Friss IMD-tanulmány a tehetség versenyképességéről

Az IMD (Institute for Management Development, Vezetésfejlesztési Intézet) versenyképesség-kutatásokra szakosodott nemzetközi elemzőközpont Svájcban, Lausanne-ban. Évente három tanulmányt jelentet meg: egy általános versenyképességi, egy digitális és egy tehetség-versenyképességi tanulmányt. Az elemzések mindhárom esetben statisztikai adatokra, számított adatokra és kérdőíves felmérésre támaszkodnak. A friss tehetség-versenyképességi tanulmány 31 kritériumra támaszkodik, amelyek adatháttere 45 százalékban statisztikákból és 55 százaléka kérdőíves felmérésből származik. A 31 kritérium alapján három területre készül részletes elemzés, ezek a tehetségekbe történő beruházások és tehetségfejlesztés, az adott ország tehetségvonzereje és tehetségmegtartó képessége, illetve a tehetségek rendelkezésre állása alapján számított felkészültség a jövőre. A három területre külön-külön és együttesen is készül országrangsor. A vizsgált mintában 63 ország található. 

A tehetségekbe történő beruházás és tehetségfejlesztés az oktatási ráfordításokat, a tanár-diák arányt, a szakképzés színvonalát, a felnőttképzés elterjedtségét és az egészségügyi infrastruktúra minőségét vizsgálja. Az adott ország tehetségvonzereje és tehetségmegtartó képessége a helyi szakembergárda megtarthatóságát biztosító és a külföldi szakemberek érdeklődését felkeltő nemzeti sajátosságokat vizsgálja. Méri a bérek és az adók mértékét, a megélhetési költségeket, a munkavállalói motiváltságot, az agyelszívás mértékét, továbbá a természeti környezet minőségét jelző levegőszennyezettséget is. Végül a tehetségek szempontjából vizsgált felkészültség a jövőre terület azt kutatja, hogy rendelkezésre állnak-e azok a fontos képességek, amelyek szükségesek a jövőbeli versenyképesség biztosításához. Elemzi például a felkészült munkaerő rendelkezésre állását, a nemzetközi tapasztalatok és a nyelvtudás szintjét, az oktatási eredményeket, a vezetőképzés színvonalát és általában a munkaerő mennyiségének és minőségének alakulását. Az első területet 8, a másodikat 11, a harmadikat 12 kritérium segítségével értékeli a tanulmány. A három terület közül az első esetében inkább statisztikai adatokra, a harmadiknál viszont többségében a kérdőívekből származó információkra támaszkodik az elemzés. Az első táblázatban az általános és a három terület szerinti első öt helyezettet, illetve a V4-ek pozícióit látjuk. 

Figyelemre érdemes, hogy az első öt helyen, három kivételtől eltekintve, európai ország van, közöttük Svájc három területen is az első. Viszont a jövőre való felkészültség területen Szingapúr vezet és Hongkong a harmadik. A V4-ek között minden területen Csehország van a legjobb pozícióban. Magyarország két területen a második, kettőn pedig a harmadik helyen található. Feltűnő, hogy bár a humán beruházás és fejlesztés helyezése alig rosszabb a cseh pozíciónál, a szakemberek megtartásánál, valamint a fejlesztéssel elért eredményeknek köszönhető jövőre való felkészültség területén már gyengébb a magyar teljesítmény, csak Lengyelországot hagyja le. 

Mely mutatók okozzák ezt a gyengébb teljesítményt? 

A második táblázatban azokat a kritériumokat látjuk, amelyek esetében a magyar pozíciók a V4-ek között is gyengék. Az összes pozícióból csak négyben van nálunk rosszabb pozíciójú V4-es ország. Igaz, legtöbbször a lengyel és a szlovák pozíció is csak kicsit jobb, mint a mienk. Csehország esetében arra kell felfigyelni, hogy nagyon jó az életminőség helyezése, a munkavállalók motiváltak, jó az oktatási színvonal, van elegendő műszaki-tudományos végzettségű szakember, és nem jellemző az elvándorlás (agyelszívás). Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a tíz kritérium alapján elért helyezésből csupán kettő, a fizetések és a műszaki-tudományos végzettségűek aránya támaszkodik statisztikai adatokra. A maradék nyolc kritériumra kialakult pozíció a kérdőívekből származó véleményadatra alapul. Azonban az nyilvánvaló, hogy a jövőre való felkészültség szempontjából nagy jelentőségű a műszaki-tudományos végzettségűek aránya, amely kritérium szerint a 63 ország között elért 57. helyünk mindenképpen veszélyforrásnak tekinthető. 

Vizsgáljuk meg hosszabb időtávon is, hogy hogyan alakultak a V4-ek pozíciói a négy területen! 

A harmadik táblázat azt mutatja, hogy Magyarország, Csehország és Szlovákia 2018-hoz viszonyítva mind a négy területen előbbre lépett, Lengyelország viszont mind a négy területen rontotta pozícióját. A legnagyobb magyar pozíciójavulás a vonzerő tekintetében tapasztalható (6 helynyi) és a legkevesebb pedig a jövőre való felkészültségre (3 helynyi).  

hiszen jelentős technológiai fejlődés zajlik, a cégek tevékenysége folyamatosan átalakul, új üzleti modellekre, termékekre és új piacokra van szükség. Ezek között a változások között pedig a siker kulcsa a szakember. A rendelkezésre állásához pedig egyrészt folyamatosan be kell ruházni a tudásba, a képességekbe, másrészt biztosítani kell, hogy helyben meglegyen az érdekeltség arra, hogy a tudás, a képességek, vagyis a szakembergárda ne vándoroljon el.