Óriási nyomás az EKB-n – Büntethet a piac

Nem indítja be a pénznyomtatási program harmadik körét az Egyesült Államok jegybankjának szerepét betöltő Federal Reserve mai kamatdöntő ülésén, legalábbis ezt várja az elemzők többsége. Arról viszont teljes az egyetértés, hogy a központi bank nem változtat a 0-0,25 százalék közötti irányadó kamatszinten.

A Fed egyelőre több okból is óvatos maradhat továbbra is. Egyrészt, a gazdasági folyamatok nem romlottak jelentősen az elmúlt hónapokban, másrészt, a központi bank megvárhatja az EKB holnapi döntését.

Ugyan a munkanélküliség 8 százalék felett mozog az Egyesült Államokban, és a gazdasági növekedése sem túl erős, ez még valószínűleg nem elég indok a Fednek arra, hogy hozzányúljon az „atomfegyverhez”. Az USA-ban 1,5 százalékkal nőtt a GDP az első becslés szerint a második negyedévben, míg az elemzők 1,3 százalékos gazdasági növekedést vártak.

A Feden egyelőre nincs olyan erőteljes nyomás, mint az EKB-n, hiszen az amerikai gazdaságból nem érkeztek kiábrándító adatok, míg Európában egyre fokozódott az aggodalom az adósságválság mélyülése miatt.

Mario Draghi, az EKB elnöke tudta megfordítani a hangulatot múlt heti nyilatkozatával, amelyben hangsúlyozta, mindent megtesznek az euró megmentésére, és utalt arra, hogy megvásárolják a gyenge euróövezeti országok államkötvényeit.

Nagy szükség lenne az EKB beavatkozására, mert a spanyol kötvényhozamok 7 százalék közelében állnak, ami fenntarthatatlan adósságpályát rajzol ki, közben az olasz 10 éves papírok hozama 6 százalék körül mozog, ami szintén a bedőlés magas kockázatát mutatja.

A kötvények megvásárlását a konzervatív német tisztségviselők ellenzik, akiket nehéz lesz meggyőznie az olasz jegybankelnöknek arról, hogy célszerű lenne a gyenge euróövezeti országok állampapír-piacait stabilizálni. A Bundesbanknak komoly fenntartásai vannak a kötvényvásárlással szemben, hiszen érvelésük szerint az EKB-nak az inflációs folyamatokra és a pénzügyi stabilitásra kell koncentrálnia – mandátumával összhangban –, és nem finanszírozhatja egyes országok adósságát.

Mario Draghi, aki tavalyi megválasztása után novemberben rögtön meglepetést tudott okozni, amikor 25 bázispontos kamatvágásról győzte meg az EKB Kormányzótanácsát (1,25 bázispontra csökkent a ráta), majd decemberben újabb negyed százalékpontos csökkentés következett be, most jóval nehezebb feladat előtt áll.

Emlékezetes, az EKB korábban már vásárolta a periférikus euróövezeti országok kötvényeit a másodlagos piacon. Ennek következtében Axel Weber, a Bundesbank korábbi elnöke, valamint Jürgen Stark, az EKB vezető közgazdásza is lemondott tisztségéről.

A németek szerint a fiskális politikai döntéshozóknak kell megtenniük a szükséges lépéseket a költségvetési hiányok lefaragásával, a szükséges szerkezeti reformok végrehajtásával. Draghi most - a színfalak mögött - azzal érvelhet, hogy a monetáris politikai eszközök bevetése nélkül Spanyolország és Olaszország bedőlhetne, ami veszélyeztetheti az egész euróövezet létét.

A múlt hónapban történelmi mélypontra vágta a kamatot az EKB: 25 bázisponttal 0,75 százalékra csökkent az irányadó ráta. Elemzők már akkor is csupán jelzésértékűnek tekintették a kamat mérséklését, így további kamatvágásnak önmagában jelentős hatása nem lenne.

Ha nem sikerül meggyőzni a németeket arról, hogy érdemes lenne beavatkozni a másodlagos állampapír-piacon, akkor lehet, hogy az EKB más eszköz bevetésével fog élni már rövidebb távon. Ugyanakkor érdemes lenne a kötvényvásárlási programról konszenzusra jutni, hiszen vélhetően az segítené leginkább a központi bank monetáris politikájának transzmissziós mechanizmusát, és az nyugtatná meg a befektetőket. A két LTRO program, vagyis a bankoknak nyújtott alacsony kamatozású hitel csak átmenetileg stabilizálta a piacokat: annak ellenére, hogy több mint 1000 milliárd eurót kaptak a pénzintézetek, a piacokat csak átmenetileg sikerült stabilizálni.

A Fed tehát megvárhatja az európai döntéshozók „csatározásának” kimenetelét; annál is inkább, hiszen úgy tűnik, hogy az öreg kontinensen nem csak a költségvetés irányítóinak, de a monetáris politika döntéshozóinak álláspontja is csak a szakadék szélén kezd közeledni egymáshoz. Az amerikai jegybank elemzők szerint „galamb” közleményt adhat ki, és jelezheti, hogy 2015-ig maradhat az alacsony kamat. A Fed eddigi kommunikációja szerint 2014 végéig marad a rekordalacsony irányadó ráta.

Ha a Fed nem utal eszközvásárlási programra, vagy nem vetít előre a korábbinál hosszabb időre laza monetáris politikát, akkor az kiábrándíthatja a befektetőket. Komolyabb csalódást az EKB okozhat, ha Draghi múlt heti szavait nem követik konkrét lépések.

Elemzők szerint az EKB tarthatja a 0,75 százalékos rátát, de néhányan 25 bázispontos csökkentést is el tudnak képzelni. Ugyanakkor a piaci szereplők akkor sem lesznek boldogok, ha a kamatcsökkentést nem követi egyéb, nem konvencionális program.