Az ellenálló képességhez még több innováció kell
Korunkban újabb ipari forradalom zajlik. Gazdaságok szerkezete változik, régen sikeres ágazatok veszítenek jelentőségükből, új ágazatok jelennek meg, erősödnek meg. Ebben a turbulens környezetben a versenyben maradás, a versenyképesség-javítás legfontosabb feltétele az innováció, a változtatási képesség és készség erősítése. A gazdasági szerkezeteket korszerűsíteni, termelékenyebbé tenni ugyanis csak változtatással, innovációval lehet, és az új ágazatok bevonzása is innovatív szemléletet igényel. Az új ágazatok között különösen fontosak a környezetgazdasághoz kapcsolódó területek, amelyek nagy hozzáadott értéket állítanak elő, új munkahelyeket és exportlehetőségeket kínálnak. De általában is szükséges az innovációs befektetések növelése, hozzátéve, hogy ennek hatékonynak kell lennie, érezhetően hozzá kell járulnia az ellenálló képesség erősítéséhez. Az ellenálló képességet általában úgy határozzuk meg, hogy az lehetővé teszi nagy változások esetén a teljesítmények fenntartását, sőt, a változásokba való gyors és eredményes bekapcsolódással a megnyíló új lehetőségek kihasználását. Magyarországnak ezeken az új területeken jó gazdaságpolitikai döntések esetén olyan esélyei adódhatnak, amelyek erősítve az ellenálló képességet, segíthetik a fenntartható fejlődés útjára lépni. Ehhez azonban ma kell felkészülni a jövőre. Nézzünk néhány fontos gazdasági adatot, amelyek érzékeltetik a tennivalókat!
A legfrissebb innovációval kapcsolatos KSH-adatok romló tendenciára hívják fel a figyelmet. Három fontos adat is előnytelenül változott. 2019 és 2021 között folyamatosan nőtt a GDP-arányos kutatás-fejlesztési ráfordítás. 2021-ben elérte az 1,64 százalékot. Ez az előző évhez képest az EU-ban a legnagyobb növekedés volt, és ezzel Magyarország az EU-országok között a 13. helyre került, megelőzve Lengyelországot, Szlovákiát, de Olaszországot is. Viszont 2022-ben jelentős csökkenés következett be. A GDP arányos k+f-ráfordítás 1,64 százalékról 1,33 százalékra csökkent, amivel a 2017. évi szintre esett vissza. De csökkent a kutatás-fejlesztési tevékenységet végzők létszáma is az összes foglalkoztatotti létszámon belül. Az érték 1,14 százalékról 1,08 százalékra csökkent. Meg kell említenünk, hogy ez az adat öt éven keresztül javult, a 2016 évi 0,8-ről 2021-re 1,14-ra nőtt. A harmadik adat a kutatás-fejlesztési beruházások aránya a nemzetgazdasági beruházásokban. Ez az érték a 2021 évi 0,72 százalékról 0,68 százalékra csökkent. Ilyen alacsony érték legutóbb 2013-ban volt.
A három fontos kutatás-fejlesztési adat romlását valószínűleg az okozta, hogy 2022-ben a gazdasági szerkezeten belül nőtt az alacsony hozzáadott értéket előállító, összeszerelő munkahelyeket létrehozó tevékenységek aránya. Ez természetesen lehet egyedi, csak az adott évre jellemző jelenség, de jelentheti egy romló tendencia elindulását is.
Ezért mindenképpen fontos, hogy esetleges tovagyűrűző hatásait elemezzük és hozzuk összefüggésbe további gazdasági adatokkal. Ilyen adat az innovatív cégek aránya. A KSH adatai szerint a 2018–2020-as időszakban a Magyarországon működő cégek 32,7 százaléka volt innovatívnak tekinthető. Hosszabb időtávon tekintve ez az adat alig változik. Ha pedig cégméret szerint nézzük, akkor arra kell felfigyelnünk, hogy nálunk nemcsak a kisvállalati szektor, de a nagyvállalatok is kevéssé innovatívak, mint az EU fejlettebb országaiban. Ez is arra utal, hogy nálunk elsősorban az értéklánc összeszerelő tevékenységeit végzik annak ellenére, hogy az Eurostat adatai szerint Magyarországon az egyik legmagasabb a költségvetésből a cégeknek juttatott állami innovációs támogatás: az EU-s átlagot 100-nak véve ez az érték 2022-ben 126,7 volt. Ezzel szemben az innovatív munkahelyek aránya, az EU-s átlagot szintén 100-nak tekintve, 33,3, az exportban pedig az innovatív termékek aránya, az EU-s átlagot 100-nak tekintve, csupán 56,6. Valószínűleg le kellene azt a következtetést vonni, hogy az összeszerelő tevékenység magas arányával jellemezhető gazdasági szerkezet innovativitásának javítása – bár nem lehetetlen – nehezebb, mint ha új, innovatív ágazatok telepítésére fordítanánk jelentősebb forrásokat.
Milyen új ágazatokra lehetne gondolni?
Kínálják a lehetőséget a környezetgazdaság ágazatai, amelyek nagy hozzáadott értéket és nagy innovációs lehetőségeket biztosíthatnak.
Ezen a területen pedig, ahogyan a táblázatban látjuk, bőven lennének lehetőségeink.
A táblázatban látható, hogy a magyar adatok messze a legrosszabbak. Még a V4-ek között is a leggyengébb a teljesítményünk. Érdemes felfigyelni a szlovák export értékre, amely a legmagasabb a V4-ek között. A környezetgazdaság területén a szlovák export növekedését jelzi az a friss hír is, hogy Szlovákia szélerőműveket épít Kárpátalján.
Arra is fel kell figyelnünk, hogy a legversenyképesebb, a válságoknak leginkább ellenálló országok, például Dánia esetében ezen új ágazatok teljesítménye a kibocsátást, a hozzáadott értéket és az exportot tekintve egyaránt messze magasabb, mint a magyar érték.
Az új ágazatok dinamizálnák, rugalmasabbá tennék a magyar gazdaságot is, és csökkentenék a ma jellemző erős függőséget néhány ágazattól és exportpiactól.
A gazdasági szerkezeten belül esősorban a mezőgazdaságban lehetne jelentős javulást elérni a versenyképességben, termelékenységben és ellenálló képességben a környezetgazdaság kínálta lehetőségek jobb hasznosításával. Az Eurostat 2021. évi adatai szerint az organikus gazdálkodásban használt mezőgazdasági területek aránya Magyarországon nagyon alacsony. Az ábrán látható országok között a második legalacsonyabb, csupán 6 százalék.
Ismét látnunk kell, hogy a versenyképesebb gazdaságú országok – például Dánia, de Ausztria is – messze megelőznek bennünket. Viszont a magyar mezőgazdaságban, a KSH legutóbbi adatai (2020) szerint kevés a kutatás-fejlesztés általában, és a vállalkozások is keveset költenek k+f-re.
Az összes szakmai területből 2020-ban egy lakosra vetítve a műszaki-technológia tudományok kapták a legtöbb kutatás-fejlesztési forrást (139,2 euró), míg az agrárkutatásoknak csupán 9,2 euró jutott. Az Eurostat szerint pedig 2021-ben a vállalkozások között a feldolgozóipari cégek 94, a mezőgazdaságban működők pedig csupán 1,9 eurót fordítottak k+f-re. Ezek az adatok is magyarázzák, hogy miért van probléma a mezőgazdaság versenyképességével és termelékenységével. De arra is felhívják a figyelmet, hogy a lehetőségek nagyok, azonban sokkal magasabb szintre kell emelni a tudásberuházások értékét.
Az adatokból kiindulva összességében azt mondhatjuk, hogy a magyar gazdaság szerkezetében is növelni kell az innovativitást, de nagyobb ugrásra, amely jelentős termelékenység- és versenyképesség-javulást és fenntartható gazdasági növekedést is hozna, csak sok új, innovatív tevékenység meghonosodásának ösztönzésével, a számukra kedvező környezet megteremtésével számíthatunk. A meglévő szerkezet ugyanis rendkívül válságérzékeny, ezt látjuk a legutóbbi romló GDP-adatokban is. Csak az innováció jelentős felpörgetésétől várhatjuk, hogy a magyar gazdaság a gyorsan változó világgazdaságban jelentkező veszélyeket el tudja kerülni, a lehetőségeket pedig ki tudja használni: vagyis ellenállóképessé válik.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.