PPA-val az árak kisimításáért

Számos vállalat gondolkodik immár hónapok óta azon, hogy miként tudná lejjebb szorítani az energiaköltségeit. Az egyik létező és valóban működőképesnek tűnő lehetőség a fizikai villamosenergia-vásárlási szerződés (angol kifejezéssel élve: power purchase agreement, PPA) valamely fejlesztés alatt álló hazai naperőművel, vagy a virtuális villamosenergia-vásárlási szerződés (virtuális PPA) egy határon túli megújuló energiát előállító erőművel. 

A fizikai és a virtuális PPA-k, azaz a tényleges szállítást tartalmazó vagy a fizikai szállítással egyáltalán nem számoló villamosenergia-vásárlási szerződések valóban jó megoldások lehetnek a kilengő villamosenergia-árakkal szembeni védelemben. A konstrukció alapja, hogy a megújuló energiát előállító cégek hosszú távú, kiszámítható előnyre tehetnek szert egy ilyen értékesítési szerződéssel, a vevő pedig elkerülheti velük a legmagasabb kilengéseket és az ezzel járó finanszírozási nehézségeket. 

Az ilyen szerződésekkel azonban számos nehézség adódhat, és nem könnyű megtalálni azt a formát, amely egy adott vállalat termelési struktúrájához, fogyasztási profiljához leginkább illeszkedik, és a teljes futamidő alatt nem jár a rövid távú nyereségnél sokkal súlyosabb, hosszú távú veszteségekkel. 

A probléma egyik forrása, hogy a megújulóenergia-termelés profilja nem egyezik meg a fogyasztó profiljával. A megújuló energiaforrások ciklikus és kiszámíthatatlan ingadozásai miatt lesznek ugyanis olyan időszakok, amikor az eladó több villamos energiát termel, mint amennyit a vevő fel tud használni, és fordítva, egy éjszakai műszakot is tartó vállalatnak akkor is lesz villamosenergia-igénye, amikor az eladó, a naperőmű nem termel. 

A fizikai, tehát tényleges villamosenergia-szolgáltatásra kötött szerződéseknél a kulcsszó a reziduális görbe, vagyis annak vizsgálata, hogy a futamidő alatt várhatóan mennyi ideig keletkezik többlet-villamosenergia, amelynek értékesítéséről gondoskodni kell, mennyi ideig lesz szükség pótlólagos villamosenergia-forrás igénybevételére, és azt honnan, milyen formában szerzi be a társaság, illetve milyen költségekkel jár. 

Fontos, hogy a stabil árra vágyó vevő olyan szerződéses partnert találjon, akinek a termelése a lehető legjobban illeszkedik a vevő saját felhasználói profiljához (a reziduális görbe kilengése a lehető legkisebb legyen), mert a profileltérés kezelése minden körülmények között tetemes kiadásokkal jár. Ezen a problémán sokat segít, ha az eladó nem közvetlenül egy erőmű, hanem egy több lábon álló villamosenergia-portfóliót kínáló kereskedő, aki részben ügyfélkörében, részben más módokon maga is képes a megfelelő profil kialakítására, de ennek természetesen egy magasabb szerződéses ár az ellenértéke. 

A virtuális PPA-knál, azaz a fizikai szállítással nem számoló, fedezeti ügyletként kötött villamosenergia-vásárlási szerződéseknél ugyanez a probléma másképp jelentkezik. A határon túli villamosenergia-termelőkkel kötött szerződések egy referenciaáron alapulnak. Amikor a termelő által ténylegesen értékesített villamos energia ára ennél magasabb, akkor a termelő kifizeti a különbözetet a magyar „vevőjének”, amikor ellenben alacsonyabb, akkor a szerződéses partner egészíti ki az értékesítési árat a referenciaár szintjéig, így stabilizálják a felek a költséget. 

Egyes országokban igen jelentős állami programok és támogatások vannak érvényben a megújulóenergia-alapú villamos energia termelésére, ezeknél feltételezhető, hogy a jövőbeli spot árak, vagyis a termelő tényleges értékesítési árai nyomottak lesznek, így a vevő a ma látszó helyzetnél sűrűbben és nagyobb áreltéréssel kerül olyan helyzetbe, amikor neki kell térítenie az értékesítési és a referenciaár közötti különbözetet, vagyis hosszú távon rosszabbul jár, mint azt ma gondolná.

hogy megállapítsa, milyen esélyekkel találhat ott magának virtuális PPA-szerződéshez partnert egy magyar vállalat. Az összehasonlítás alapja mindig egy magyar piacon felbukkanó naperőmű-kapacitással köthető, hosszú távú villamosenergia-vásárlási szerződés. 

• Lengyelország: a lengyel piaci árak jellemzően lefelé lógnak ki az amúgy meglehetősen kiegyenlített európai villamosenergia-piaci árakból, mert az országban a mai napig sok a szenes termelői kapacitás. Emellett Lengyelországban már számottevő szélerőművi kapacitás áll rendelkezésre, és további jelentős kapacitásbővítéssel számolnak. Mindezek miatt a Lengyelországban elérhető árak kedvezőbbek a magyaroknál, azonban az árak mozgásában lehetnek jókora eltérések, amelyek növelik a vevők kockázatát.
• Németország: az árak kismértékben kedvezőbbek a Magyarországinál. A német piac előnye, hogy a magyar és a német piaci árak mozgása között erős a korreláció, növelve az eredmények kiszámíthatóságát.
• Olaszország: nem gondolnánk, de Olaszországban meglehetősen széles palettán lehet villamosenergia-termelő kapacitásokkal szerződni, ami lehetővé teszi, hogy a vevő működéséhez jól közelítő termelővel vegyük fel a kapcsolatot. Ebben az esetben megtérülhet, hogy az árak jellemzően magasabbak a hazainál.