Ki az „igazi” munkáltató?

A munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatásra továbbra is indokolt esetben kerülhet sor, az ilyen típusú ideiglenes munkavégzés a munkavállaló méltányos érdekeit nem sértheti és 44 munkanapot meghaladó tartamra csak a munkavállalóval történő megállapodást követően rendelhető el.

A jövőben nem kell arra tekintettel lenni, hogy a fogadó munkáltató és a kirendelő munkáltató egy cégcsoportba tartozzon és az új jogszabály a munkáltatói jogok megosztását és a bérek és egyéb juttatások elszámolását sem szabályozza.

Így az érintett munkáltatók és a munkavállaló szabadon állapodhatnak meg arról, hogy milyen munkáltatói jogokat ruháznak át, a munkavállalót mennyiben integrálják be a fogadó munkáltató szervezetébe, továbbá, hogy ki viseli a foglalkoztatás tényleges költségeit és milyen módon.

A korábbiakkal ellentétben már nem csak a 183 napos szabály, a költségviselés és költségátterhelés ténye befolyásolja a munkaviszonyból származó jövedelem adóztathatóságát, hanem most már a foglalkoztatással kapcsolatos körülmények komplexebb vizsgálata szükséges, vizsgálni kell azt is, hogy melyik társaság minősül a munkavállaló gazdasági értelemben vett munkáltatójának.

A gazdasági munkáltató vizsgálata során az új szabályok értelmében első lépésben az ún. integrációs tesztet kelllefolytatni, amely arra keresi a választ, hogy a kiküldött tevékenysége szervesen integrálódik-e annak a vállalkozásnak a tevékenységébe, amelynél a munkát végzi. Az integrálódás tekintetében a munkavállaló munkájának eredményével járó felelősség vagy kockázat viselését fogja vizsgálni az adóhatóság.

Amennyiben a teszt alapján a jogi, valamint a gazdasági munkáltató személye eltér, akkor az adott munkaviszony további, komplex szempontrendszer szerinti vizsgálata is szükségessé válik. Ilyen szempont például az, hogy ki jogosult utasítani a munkavállalót a munkavégzés módjára vonatkozóan; ki bocsátja a munkavégzéshez szükséges eszközöket a munkavállaló rendelkezésére; vagy az, hogy ki jogosult munkajogi szankciók alkalmazására a munkavállalóval szemben.

Ezért is lehet fontos a NAV által megadott szempontok mindegyikét leszabályozni a kirendelési szerződésekben, annak érdekében, hogy a gazdasági munkáltató személye (amely eltérhet a jogi értelemben vett munkáltatótól) megfelelően alátámasztható legyen a jövőbeni kiküldetésekkel kapcsolatos, munkaviszonyból származó jövedelmek adóztathatóságának megállapításakor.

Előfordulhat ugyanis az új megközelítés tükrében, hogy egy külföldi magánszemély abban az esetben is adókötelessé válik Magyarországon, ha magyarországi munkavégzésének időtartama nem haladja meg a 183 napot és továbbra is a küldő cég viseli a bérével kapcsolatos költségeket, de az egyéb fent említett körülmények alapján mégis a magyar társaság minősül majd a gazdasági értelemben vett munkáltatójának.

Egyelőre kérdéses, hogy az adóhatóság miként fogja ezeket az eseteket vizsgálni és elbírálni, egy azonban biztos: az állásfoglalás szerint az irányadó elv „a tartalom elsődlegessége a forma felett”, a foglalkoztatás körülményeit ennek alapján kell vizsgálni. -->