Követeléskezelés és a devizahitelek

Jelen rövid, a teljesség igénye nélküli írásomban néhány olyan, a devizahitelesek tartozásainak kezeléséhez kapcsolódó állítására térnék ki a korábbi cikknek, amely mint hat-nyolc éve a témában eljáró gyakorló ügyvédnek kifejezetten (és fájóan) szemet szúrt. 

Természetesen nem szűnik meg az adósság a közjegyző által hibásan kiállított tény tanúsítvány vagy más alaki hiba miatt, azonban egyáltalán nem mindegy, hogy ezeket az – egyébként elég gyakori – hibákat az adós „szóvá teszi-e”, vagy nem. Ugyanis a végrehajtási eljárás ilyenkor megszűnik, a költségeket a hitelező fizeti meg. Sajnos nagyon gyakori, hogy a követeléskezelők, általuk is tudottan, régen elévült tartozásokat is érvényesíteni próbálnak, vak tyúk is talál szemet alapon, rosszhiszeműen gyakorolva a jogot. 

Egy szabályosan kiküldött és átvett fmh (fizetési meghagyás), amennyiben határidőn belül nem mondanak ellent annak az adósok, közvetlen végrehajtáshoz vezet, amely már igen nehéz helyzeteket eredményez általában.

Itt nem térek ki egy igen fontos és nagyon komoly emberi és jogbiztonsággal kapcsolatos problémára, jelesül a közjegyzők és főként a követeléskezelők jelenleg is folytatott, nagyon sokszor jogsértő gyakorlatára. A végrehajtókról meg tényleg nem szólnék, az külön kötetet igényelne… 

Egy mondatban; nagyon komoly intézkedések volnának szükségesek a fenti tevékenységeket folytatók személyi és vagyoni kártérítési felelősségének tényleges bevezetésére. 

A Makisz elnökének véleményével ellentétben, a pereskedés nem csak „időhúzás”, hiszen amennyiben a bíróság jogerősen kimondja például az illető kölcsönszerződés érvénytelenségét, ez teljesen más elszámolási helyzetet eredményez. 

Az ezzel ellentétesen megfogalmazott vélemény félrevezető, pláne az a következő megjegyzés, amely szerint a hitelezők és közjegyzők – saját jogi meggyőződésüktől is függetlenül – mindig alkalmazkodtak a bírói gyakorlathoz. 

Jelenleg sajnálatos módon éppen egy olyan bírósági perhullám indult meg, amely jogerős ítéleteket – azaz az ítélt dolog elvét – semmibe véve, ugyanabból a szerződésből, ugyanazokkal az adósokkal szemben kezd újabb perbe. Ezt elnevezték „jogkövetkezményi pernek”, ám ennyi erővel akár „csak azért is én foglak téged megkopasztani” pernek is hívhatnák, mivel ilyen kategória egyszerűen nincs. Csak azt az egy dolgot emelném ki, hogy elképzelhetetlen következményekkel járna, ha ezek a perek valahol sikerrel záródnának a hitelező szempontjából, tekintettel az ítélkezési gyakorlat következetlenségei miatt amúgy is igencsak roggyant jogbiztonság helyzetére hazánkban. 

Az azonban már nettó valótlanság – vagy tájékozatlanságot feltételez –, hogy a követeléskezelők pernyertességi aránya 90 százalék feletti lenne. Saját és kollégáim visszajelzéséből is tudom, hogy ez jó, ha az 50-60 százalékot eléri jelenleg, soha nem volt a fent említett mértékű, napjainkban pedig, legalábbis saját, elég szerteágazó tapasztalataim alapján, pláne nem. 

A nyilatkozó szakember szavai szerint ugyanakkor nem arról van szó, hogy a 10-15 évvel ezelőtti banki konstrukciók hibásak lennének, hanem arról, hogy a régi termékek az akkori jogi elvárásokat tükrözik. Az jó lett volna, ha azt tükrözték volna, mert ha csak a régi Ptk.-nak megfeleltek volna, messze nem lett volna ekkora katasztrófa, mint amekkora lett. 

Sajnos itt is azt kell mondanom, hogy aki 2023-ban úgy gondolja, hogy azok a banki konstrukciók (azaz a devizahitelek, ezek kezelése stb.) nem voltak hibásak, miközben ezt az állam is lényegében régen elismerte, a valós tényekkel teljesen ellenkező világot lát.

 A devizás tartozásokat összemosni az általában vett hitelezői oldal sanyarú sorsával, jelentős csúsztatás, mivel itt a hitelezők szinte kizárólag külföldi tulajdonú nagybankok, illetve ezek lányai voltak, és az ebben az esetben egyáltalán nem vitatható extraprofitból adtak le néha-néha, általában 10-12 év ingyenes pénzhasználat után… 

Az a kijelentés, hogy a banki szektorban minden információt megkapnak a hitelfelvevők ahhoz, hogy a lehetőségeket és a kockázatokat mérlegeljék, ma valószínűleg igaz, de ezek az adósságok nem ma felvett forinthitelek voltak. Egyáltalán nem volt az esetek többségében semmilyen, nemhogy megfelelő tájékoztatás, ezt nagyon sok erre történő hivatkozással megnyert per is jelzi. 

Sok követeléskezelő valóban megfelelően kezeli az általa vitt követeléseket, de rengeteg példát tudnánk említeni, mint a meghatalmazással történő hónapokig történő időhúzás, a végrehajtások egyidejű felgyorsítása mellett, a megbízott jogi képviselő megkerülése, telefonon történő ajánlattevés, amely után semmilyen „nyom” nem marad stb., amely erősen árnyalja a követeléskezelők szabálykövető magatartásáról szóló, eléggé leegyszerűsített véleményt.