A lét a tét

Bizonyosan szállóigévé válik, és sokan idézik majd Székesfehérvár polgármesterének, Cser-Palkovics Andrásnak ezt a mondatát, mert ritka leleménnyel tapintott rá napjaink és az előttünk álló hosszú hideg hónapok legnagyobb kihívására. A túléléshez – és ez nem költői túlzás – villanyra és gázra, fűtőanyagra van szükség, ezek pedig jóval több pénzbe kerülnek, mint korábban. Az első dolog tehát társadalmi és egyéni méretekben is önmérsékletet mutatni, különben csúnya bajba kerülhetünk. Ez azonban okos döntésekkel, mérlegeléssel elkerülhető, és nem kell aggódva várnunk a villany- és gázszámlákat. És pánikot sem kell kelteni azzal, hogy rettegve várjuk a borsosnak tetsző számlákat, ahogyan erről megfeledkezve néhány politikai közszereplő és a közszerepet előszeretettel vállaló celeb, „megmondóember” olykor-olykor beszél a különböző médiumokban. Óva intenék a megfélemlítéstől éppúgy, mint a dolgok elbagatellizálásától. 

Mert ha valóban a lét a tét, akkor minden hanyagul vagy rosszindulattal kiejtett szónak és mondatnak komoly kockázata van.

Cser-Palkovics András szavai azonban épp az értelmetlen és érzéketlen kockázatok elkerülésről szólnak, és ennek érdekében – véli a polgármester igen helyesen – fájdalmas lépések megtétele szükséges. Józanul és ésszerűen. Azt mondanám, hogy bizonyos lépések ismét elkerülhetetlenek lesznek számunkra, ahogy a Covid-járvány idején is elkerülhetetlen volt fájó, húsbavágó döntéseket meghozni, amikor addig soha nem látott nehézségek között kellett élni és dolgozni. És ez korántsem volt olyan régen, hogy ne emlékeznénk rá élénken. Ha pedig akkor jól vizsgáztunk, képesek voltunk jól vizsgázni, miért lenne most másképp!

Még egyszer tehát: komoly, sok szempontra tekintettel lévő mérlegelésre van szükség;

Ezt tette Cser-Palkovics András is. Milyen prioritások érvényesüljenek a cél érdekében? Mit lépjünk meg? Mi a fontosabb a közösség számára, egy szociális intézmény működtetése, kíméletesebb üzemmódra állítása, egy fiókkönyvtár időleges bezárása, vagy egy sporttelepé? Hogyan lehet ebben a helyzetben a legjobban, előzetes elvárások és részrehajlás nélkül a közjót, a teljes emberi közösséget szolgálni? A döntéseket ebben az esetben morális és gazdasági paraméterek szövevénye veszi körül. De dönteni muszáj, mert a döntésképtelenség csak bajt hoz a fejünkre. Most is, ahogy a pandémia idején is muszáj volt dönteni, ha szükségessé vált népszerűtlen intézkedéseket hozni. 

Az emberi élet közösségek szerveződésére épül, kis- és nagy közösségekre, személyes részvételre, kapcsolatokra, intézményi és munkahelyi keretekre. Ehhez fizika tér kell, lakás, iroda, gyár, óvoda, iskola, kórház, sportcsarnok, és még hosszan lehetne sorolni a helyszíneket. Ezeknek a helyszíneknek energiaigényük van, amire nem is gondolunk például, amikor fölkapcsoljuk a villanyt, amikor minden a megszokott mederben folyik. Most azonban más a helyzet. És ez a változás minden állampolgárt és más szereplőt érint. Terheket ró az egyénekre, az önkormányzatokra, az államra, a vállalkozásokra és az intézményekre. Ezekről beszélt (és ezekre figyelmeztetett) a székesfehérvári polgármester.

És a döntésekhez bátorság kell. A celebek és „megmondóemberek” úgy gondolhatják, hogy beszélhetnek a vakvilágba, bár meggyőződésem, hogy ők sem. De a választott vezetők vállán nagy a felelősség, életeket befolyásolnak, és a döntésük következménye számonkérhető. 

A minap részt vettem az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) szervezésében egy kormányzati tájékoztató konferencián, amely az építőipart vette górcső alá. A konferencián építésgazdasági helyzetértékelést adott Koji László, az ÉVOSZ elnöke, a gazdaságfejlesztési kihívásokról Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter, az állami építőipari beruházásokról, az állami építési beruházási kerettörvény előkészítéséről Lázár János építési és beruházási miniszter tájékoztatott. 

Ezt mi mérnökök régóta szorgalmazzuk.

Az emelkedő munkabér, energia- és alapanyagárak, a mérnök- és szakmunkáshiány egyszerre nehezítik az ágazat helyzetét. A magas hitelkamatok pedig az építőipar finanszírozhatóságát rontják, tovább lassítva az építőipart. Az építőipar a hazai munkavállalók 8 százalékát foglalkoztatja, tehát helyzete nem elhanyagolható a nemzetgazdaságban. A kormányzat mindent megtesz a helyzet javítására, ezt célozza az új kerettörvény is. A miniszterek hangsúlyozták a beruházások előkészítésének és tervezésének fontosságát a jó döntések és a kivitelezés jó minőségének érdekében. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a sürgősség oltárán nem áldozhatjuk fel a higgadt átgondoltságot, a mérnöki racionalitást. Örömmel tapasztaltam, hogy a kormányzat már készül – jó döntések meghozatalával – a jobb jövőre.

Én úgy gondolom, hogy kellőképpen érett társadalom a miénk, mert a központilag és lokálisan is jó döntések születnek, tekintettel a közös értékrendünkre és a közjóra.