E-kereskedelmi trendek kicsit másképp: a növekedéstől az AI-n át az online bevásárlásig

Egyre magabiztosabban állíthatjuk, hogy kezdünk kilábalni a világjárványból, és a post-Covid már nemcsak egy diagnózis, hanem egy új korszak kezdete is. Ez a korszak pedig magával hozza számos új trend megjelenését, felerősödését vagy éppen eltűnését. Ugyanakkor, ha jobban belegondolunk, rájövünk, hogy ezek a trendek nem feltétlenül újak, de a világjárvány felgyorsította őket, és valószínűleg még fontosabbá válnak az elkövetkező években.

Soha véget nem érő növekedés?

A Covid–19 első sokkhatása után minden e-kereskedelemmel és digitalizációval akár csak érintőlegesen is foglalkozó cég úgy vélte, hogy a koronavírus-járvánnyal beköszöntött növekedés sose fog véget érni. Kevés örökérvényű igazság van az általunk ismert univerzumban, az egyik viszont az, hogy mindig minden visszaáll az átlaghoz. Bár igaz, hogy a növekedési pályán volt egy erős kiugrás, de igazából 2023 márciusában éppen ott tartunk, ahol tartanánk, ha 2020 elején az előző évek növekedésére ráillesztettünk volna egy vonalzót, és kihúztuk volna 2023-ig. Sokak számára ez drámai fordulat, de visszaszállva a talajra és az ezzel járó unalmas hétköznapokba, csupán annyi történt, hogy az álmok és az ígéretek helyett újra fontosabb lett a valós teljesítmény. Egy vállalat élén ülve elég egyszerű tudathasadásos állapotba kerülni. Egyrészt fontos a vízió és a növekedés, ám meg kell nyerni a mát is, mert amikor beborul az ég, akkor a jelen teljesítményei fogják esernyőként védeni a céget a hulló meteoritoktól. Nincs mese, eljött újra az unalmas, szürke emberek ideje az online vállalatok élén…

Az AI gyerekcipőben is elég menő

Az utóbbi hónapok legjelentősebb trendje, ami még a tavalyi majmos JPG-, vagy ahogy a szakma hívja, NFT-őrületet is felül tudta múlni, az a mesterséges intelligencia körülötti hype. Sok oldalról lehetne megközelíteni ezt a témát. Például egy (akkor még) ingyenes termékbe 10 milliárd dolláros befektetés mennyire orosz rulett? De ha onnan nézzük, hogy az 1800-1900 milliárd dollár kapitalizációjú Microsoft csak 0,5 százalék körül hígult fel, és ezért cserébe az utóbbi évek legerősebb branding manőverét hajtotta végre, akkor máris nem tűnik olyan rossz üzletnek. De nekünk átlaghalandóknak az e-kereskedelem világában talán érdekesebb, hogy az AI nyújtotta lehetőségek mit fognak változtatni a mindennapjainkon. A LinkedIn tele van prompt hacking tanácsadók sokaságával, és azt gondolhatja az óvatlan járókelő, hogy közeleg a gépek hajnala, akár a Terminátorban. Aki viszont a hiszti és a korai evangélisták mögé is képes nézni, az láthatja, hogy a ma elérhető AI-megoldások, legyen szó szöveg- vagy képalkotásról, még éppen csak egy közepes gimnazista tudását érik el, és csupán annyira izgalmas eredményt adnak, mint amikor a sarki fagyizóban a vanília mellé rendelünk egy gombóc epret. Nem fog egyik napról a másikra minden munkafolyamatot átvenni a mesterséges intelligencia. És azt is láttuk már számtalanszor a történelmünk során, hogy egy új technológia nem okozott tömeges munkanélküliséget, hanem csak átalakította a munkaerőpiacot, és pont hogy megemelte a foglalkoztatottságot. Azt lehetne gondolni az előző sorok után, hogy nem várok nagy jövőt az AI-tól… pedig ennek pontosan az ellenkezője a helyzet. Régen láthattunk olyan innovációt, ami még a gyerekcipőben is képes volt életképes use-case-ként megállni. Komoly mennyiségű Sport szeletben fogadnék tehát arra, hogy nem az unokáink fognak elsőként komplex feladatokat jó minőségben megoldani AI segítségével. 

A vásárló nem mindent akar, hanem csak azt, ami neki jó

De ha már maradunk az adatok tömkelegénél, akkor az e-kereskedelem, és sokan mondják, hogy a mai korunk olaja is az adat. De a technokrata narratíva ellenére ezzel az erőforrással is közel olyan pazarlóan bánunk, mint a fosszilis energiahordozókkal. A való világban, ami Kalifornia és Manhattan technológiai központjain kívül történik, a cégek többsége nem tud a rendelkezésükre álló adatokkal mit kezdeni. Pontosítok, egyszerre túl sokat akar csinálni, és ezért a végeredmény a semmivel egyenlő. Fontos azt megérteni, hogy az ügyfelünk nem a legnagyobb választékot akarja, hanem azt a magabiztosságot, hogy jól választ a számára rendelkezésre álló, szűk szortimentből! Az adatvezérelt vállalatvezetésnek pont a valós ügyféligény szem előtt tartása miatt a kevesebb több elven kellene működnie. 

Az időt is meg kell venni

Nagy lendületük volt az infláció gyorsulása előtt az előfizetéses szolgáltatásoknak. Nyilván a háztartási kiadások racionalizálása miatt az ilyen luxusnak számító kiadásokra is kisebb a keret, de egyet nem lehet elvitatni, mégpedig azt, hogy egy jól összeállított előfizetés nem szolgáltatás, hanem egy időgép. Vessük csak össze a streamingszolgáltatókat, ahol nincs reklám, és azt az adatot, hogy mi magyarok hagyományos tévénézés közben átlagosan napi 37 percnyi reklámnak vagyunk kitéve. Ez azt jelenti, hogy évente 9,5 napot, 39 év alatt pedig egy egész évet töltünk gyógyszer-, hipermarket- vagy tisztaságibetét-reklámokat nézve. Ugyanez a képlet vezethető le az élelmiszer-kiszállító cégekről, ahol a boltba járás, vásárlás, sorban állás tortúráját cseréljük le néhány kattintásra. Nincs itt tehát másról szó, mint hogy megváltjuk a szabadságunkat. Itt vetül fel megint az AI kérdése, hogy mennyire lehetne még egy bevásárlást is automatizálni, mert alapvető szükségletekre elég sztenderd az igény, és így akár a komplett rendelési folyamatot is meg lehetne spórolni. Sokak számára ez már közelít a sci-fihez vagy egy kényelmetlen jövőképhez, ami nem komfortos, de nyilván a társadalom technológiatűrési határa egy teljesen más kérdéskör, amit szintén fontos szem előtt tartani.

A zeitgeistnak az felel meg, ha minél szélsőségesebb nézeteket fogalmazunk meg, vagy hogy eufemisztikus legyek, evangelizálunk. A hosszú távú siker és a sok idézőjel közé szorított IGAZSÁG valahogy mindig unalmasabb, lassabb, kevésbé szexi vagy polarizáló, mint ahogy azt a vizionáriusok elképzelik. Hogy a popkultúrából merítsek hasonlatot, gondoljunk csak a Szárnyas Fejvadászra, és hogy abban milyen jövőt képzeltek el 2019-re. Vagy még ismertebb példa a Vissza jövőbe víziója 2015-ről… amit személy szerint azért is sajnálok, mert nagyon vártam gyerekként a lebegő gördeszkák megérkezését. Nem azt mondom, hogy továbbra is a lovas kocsikban kell keresni a mobilitás jövőjét, de az biztos, hogy a jelenünket és ami rendelkezésünkre áll, jobban meg kell becsülni, és erre építkezni.