Tizenöt várható trend az ukrán háborúban 2024-re

1. Ukrajna nem lesz képes újabb nagyobb szabású ellenoffenzívát indítani 2024-ben. Ehhez már sem a megfelelő személyi állománya, sem az elegendő haditechnikája, sem az elegendő lőszerutánpótlása nem lesz meg az ukrán hadseregnek. 
   A 2023. június elején indított déli ellentámadás során ötven – jól felszerelt, nyugaton kiképzett, jórészt nyugati haditechnikát használó – rohamzászlóaljat vetett be az ukrán haderő. A támadás kezdeti sikertelensége után a támadó zászlóaljak számát nyolcvanra emelték. Nincs esély még egy ilyen ütőerő összeszedésére 2024-ben. Sem kiképzett személyi állományban, sem nyugati haditechnikában, sem harci morálban.
2. Az ukrán társadalomban egyre nagyobb lesz az ellenállás az újabb és újabb sorozási hullámokkal szemben. 
   Az önkéntesek már elfogytak az országban. Az ukrán hadsereg folyamatos igényeinek a kielégítésére Kijev kénytelen egyre radikálisabb eszközöket bevetni: 2023 decemberétől közúti ellenőrzőpontok felállítása a városokban a besorozás előli kibúvok kiszűrésére, meglepetésszerű razziák fokozása a civil létesítményekben, a bevonulást megtagadók elleni fokozódó büntető szankciók, a katonai mentességek folyamatos törvényi szűkítése stb. Az ukrán parlament elé 2023. december végén beterjesztett – újabb 500 ezer fő mozgósításáról rendelkező – jogszabály már nagyon erős ellenállást okozott az ukrán társadalomban. 

Az orosz oldalon eddig egy részleges, 300 ezer fős mobilizáció zajlott le 2022 szeptemberében. 2023-ban mintegy 500 ezer orosz állampolgár lépett be önkéntesként és írt alá szerződéses jogviszonyt az orosz hadsereggel. Moszkva az emberierőforrás-igényeit valószínűleg meg tudja oldani 2024-ben is önkéntesekkel.

3. A katonai sikerek elmaradásával Kijevben éleződni fognak a belpolitikai feszültségek. Bár Zelenszkij ukrán elnök egyre szorosabban kontrollálja az ukrán belpolitikai életet – a napi politikai hírek központi irányítás alá vonásán, az eddig mintegy másfél tucat ellenzéki párt betiltásán, a moszkvai patriarchátushoz tartozó Ukrán Pravoszláv Egyház bezárásán keresztül a Kolomojszkijtől Porosenkóig tartó büntetőeljárásokig –, a fő szembenállás egyre inkább Zelenszkij és Zaluzsnij ukrán vezérkari főnök között bontakozik ki. Zaluzsnijt már rendszeresen támadják a kormánypárt képviselői és a kormányhoz közel álló médiumok. A tábornok ennek ellenére rendkívül népszerű az ukrán társadalomban. Sokan a következő ukrán elnököt látják benne. (Zelenszkij Zaluzsnij népszerűsége mellett valószínűleg – bár erre törvényileg lenne lehetősége – az amerikai-brit politikai nyomás miatt sem tudja posztjáról lecserélni az ukrán vezérkari főnököt.)

4. Habár az orosz hadseregnek 2023-ban három ukrán várost is sikerült a keleti fronton elfoglalnia – Soledar, Bahmut, Marinka –, az orosz előrehaladás rendkívül lassú és komoly áldozatokkal jár. (Ez megfigyelhető az Avdijivka körüli harcokban is. A várost valószínűleg sikerül nemsokára bevenniük az oroszoknak, de csak nagyon lassan és nagy áldozatok árán.) Ha nem változik a helyzet – nem lesz az egyik fél oldaláról sem egy jelentősebb haditechnikai áttörés vagy az 1918-ban a központi hatalmakban lezajlotthoz hasonló társadalmi és politikai összeomlás – ez az orosz offenzívasebesség fennmarad végig 2024-ben is.

5. A Nyugat folytatni fogja Ukrajna minimális finanszírozását ebben az évben is. Az amerikai kongresszus valószínűleg fog találni valamilyen kompromisszumos megoldást. (A jelenleg demokrata elnöki adminisztráció számára létkérdés, hogy akár nagyobb engedmények árán – például a déli határkerítés ügye – egyezségre jusson a republikánusokkal, és tovább folytassa az ukránok támogatását legalább az elnökválasztásokig, azaz 2024 novemberéig. Egy újabb jelentős katonai és külpolitikai kudarc – a legutóbbi 2021-es katasztrofális afganisztáni kivonulás után – ugyanis nagymértékben csökkenti a Demokrata Párt esélyeit a választásokon.) Az EU is – ha szükséges, a tagállami vétókat is kikerülve – meg fogja találni a módját Ukrajna 2024-es finanszírozásának. Ha nem lesz kompromisszum a kongresszusban és az EU-ban, akkor a Nyugat hozzá fog nyúlni az úgynevezett szuverén orosz vagyonhoz, ami az orosz jegybank Nyugaton tárolt, mintegy 300 milliárd euró értékű devizatartalékának a megnyitását jelenti Ukrajna finanszírozására. A szabad piac elveinek és a szuverén államvagyon nemzetközi jogban lefektetett védelmének a felrúgása ugyan presztízsveszteség lesz a Nyugatnak, de Ukrajna finanszírozásának mindenáron való fenntartása ezt felülírhatja. 
Ukrajna számára a nyugati finanszírozás létfontosságú, az éves költségvetés bevételi oldalának mintegy felét jelenti. A katonai segélyeken felül az elfogadott 2024-es ukrán költségvetés mintegy 46 milliárd dollár közvetlen költségvetési támogatást vár a külföldi partnerektől. Ez az összeg azonban valószínűleg még jóval feljebb megy az év folyamán.

6. A Kijev fennhatósága alatt lévő lakosság folyamatos és dinamikus csökkenése folytatódni fog 2024-ben is. Havonta százezrek – többségük gyerek és nő, a férfiak a hadkötelezettség miatt csak illegálisan – hagyják el továbbra is Ukrajnát.

7. Az ukrán konfliktus egy elhúzódó ember- és anyagcsatává vált, amelyet a hadviselő felek a végső kimerülésig folytatnak. Ez a trend folytatódni fog 2024-ben is. Az erőforrások tekintetében – az ukrán források szerint is a Kijev ellenőrzése alatt maradt lakosság a 2022 eleji 37 millió főről 2023 nyarára 29-32 millió fő körüli szintre csökkent, ami majdnem ötször kisebb Oroszország lakosságánál – Ukrajna jelentős hátrányban van, és az idő nem Ukrajnának dolgozik. 

8. A katonai segélyek folytatódni fognak, de 2024-ben nem várható nagyobb katonai segély és több haditechnika Ukrajnának, mint amit a Nyugat 2023-ban nyújtott. A katonai szállítmányok valószínűleg nagymértékben csökkenni is fognak a 2023-as évhez képest.

9. 2024-ben fokozódni fog az eurázsiai antant – Oroszország, Kína, Irán – politikai, katonai és gazdasági együttműködése. 2024. január 1-jétől a BRICS-hez, a Kína és Oroszország által dominált szervezethez olyan régi amerikai szövetségesek csatlakoztak, mint Egyiptom, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek. 

10. A nyugati nyomás ellenére 2024-ben az úgynevezett Globális Dél országai és az egyéb semleges országok – például a NATO-tag Törökország – még kevésbé lesznek hajlandók Oroszország-ellenes lépésekre. Így egyre egyértelműbb lesz, hogy Moszkva Nyugat által bizonygatott teljes körű izolációja csak a szavak szintjén működik.

11. Oroszország meglévő előnye a tüzérségi lövedékek területén fokozódni fog, hiszen 2023 végére az észak-koreai hadiipar – a rakéták, rakéta-sorozatvetők mellett mintegy 10 millió tüzérségi lövedék szállítását vállalta Phenjan Moszkvának – is az orosz hadsereg beszállítójává vált, miközben Iránnal és Kínával is egyre mélyebb a haditechnikai együttműködés. 

12. A 2024-es évben csodafegyverként várt F16-os vadászrepülőgépek nem fogják tudni megváltoztatni a háború menetét, és könnyű célpontjai lesznek a modern – S300, S400, BUK-M2, BUK-M3 – orosz légvédelmi eszközöknek. Ez igaz lesz más nagyon várt nyugati csodafegyverre – például a német Taurus csapásmérő robotrepülőgépek – is.

13. A komoly háborús veszteségek – mind haditechnikában, mind katonai élőerőben, mind infrastruktúrában – folytatódni fognak mindkét oldalon 2024-ben. Mivel Oroszország a frontvonalon a fő csapásmérő eszközökben jelentős – a tüzérségi lövedékek területen nyolcszoros-tízszeres, drónok területén hétszeres – túlerőben van, az ukrán fél veszteségei nagyságrendileg nagyobbak maradnak 2024-ben is az orosz félhez képest. 

14. A civil áldozatok száma is nőni fog 2024-ben mindkét oldalon. Az orosz fél – a növekvő hadiiparára támaszkodva – egyre intenzívebb ballisztikusrakéta- és robotrepülőgép-kampányokat indít majd Ukrajna területe ellen. Az ukrán fél válaszul egyre intenzívebben lövi majd, már nemcsak Donyeck orosz kézen lévő városait, hanem az orosz határ menti településeket is. (Például egyedül a 2023. december 30-i, az oroszországi Belgorod belvárosát ért ukrán kazettás tüzérségi támadásban 25 orosz civil halt meg.)

15. Továbbra sem lesz hajlandó egyik fél sem kompromisszumra a béke érdekében 2024-ben. Kijev továbbra is ragaszkodik majd az 1991-es határok visszaállításához, amelyben benne van a 2014 óta orosz kézen lévő Krím félsziget és Donyeck régió visszaszerzése is. Kijevben külön törvény is tiltja a tárgyalásokat Vlagyimir Putyinnal. Zelenszkij számára – a jelenlegi nacionalista belpolitikai közegben – politikai öngyilkosság lenne bármilyen engedmény Moszkva felé. Az orosz fél – érezve, hogy a harctéren fokozatosan az orosz hadsereg felé billen a mérleg – is ragaszkodik majd az eredeti, 2022. februári céljaihoz, amelyben benne van Ukrajna teljes demilitarizációja, az ország kötelező semlegessége, illetve már az újabb orosz határok – beleérte Zaporizzsja és Herszon megyét – elfogadása is. A Nyugat részéről sem várhatók érdemleges tárgyalási kezdeményezések ebben az évben. Ukrajna kulcsfontosságú szövetségeseinél – Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Európai Unió – 2024-ben választások lesznek. Bármilyen megállapodás az oroszokkal – akár a jelenlegi frontvonalak befagyasztásáról – teljesen ellentétes lesz az eddig kommunikált irányvonallal – „Moszkva nem győzhet, támogatjuk Ukrajnát ameddig az szükséges” – és jelentős presztízsveszteséget jelentene a nyugati kormányok számára. Ezért az ukrajnai háború realitásainak a beismerése inkább csak 2025-től várható.