Az izraeli–palesztin háború hazai inflációs kockázatai
Az elmúlt hónapokban a kőolajárak töretlen menetelésének lehettünk szemtanúi, melyet jelentős mértékben a fokozatosan csökkenő kínálat idézett elő. A több hétig tartó olajárrali után örülhettünk az október első hetében lezajló korrekciót látva, amikor is a Brent típusú kőolaj ára 96 dolláros hordónkénti szintről visszafordult. Sajnos azonban korai volt az öröm, hiszen a Hamász Izrael elleni támadása a hétvégén ismét bebizonyította, hogy a „fekete hattyúk” korszakát éljük. Már a hétfői tőzsdenyitás pillanatában 4 százalékkal drágábban forgott a kőolaj ára a pénteki záráshoz képest. Az eddigi fejleményeket elemezve egyelőre a piaci fundamentumok érdemben nem változtak, viszont a piaci szereplők érthető módon kockázati prémiumot helyeztek a kőolaj árára.
Ez a többletár pedig nem az izraeli kőolajexporttal kapcsolatos félelem miatt alakult ki, hiszen Izrael olajtermelési súlya rendkívül alacsony, így közvetlen módon semmilyen hatása nincs a globális olajkínálatra. Ugyanakkor közvetett módon a háború megnöveli a regionális, geopolitikai kockázatokat, emiatt a piaci szereplők mindaddig feszülten figyelik a folyamatokat, amíg az egyértelmű deeszkaláció be nem következik.
Habár az olajpiaci fundamentumok eddig nem változtak, ez nem jelenti azt, hogy a jövőben sem következhet be változás. Számos biztonságpolitikai jelentés olvasható arról, hogy valószínűleg Irán segített a Hamásznak a támadások megtervezésében és „zöldutat” adott nekik a végrehajtásban. Amennyiben ezek a jelentések igaznak bizonyulnak, úgy valószínűleg az Egyesült Államok, Izrael legfontosabb szövetségeseként, sokkal keményebb álláspontot képviselhet Iránnal szemben, ami végső soron az iráni olajkínálat csökkenéséhez vezethet.
Bár az Irán elleni amerikai szankciók továbbra is érvényben vannak, az amerikai kormányzat mégis enyhébb megközelítést alkalmazott az elmúlt hónapokban, aminek hatására az iráni olajkínálat jelentősen bővülni tudott. 2023 elején a termelési volumen még „csak” napi 2,5 millió hordót tett ki, ám ez napjainkra 3 millió hordónyi kitermelésre bővült. Az elnézőbb hozzáállás valószínűleg az emelkedő energiaárak miatti aggodalomra vezethető vissza, pláne úgy, hogy az Egyesült Államok stratégiai kőolajkészlete 1983 óta nem látott alacsony szinten van. Ha pedig az USA felveszi a kesztyűt, akkor potenciálisan legalább napi fél millió hordóval csökkenhet az iráni kitermelés, melynek érdemi árfelhajtó hatása lehet rövid- és középtávon.
A korábbi olajpiaci egyensúllyal kapcsolatos előrejelzések elkészítésekor az ING Bank az iráni kőolajkínálat változatlan napi 3 millió hordónyi kitermelésével számolt. Ugyanakkor, ha az említett napi fél millió hordónyi kitermelés kiesik, úgy az olajpiac a jövő év első negyedévében feszesebb lehet a korábban vártnál. Vagyis a korábbi túlkínálat helyett inkább a túlkereslet felé mozdulhat el.
Ez egyben azt is jelenti, hogy a jelenlegi 85 dolláros Brent átlagár előrejelzésünket a 2024. első negyedévre vonatkozóan felfelé mutató kockázatok övezik. Továbbá ebben az esetben, a jövő év egészét illető 90 dolláros átlagot meghatározó prognózisunk is optimistának, alacsonynak bizonyulhat.
Érdemes azonban szót ejteni a régió másik hatalmas olajpiaci szereplőjéről is. Szaúd-Arábia jelenleg önkéntes módon napi 1 millió hordóval fogja vissza az olajkitermelését, ám amennyiben a kőolaj ára eléri a 100 dolláros lélektani határt, – amelyre a további eszkaláció esetén érdemi esély nyílik – úgy a szaúdiak érdemben elgondolkodhatnak a kitermelés bővítésén. Ugyanis ez már az a szint lenne, ahol az olaj iránti kereslet megtörhet, melyet a szaúdiak érthető módon szeretnének elkerülni.
Ami pedig Magyarországot illeti, mindez felfelé mutató kockázatot helyez a jövő évi inflációs kilátásokra. Az idei évben továbbra is dezinflációval számolunk, ám a jelentős bázishatások csupán 2024 januárjáig segíthetik érdemben ezt a folyamat.
A jövő év elején pedig a 6-7 százalék körüli szintről jelentős feladat lesz lehúzni az inflációt a jegybank 3 százalék körüli célsávjába, így minden egyes tényezőre figyelni kell, ami felfelé mutató inflációs kockázatot hordozhat magában.
Az olajárak emelkedése pedig kiemelt helyet foglal el a másodkörös inflációs kockázatokkal fenyegető faktorok listáján. Ez pedig főként a tovagyűrűző hatásból ered, mely a nyersanyagárak esetén relatíve magas. Az ING Bank számításai szerint abban az esetben, ha a Brent ára tartósan nem 90, hanem 95 dollár lenne jövőre, az már önmagában 0,4-0,5 százalékponttal növelheti a magyar éves átlagos inflációt. Sajnos a listán nemcsak az olajáremelkedés szerepel, hanem ide sorolhatnánk a jövő év eleji adóemeléseket, a jelentős reálbér-növekedésből származó fogyasztási impulzust, a forint ingadozását, vagyis a számos év eleji átárazási kockázatot. Egy biztos, az infláció elleni küzdelem tehát még közel sem ér véget az egy számjegyű tartomány elérésével.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.