Változó globális inflációs térkép

2024. március 19-én a japán jegybank 17 év után alapkamatot emelt. Ezzel véget ért a 2016 eleje óta tartó negatív kamatokkal jellemezhető időszak Japánban és egyúttal globálisan is. A Japánban évtizedek óta ismeretlen tartósnak tűnő inflációs nyomás miatt lépett a jegybank a kamatemelés útjára. Bár a januári 2,2 százalékos éves inflációs ráta a tavalyi évhez képest enyhébb árdinamikát jelzett, a jegybank vezetése a jövőbe tekintve mégis úgy látta, hogy a japán inflációs folyamatok fordulóponthoz értek. Az egyik fő ok, hogy a japán nagyvállalatok 2024-re 5,3 százalékos, 1993 óta nem látott béremelésről állapodtak meg, ami az inflációs ráta fenntarthatóságát jelzi, így reális esélye van, hogy véget ért a több évtizedes deflációs kockázat Japánban. 

A világ jelentős gazdaságaiban eltérő inflációs pályák mutatkoznak a Covid-válság óta. 

Japán nagy megkésettséggel lépett a szigorítás útjára, mert a Covid után 2021–2022-ben sem emelkedett jelentősen az infláció és az energiaárak begyűrűzése is korlátozottan emelte az árakat. Az alacsony japán inflációnak a Covid-válság után azonban az 1990-es évek közepétől tartó deflációs nyomás miatt nem feltétlenül volt pozitív a gazdaságpolitikai olvasata. Továbbra is deflációs kockázatot jelzett. Ez a trend tört meg az idei évben. 

Kína is elkerülte a Covid utáni kiugró áremelkedési trendet, végig 3 százalék alatt maradt az éves inflációs ráta. Emiatt az utóbbi években a növekedési és az ingatlanpiaci kihívásokat is figyelembe véve fokozatos, óvatos kamatcsökkentéseket hajtott végre a kínai jegybank és ennek folytatása várható. 

A világ más részein azonban 2022-ben megindult a határozott monetáris szigorítás, reakcióként a fejlett országok többségében több évtizede nem látott inflációs hullámra. A nagy jegybankok közül a Fed kezdte meg először a szigorítást a kamatokban, az EKB némileg később lépett. A két nagy jegybank szigorításában a különbség, hogy az EKB határozottabb volt a mérlegének csökkentésében, míg a Fed ebben jóval óvatosabbnak mutatkozott. Az infláció mindkét esetben csökkent, de jelentős a különbség a gazdasági dinamikában és a fiskális pozícióban. Az IMF kimutatása szerint 2023-ban az USA-ban volt a fejlett országok között a legmagasabb ciklikusan kiigazított hiány, a GDP 8,8 százaléka, miközben az euróövezetben mindössze 3,3 százalék volt. 

Mindezek miatt 2024 elejére új kérdés körvonalazódik az infláció kapcsán. 

Az euróövezet inflációs rátája trendszerűen csökken. Az utóbbi öt hónapban az euróövezetben mért 3 százalék alatti inflációs ráta jelentősen megközelítette a 2 százalékos célt. Az infláció szerkezetét vizsgálva széles termékcsoportokban volt megfigyelhető az inflációcsökkenés és a bázishatások a következő hónapokban is támogatják az árdinamika mérséklődését. Az euróövezet gazdasága immár öt negyedéve stagnálásban van, így növekedési oldalról és a bérdinamika oldaláról sem várható, hogy az infláció jelentősen emelkedne az elkövetkező negyedévekben.

Az Egyesült Államokban továbbra is folytatódik az inflációs vita. Bár az éves inflációs ráta az USA-ban is jelentősen csökkent a 2022-es inflációs csúcsról, tavaly nyár óta megállt a fogyasztóiár-indexszel mért ráta csökkenése és 3 százalék fölött stabilizálódott. Igaz, a Fed által preferált PCE inflációs ráta már 2023 novembere óta 3 százalék alatt van. A feléledő vita lényege, hogy az inflációs ráta a mostani szintről emelkedni fog vagy lassan közelít a 2 százalékos célhoz. Mivel a munkaerőpiacon a rekord feszes állapothoz képest enyhe és csupán néhány szektorban mutatkozó jele van a kondíciók romlásának, a gazdasági növekedés felfelé lepi meg az elemzőket és a fiskális politika háborús időszakokban jellemző deficitet fut, több felfelé mutató inflációs kockázat azonosítható az USA-ban, mint az euróövezetben. 

Mindezekkel együtt a jegybankok óvatosak. Számos tényező befolyásolja az infláció jövőben várható pályáját a geopolitikától a hazai gazdaságpolitikai ágak összehangolásáig. A Fed kitart a lassabb kamatcsökkentést jelző pályája mellett és az euróövezet sem kapkod a lazítással. Minden szereplő igyekszik megbizonyosodni arról, hogy az infláció mérséklődése tartós lesz. Kína esete tűnik kakukktojásnak, ahol az elmúlt évek lazítása ellenére folytatódott a dezinfláció, sőt az elmúlt egy év felében negatív tartományba került az inflációs ráta. Az inflációs trendek és a kockázatok a világgazdaság fő pontjain eltérően alakulnak, de a jegybankok ügyelnek arra, hogy az 1970-es évek hibáit ne kövessék el újra.