"A kínai gazdasági modell beleszaladhat a nyugati falba"

2010-ben a világpiacon a legnagyobb zavart az válthatja ki, ha a kínai gazdaság hirtelen zuhanórepülésre vált, és a befektetésekre épülő export kínai modellje a hanyatló nyugati kereslet falába ütközik. Az elmúlt évben 20%-kal esett vissza a kínai kivitel és a világ ma úgy tekint Kínára, mint 1998-ban Japánra.

2010-ben Magyarországon 0,00%-os növekedésre, 2,10% inflációra, -3,80%-os GDP-arányos költségvetési hiányra és 10,50%-ot elérő munkanélküliségre számítunk. A különböző eszközkategóriák közül általában a részvények árfolyama a 2010 első felében várhatóan 10-15% ot emelkedik, majd a második félévben 8-10% visszatesztelés következhet. A magyar kormány már tett (sikeres) lépéseket az IMF által előírt követelmények teljesítésére, visszafogta az államháztartás kiadásait, de további csökkentésekre és reformokra van szükség. Az állami kiadások csökkentése és ennek a fogyasztásra gyakorolt másodlagos hatása folytán általában nem sok remény van arra, hogy a fellendülés elsősorban belső tényezőkre támaszkodjon.

A jegybanknak csak kevés eszköze van a kamatok korrekciójára (és a belső keresletre alapuló növekedés fellendítésére), mert a jelenleg 6,25%-os alapkamat további csökkentése valószínűleg a HUF/EUR árfolyam további romlásához vezetne, és ezzel a magyar háztartásokat hozná nehéz helyzetbe. Ezért Magyarországon az ismételt növekedés esélye teljes mértékben a külföldi közvetlen tőkebefektetésektől és az exporttól függ.

<kep21962>Christian Tegllund Blaabjerg, a Saxo Bank vezető részvénypiaci stratégája szerint „a látszat csal: a pénzügyi piacok pillanatnyi javulásának a GDP adatok vagy éppenséggel a fogyasztói hangulat tükrében semmivel sincs több köze a valósághoz, mint a 2003 és 2006 közötti pénzbőség gerjesztette spekulatív konjunktúrának. A fejlett világon a kilencvenes évek közepe óta a hitelekből fújódó buborékok dominálnak, s a problémákra kivétel nélkül alacsonyabb kamatokkal és még több hitellel reagáltunk. Ezzel az a probléma, hogy folyamatos monetáris ösztönzés nélkül már nem és képes haladni a szekér. Az alacsony kamatok kedveznek a vad spekulációnak, az erkölcsi kockázatoknak, a befektetetési túlkapásoknak és hibáknak, és az így keletkező adósságteher már kezelhetetlen.”

„Az adósságteher feloldásához, az adósságszolgálat teljesíthető mértékének eléréséhez most a hitelek leépítése és a bedőlések árán lehet eljutni. Sajnos azonban a kormányok gazdaságösztönző erőfeszítései akadályt gördítenek a hosszú távú fenntarthatóság eléréséhez szükséges változások elé, s ezzel 2010-ben csak tovább hosszabbítják a válságot” – teszi hozzá a szakember.