A light színleléstől a háborúig - Ez várhat Európára a Saxo szerint

Bővítés-színlelés light verzió

A tőzsdék minden bizonnyal előzetes vagy utólagos „mini krachhal” reagálnának, ha a görögök rendezetlen csődjét az EU részéről nem követné erőteljes válasz. Görögország eldönti, hogy kilép az EU-ból, és egyetlen hitelkötelezettségét sem teljesíti. Ez ismét felveti a fertőződés kockázatát, s közben Európa perifériáin elszabadulnak a kamatok, és főként Spanyolország, Olaszország és Portugália kerül nagyobb nyomás alá. A piac visszatesztel a 2009-ben látott 1765-ös mélypontra, ami durván 20 százalékos korrekció.

A krachra Európa szinte mindenütt tőkekontrollok bevezetésével, Görögország a drachma visszaállításával reagál. Az euróövezet végül két részre szakad: a fiskális paktumot támogató országok a centrum új Európai Monetáris Uniójának tagjai maradnak, míg az olyan országok, mint pl. Görögország vagy akár a spanyolok és a portugálok leértékelésen esnek át, de ezt követően fizetőeszközüket az új euróhoz kötik tulajdonképpen ugyanúgy, ahogy Dánia köti pillanatnyilag az euróhoz a koronát. A munkanélküliség és a gazdaság helyzete 2013 felé közeledve jut mélypontra, de ezután viszonylag gyorsan aktivizálódnak a magánszektor megtakarításai, miközben a kormányok az állami fogyasztás visszafogására és a magánbefektetések ösztönzésére kényszerülnek

A bővítés-színlelés folytatása a japanizációig

Sokak számára, de különösen az európai munkanélkülieknek ez maga a rémálom. A politikusok és a döntéshozók tovább nyirbálják a kamatokat, és a „gazdaság támogatásának” módszereként mennyiségi enyhítéssel és hasonló likviditást teremtő intézkedésekkel folytatják az expanziót. 2009 óta szinte minden ország ugyanebben az üzemmódban működött, és szánalmas kudarcot vallott. De ettől nem rettennek vissza (lásd Japán), tehát minél mélyebbre zuhan az értéktőzsde, annál nagyobb a valószínűsége a pénznyomtatás folytatódásának.

A jegybankok és a politikuson válton állítják, hogy az adósság teljes egészében elinflálható. Végül azonban a defláció folytán az adósságteher felemelhetetlenül elnehezedik, és a reál eszközök ára is visszaesik. A Nikkei az 1989-ben elért csúcshoz képest még mindig 70 százalék lemaradásban van. Ebből egy (vagy több) elvesztegetett évtized lesz – ami azoknak a politikusoknak kedvez, akik csak az újraválasztásukkal törődnek, a kemény reformokkal egyáltalán nem.

Németország közbelép

Az EU alapozás nélkül megépített ház. Politikai és költségvetési unió nélkül az egységes fizetőeszközre épülő unió működésképtelen. Németország eddig kénytelen-kelletlen az utolsó pillanatban mindig kisegítette az EU-t, és eddig sikerült viszonylag olcsón megúsznia. Most azonban ahhoz, hogy az unió a jelen formájában fennmaradhasson, Németországnak az euró övezet maradék részéért korlátlan garanciát azaz transzfer uniót kellene vállalnia, amire a jelenlegi alkotmány alapján képtelen, és aminek se politikai, se társadalmi támogatottsága nincs. Németország jelenlegi helyzete olyan, mint a csuka fogta róka, és egyre kilátástalanabbá válik. Ha azonban Németország a periféria két országának az euróövezetből való távozása után mégis beadja a derekát, és létrejön a fiskális unió, és az EKB felhatalmazást szerez arra, hogy az egységes fizetőeszköz teljes gőzzel leértékelhesse, akkor az eurózóna többé-kevésbé a jelenlegi formában „megmenekül”.

Forradalom és háború

Ugyan ez a forgatókönyv a legkevésbé valószínű, de egy olyan hatalmas ciklikus kataklizma idején, mint amelyet most élünk meg éppen, sajnos foglalkozni kell vele. Ha ez a valószínűtlen forgatókönyv mégis kialakulna, olyan érzésünk támadna, hogy visszacsöppentünk az 1920-as és az 1930-as évek válságaiba. Akkor ugyanis az emberek nemcsak a bankokban, hanem a kormányaikban is csalódtak. Vagy a pillanatnyi hiperinfláció (weimari köztársaság), vagy a defláció volt a jellemző (ez utóbbi gyakrabban, de akár hiszik, akár nem, a legrosszabb fajta ebből is Weimarnak jutott, mert a hiperinflációban „jól megtanulta a leckét”).

A középosztályt érő megrázkódtatás a lakosság legfontosabb részét radikalizmusba sodorja, így elég energia gyülemlik fel ahhoz, hogy a hangulat és a változás valóban forradalmi legyen. Ezzel párhuzamosan fokozódhat a gazdasági súrlódások kockázata, mert az országok befelé fordulnak, szankciókba, sőt kereskedelmi háborúba bocsátkoznak. Ez a forgatókönyv elrugaszkodottnak tűnik, és lehet, hogy az is, de az esélyek között szerepeltetni kell, s ráadásul ciklikus is.