Bár strandolnának az EU vezetői! - Elemzés

Tavaly nyáron a válság részben azért mérséklődött, mert az eurózóna politikusai elmentek strandolni, és befejeződtek a mindennapi ellentmondások – vélekedett egy vezető Európai Uniós tisztségviselő, aki részt vesz Görögország megmentési tárgyalásain a Reuters hírügynökség beszámolója szerint. Minden bizonnyal igaza van a nyilatkozónak, ugyanis a piacok folyamatosan az eltérő vezetői nyilatkozatok nyomása alatt állnak.

A válságcsúcs előtt az Európai Központi Bank (EKB) mindenfajta adósságeseményt elutasított korábban, vagyis mindenképpen el akart kerülni egy államcsődöt, még akkor is, ha csak részleges és átmeneti is az a fizetésképtelenség. Németország ragaszkodott ahhoz, hogy a magánhitelezőket is be kell vonni Görögország „megmentésébe”, és el kell szenvedniük a veszteségeket a tulajdonukban lévő görög kötvények után. Olli Rehn, az Európai Bizottság gazdasági és monetáris ügyekért felelős biztosa pedig azon az állásponton állt, hogy az úgynevezett „bécsi kezdeményezés” iránya lenne követendő, amelyben a lejáró adósságokat (a lejáratkor) újakra váltanák.

Mint látható, teljesen eltérő állásponton voltak az EU vezetői, és a kiforratlan intézményi mechanizmusok miatt nem lehetett tudni, milyen válságkezelési megoldást választanak. A kompromisszum elérése előtt ez természetes volt, de az eltérő, bizonytalanságot keltő, és egymásnak ellentmondó nyilatkozatok a múlt heti uniós válságcsúcs után is fennmaradtak, miután megállapodtak arról, elfogadják Görögország részleges és ideiglenes fizetésképtelenségét.

A német pénzügyminiszter szerint az európai kormányok megakadályozzák az euróövezet felbomlását, valamint azt is, hogy egy tag szabályozatlan formában kilépjen a zónából. Pozitív üzenet lehet, hogy Wolfgang Schäuble kiállt az euróövezeti egység mellett, azonban van egy negatív olvasata is a nyilatkozatnak. Miért kellene megakadályozni a szabályozatlan, illetve kontrolálatlan kilépést, alig egy héttel azután, hogy „megmentették” a görögöket?

A piacok annak is örülhettek, hogy a válság tovaterjedésének megállítására segítették az EFSE rugalmasságát, azonban Schäuble igyekezett keményen fogalmazni e tekintetben is. A jövőben ilyen vásárlások (az EFSF másodlagos állampapírpiacon való részvétele) csak nagyon szigorú feltételek mellett valósulhatnak meg, amikor az Európai Központi Bank úgy ítéli meg, hogy kivételes körülmények állnak fenn a pénzügyi piacokon és veszélyeztetik a pénzügyi stabilitást. A pénzügyminiszter szerint tévedés volna azt gondolni, hogy az euróövezeti bizalmi válságot egyetlen csúcstalálkozóval meg lehet oldani, frakciótársainak intézett levele alapján. Schäuble kiemelte, Németország nem fog kitöltetlen csekket aláírni az újabb mentőcsomag motorjának számító EFSF számára.

Talán nem lenne ekkora nyomás az euróövezeten, ha egységes kommunikáció lenne az intézmények, illetve a döntéshozók között, és körültekintően csak a színfalak mögött esnének egymásnak a politikai és gazdasági tisztségviselők.

A Reuters hírügynökségnek név nélkül nyilatkozó, a tárgyalásokhoz közelálló forrás a politikusok nyaralása kapcsán azt is kiemelte: „Ez a pillanat nem tud elég korán eljönni ebben az évben”. Tény, hogy a strandról nem tudnák idegesíteni a piacot a politikusok, azonban ezzel csak egy időre oldódna meg a probléma, éppen addig, amíg tart a nyaralás.

Utána majd folytatódik a csetepaté, hogy mely országoknak nem tetszik majd a görögök megmentése, és valószínűsíthető, nem ez lesz az euróövezeti országok utolsó áldozatvállalása egy gyenge tag miatt.

A piacok már nem csupán az adósságválság miatt aggódnak: sokkal inkább övezi idegesség a kilábalást, és azt, mely országok kerülnek újra recesszióba. A megszorítások jelentősen visszavetik a gazdaságot a perifériás országokban, emiatt újabb és újabb megszorításokat kell végrehajtaniuk, ennek a spirálnak pedig nem látszik a vége; vagyis az, hogy milyen kibocsátási szinten áll be az egyensúly. Bebizonyosodott, hogy az erős euró hátráltatja az exportvezérelt kilábalást, az EKB monetáris politikája igen restriktív a periféria számára, és nincs lehetőség növekedésösztönző lépésekre.

Magyarország számára két tanulsággal biztosan szolgál a több mint egy éve tartó görög (ír, olasz, spanyol, portugál) dráma. Az egyik, hogy a Gazdasági és Monetáris Unióban sok esetben nincsenek kialakult mechanizmusok a váratlan helyzetek kezelésére, és az sem világos, hogy mekkora befolyása marad a szuverén tagországoknak saját fiskális politikájukra. A másik pedig az, hogy a válságkezelés az euróövezetben sokkal nehezebbnek tűnik, mint a világ más tájain, ahol az árfolyam- és kamatpolitika rendelkezésre áll.

-->