Új monopolisták – Az IT-szektor térnyerése

Több mint harminc éve a fejlett gazdaságokra (különösen az Egyesült Államokra) az a jellemző, hogy nő a vagyoni és jövedelmi egyenlőtlenség mértéke, illetve lassan emelkednek a reálbérek, és csökkennek a nyugdíjasok megtakarításai után járó kamatok. Mindeközben a vállalati profitok és a tőzsdeindexek erőteljesen emelkednek. Mostani kutatásaim azt mutatják, hogy ezeket a változásokat elsősorban a modern információs technológia okozta.

Az információs technológia számos módon hat a gazdaságra. A számítógép, az internet és a mobiltechnológia átalakította a médiát, az online kiskereskedelmet, a gyógyszeripart és számos más, közvetlenül a fogyasztókhoz kapcsolódó szolgáltatást.

A monopol erőfölény kialakulásának, illetve (a piacra lépést korlátozó akadályok elősegítésével) az IT-szektor növekedésének negatív gazdasági, szociális és politikai mellékhatásai is vannak.

Új helyzetek alakulnak ki

Először is az IT-szektor struktúrája lehetővé teszi a monopolhelyzet kialakulását. Az információs technológia megkönnyíti az adatok feldolgozását, tárolását és küldését. Továbbá az IT-innovátorok a főbb információs csatornák egyedüli tulajdonosai, amelyek versenytársak általi használatát erősen akadályozzák.

Az IT-cégek a szabadalmakon és a szellemi tulajdon szerzői jogi levédésén keresztül megvédhetik monopolhelyzetüket. Ehhez viszont az üzleti titkok nyilvánossá tétele szükséges. Stratégiai okokból így sok cég lemond a jogi védelemről, és domináns piaci pozícióját folyamatos szoftverújításokkal konszolidálja; ez olyan akadály a versenytársak számára, amelyet nehezen tudnak átlépni. Mikor potenciális új technológiák jelennek meg, akkor a nagyobb cégek gyakran felvásárolják a kihívóikat vagy azért, hogy egy saját rivális technológiát fejlesszenek ki, vagy azért, hogy ezzel elnyomják őket.

Amint egy innovatív cég egy adott platformon domináns pozíciót ér el, a méret előnnyé válik. Miután az adatok feldolgozásának és tárolásának költsége csökkent az elmúlt években, a méretelőnnyel rendelkező cégeknek alacsonyabb operatív költségük van, és a profitjuk gyorsan nő, ahogy a felhasználóik száma megsokszorozódik: erre jó példa a Google és a Facebook. A versenytársak számára pedig szinte lehetetlenség leküzdeni e költségeket és méretgazdaságossági előnyöket.

A monopolhelyzet gazdasági hatását mérő friss tanulmányban kiszámítottam azt a szintet, amely felett a profitok és a tőzsdei értékek monopolhelyzetet tükröznek. Ezzel a tőzsdei értékek monopol jellegű összetevőit, illetve a monopolhelyzetből adódó profitokat és bevételeket mértem, amelyet „monopóliumi vagyonnak” neveztem el.

Erősebb koncentráció

A teljes tőzsdei érték arányában kifejezett, monopolhelyzetből keletkező vagyonra vonatkozó 1985 és 2015 közötti adatokból az tűnik ki, hogy az 1980-as években nem volt monopóliumi vagyon. Ahogy azonban az IT-ipar fejlődött, a monopolhelyzetből keletkező vagyon drámai mértékben növekedett, és 2015 decemberében elérte a teljes tőzsdei érték 82 százalékát, ami mintegy 23,8 ezermilliárd dollárnak felelt meg. Ez egy extra vagyon, amelyet a növekvő monopol erőfölény eredményezett, és amelynek mértéke tovább fog nőni.

A monopolhelyzetből keletkező vagyon részesedésének kontextusba helyezéséhez a kapcsolódó vállalati hitelfelvétel erőteljes növekedését érdemes szemügyre venni. 1960-ban a hitelfelvétel révén finanszírozott összes vállalati eszköz aránya kevesebb mint 20 százalékot tett ki. 2015-re ez az arány mintegy 80 százalékra emelkedett, ami azt jelenteti, hogy a tőzsdei vállalatok kezén lévő legtöbb tőke kötvénytulajdonosokhoz tartozik. Más szóval a befektetők beleegyeztek abba, hogy a vállalati adósságokat úgy finanszírozzák, hogy a monopolhelyzetből keletkező vagyont biztosítékként használják fel.

2015 decemberében a tíz legnagyobb monopóliumi vagyonnal rendelkező cég – Apple, Alphabet (Google), Amazon, AT&T, Facebook, Verizon, Microsoft, Johnson & Johnson, Procter & Gamble, Pfizer – közül kilencnek volt kapcsolódása az információs technológiához (a mobilkommunikáció, a közösségi média, az online kereskedelem és a gyógyszerek terén). Hasonlóképp a top 100-ba tartozó vállalatok körében a legtöbb monopóliumi vagyont olyan cégek halmozták fel, amelyeket az információs technológia átalakított.

Felhalmozás és termelékenység

A monopolhelyzetben lévő cégek által létrehozott jövedelem három típusba sorolható: munkajövedelem, a tőke utáni normál kamatjövedelem és a monopolhelyzetből keletkező profit. Az adatok azt mutatják, hogy az 1970-es években és az 1980-as évek elején elhanyagolható volt a monopolhelyzetből adódó profitok értéke. 1984 óta azonban a monopolhelyzetből keletkező profitok aránya folyamatosan emelkedett, és 2015-ben az amerikai vállalatok által előállított teljes jövedelem 23 százalékát érte el. Ez azt jelenti, hogy a 2015 előtti három évtizedben a monopol erőfölény azt váltotta ki, hogy a bérek és a normál kamatok együttes aránya 23 százalékkal csökkent.

A növekvő termelékenység és tőkehalmozás növeli a béreket és a tőkejövedelmet, de a monopol erőfölény csökkenti ezek arányát az összjövedelmen belül. Mindez részben magyarázatot ad arra, hogy az 1985 és 2015 közötti időszakban a bérek miért emelkedtek lassú ütemben, és miért csökkent a nyugdíjasok megtakarításainak kamata.

Az IT-szektorban növekvő monopol erőfölény miért okozta azt, hogy a jövedelmek és a vagyonok egyre kevesebb kézben koncentrálódtak, kiváltva a jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenség növekedését? A válasz egyik része az, hogy a növekvő monopol erőfölény növelte a vállalati profitokat, és nagymértékben emelte a részvényárakat, ami olyan nyereségeket eredményezett, amelyeket kizárólag a részvénytulajdonosok és a vállalatok menedzsereinek kis száma élvezett. Ám miután sok IT-vállalkozó fiatal volt karrierje elején, és csak korlátozott mértékben rendelkezett részvényekkel, kell lennie egy másik magyarázatnak is.

Minden megváltozott

Az 1980-as évek óta az IT-innovációk nagyrészt szoftveralapúak, ami a fiatal újítók számára előnyt jelentetett. Ráadásul a kivitelezhetőségre vonatkozó kutatások jellemzően nem kerültek nagy költségbe a szoftveres innovációk esetében. Ebből adódóan (kisebb tőke mellett is) az IT-innovátorok anélkül kísérletezgethettek, hogy részvényeik nagyobb részéről le kellett volna mondaniuk. A sikeres IT-innovációk így a vagyont kevesebb és gyakran fiatalabb vállalkozók kezébe koncentrálták.

Nem ez volt a helyzet a XX. században, amikor a vezető szektorok, például az autóipar nagyobb innovációi jelentős kockázatitőke-befektetést igényeltek. Azzal, hogy több befektetőre volt szükség, a vagyon jóval szélesebb körben oszlott szét.

Az IT-szektor negatív mellékhatásai nem eléggé ismertek, így sürgősen szükség van rá, hogy viták induljanak el arról, miként kellene szabályozni a szektort. E szempontból három tényező kiemelten fontos. Először is, miután a legtöbb technológiaalapú monopol erőfölény nem sérti a meglévő trösztellenes jogszabályokat, az IT-szektor szabályozása terén új intézkedések szükségesek a monopóliumok gyengítése érdekében. Másodsorban a vállalati jövedelmek és a vagyonok adóztatásának standard rendszerét úgy kell átalakítani, hogy az az IT-cégek monopol erőfölényét is figyelembe vegye. Harmadsorban a magáninformációk védelmét szolgáló jogszabályokat újra kell értékelni annak érdekében, hogy az IT-cégek azok kihasználásából, manipulálásából ne legyenek képesek profitra szert tenni.

Mindenekelőtt az információs technológia gazdasági hatásainak mélyebb megértésére van szükség a nyilvánosságban, különös tekintettel arra, hogy az olyan sok ember életét jobbá tevő technológiák miként tesznek gazdaggá egy ennyire szűk kört.

www.project-syndicate.org