késleltetett adatok
Árfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok
Életet lehelnek a szakképzésbe
Április 30-ig készíti el a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) a 38 kiemelt és különösen gyakorlatigényes szakma új tananyagát és szabja meg vizsgakövetelményeit. Ezekben a szakmákban akár már szeptembertől az új képzési rendszer szerint kezdhetik meg tanulmányaikat a diákok – mondta el a Világgazdaságnak Szilágyi János, az MKIK képzési igazgatója.
A kamara jelenleg összesen 125 szakma oktatási követelményeit vizsgálja felül, ezek közül a legfontosabb 38 új képzési rendszere készül el április végéig. E szakmák között elsősorban olyan műszaki mesterségek vannak, mint a géplakatos, villanyszerelő, épületgépész, valamint egyéb ipari szakmák, mint a kőműves, tetőfedő vagy szabó.
A tavalyi jogszabály-módosítások után rögtön az általános iskola elvégzése után elkezdődhet a gyakorlati képzés (korábban a szakmunkásképzés első két évében csak műveltségi oktatás és szakmai orientáció volt). A kamara által készített új tananyagok jóval nagyobb hangsúlyt fektetnek a műhelyi oktatásra. A munkáltatók célja, hogy 50 százalékkal növeljék a gyakorlati órák számát, így az eddigi heti kettő helyett 3-3,5 nap is lehet a ilyen jellegű képzés ideje.
Az új rendszerre való átállás komoly strukturális változásokat nem igényel, ám középtávon a jelenlegi kilencezerről húszezerre kellene növelni a szerződött tanulókat fogadó, vagyis a gyakorlati képzésnek helyet adó vállalatok számát – véli Szilágyi, aki hozzátette: ez a képzésben részt vállaló cégek támogatásának 20 százalékos emelésével elérhető lenne. Ennek az ösztönzőnek a költségét a kamara hárommilliárd forint körüli összegre teszi, amelyet a szakképzési alapból lehetne fedezni. Utóbbi szaldója azonban nullára jön ki, nincsenek benne tartalékok. A gazdasági növekedés beindulásával persze a szakképzési hozzájárulások együttes összege is nő, a bővülés tehát egyúttal fedezetet jelenthetne a vállalatok ilyen jellegű ösztönzésére. A befizetések növekedésének hiányában azonban az alap más kifizetéseiből kellene elvenni ahhoz, hogy a hárommilliárd összejöjjön.
A szakképzési törvény módosítása szerepel a kormányzat szándékai között, a következő hónapok feladata, hogy a munkaadók elérjék: a gyakorlati képzésben részt vevő vállalatok cégnél maradó támogatási részét növelje az állam. Jelenleg ugyanis a támogatás jelentős része a diák ösztöndíjára vagy a szükséges technikai feltételek megteremtésére megy el. Ha ez a cégnél maradó rész növekedne, és a tanulószerződésekhez kapcsolódó bürokráciát is csökkentenék, középtávon meg lehetne duplázni a gyakorlati oktatásban részt vevő vállalatok számát, és ezzel piacképesebb, gyakorlati tudást adhatna a hazai szakképzés – véli az MKIK képzési igazgatója.
Szilágyi János elmondta: a magyar gazdaság ma már képes pontosan kijelölni az igényeit, s ezt követnie kell az oktatás átalakulásának is. A krónikus alapproblémát ugyanis sokáig az jelentette a szakképzésben, hogy az intézmények a fejkvótarendszer miatt a tanulók létszámának maximálására törekedtek, és lehetőleg olyan szakokon próbálták őket elhelyezni, amelyek nem költségesek. A fémipari – például esztergályos – szakok helyett inkább az ügyintézői jellegű, jóval kisebb eszközigényűeket preferálták az iskolák.
A helyzet kaotikussá vált, a szakképzésben – a felsőoktatáshoz hasonlóan – sorra végeztek olyanok, akik aztán nem tudtak elhelyezkedni. Sokáig gond volt az is, hogy maga a gazdaság, a versenyszféra sem tudta számszerűen és pontosan megfogalmazni, milyen szakemberekre lenne szüksége, és milyen számban. 2007-ben a helyzet kezelésére felálltak a regionális fejlesztési és képzési bizottságok, amelyeknek feladata lett a szakképzési rendszer befolyásolása olyan módon, hogy az jobban megfeleljen a piaci elvárásoknak. A bizottságokban kétharmados arányban képviseltették magukat a munkaadók, munkavállalók, illetve a kamarák, egyharmados arányban az oktatási intézmények. A vállalatok körében többezres mintán végzett felmérés során régiókra lebontva számszerűsíteni lehetett, hogy milyen szakemberigényre számítanak a döntéshozók évekre előrevetítve. A kapott eredmények alapján meghatározhatóvá vált a kiemelten támogatott, a támogatott, illetve a nem támogatott szakmák köre.
Szakmával a zsebben jobbak az esélyek
A szakképesítés megszerzése utáni nyomon követés azt mutatja, van mit javítani az elhelyezkedési mutatókon. Szakmánként erősen eltérő, ám átlagosan 40 százalék körüli azon tanulók aránya, akik az iskola végeztével nyolc hónapon belül el tudnak helyezkedni, míg ez az arány Nyugat-Európában 50 százalékra tehető.Az összes hazai végzett nagyjából 30 százaléka helyezkedik el a saját szakmájában, nyugatabbra ez az arány is körülbelül 10 százalékponttal magasabb. A végzettek 24 százaléka munkanélkülivé válik ezen időszak alatt, amely az öszszes aktív korú munkanélküliségi rátájához képest magasnak tűnhet, de a korosztályos adatokhoz képest nem kirívóan rossz.
A végzettek 32 százaléka továbbtanul, amely elsőre ugyan örvendetesnek tűnhet, ám a háttérben sokszor az áll, hogy a végzettek megszerzett szakmájukkal nem tudnak elhelyezkedni, így inkább az átképzést választják a munkanélkülivé válás helyett.
Az összes hazai végzett nagyjából 30 százaléka helyezkedik el a saját szakmájában, nyugatabbra ez az arány is körülbelül 10 százalékponttal magasabb. A végzettek 24 százaléka munkanélkülivé válik ezen időszak alatt, amely az öszszes aktív korú munkanélküliségi rátájához képest magasnak tűnhet, de a korosztályos adatokhoz képest nem kirívóan rossz.
A végzettek 32 százaléka továbbtanul, amely elsőre ugyan örvendetesnek tűnhet, ám a háttérben sokszor az áll, hogy a végzettek megszerzett szakmájukkal nem tudnak elhelyezkedni, így inkább az átképzést választják a munkanélkülivé válás helyett. -->
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.