Éledezik az eurózóna gazdasága

Negyedik hónapja esnek ugyan az árak az eurózónában, de egyre kisebb ütemben, s ez jó hír lehet a defláció ellen küzdő Európai Központi Banknak (EKB). Márciusban mínusz 0,1 százalékos inflációt mért az Eurostat, amely kedden tette közzé a friss adatokat. A legnagyobb mértékben, 0,6 százalékkal januárban került lejjebb az árszint, februárban aztán már csak 0,3 százalékkal. A márciusi további mérséklődésnek az az oka, hogy az olajár kezd megszilárdulni a hordónkénti 45-60 dollár közé eső sávban. Így márciusban az energiaárak 5,8 százalékkal estek, szemben az előző havi 7,9 százalékkal.

A munkanélküliségi ráta is mintha kedvezően változna. Igaz, nagyon szerény ütemben. Az Európai Unió statisztikai hivatala által szintén kedden közölt számsor azt jelzi, hogy februárban 11,3 százalékra mérséklődött az arány a januári 11,4 és a tavaly februári 11,8 százalékról. Az EU huszonnyolc tagállamában az átlagos munkanélküliségi mutató 9,8 százalékra apadt a januári 9,9 és a múlt év második hónapjában mért 10,5 százalékról.

Az Európai Bizottság hétfőn publikált üzleti hangulati indexe is felfelé kapaszkodik, míg a múlt héten nyilvánosságra hozott beszerzőimenedzser-indexek is érdemi élénkülésre utalnak. A német vállalkozások már inkább arra számítanak, hogy árat emelhetnek, s e tekintetben a spanyol cégek is bizakodóbbak, mint voltak akár csak néhány hónappal ezelőtt. A felmérésből kiderül, hogy egyre több vállalat immár a létszám bővítésén gondolkodik. Ezt támaszthatja most alá a friss foglalkoztatási adat. Az üzleti hangulatot érzékeltető index értéke azonban a növekedés ellenére jóval elmarad az adósságválság kirobbanását megelőző 2010-es szinttől.

A derűlátóbb hangulatot a tőzsdék is tükrözik. S márciusi ülésén az EKB már megelőlegezte a bizalmat, mert előrejelzését felfelé módosította. A jegybanki elemző stáb arra számít, hogy 2015-ben 1,5, jövőre 1,9, 2017-ben pedig 2,1 százalékkal bővül az eurózóna gazdasága. S míg idén változatlan marad az árszint, 2016-ban 1,5, 2017-ben 1,8 százalékos inflációs iramot becsül az EKB, vagyis két év múlva kerülhet közel a fogyasztói árindex az éppen két százalék alatti célhoz. Az EKB a gyengülő árfolyamtól, az olcsóbb olajtól és az élénkítést szolgáló, likviditásbővítő eszközvásárlási programtól várja a helyzet jobbra fordulását az évekkel ezelőtt az alacsony növekedés csapdájába esett euróövezetben.

A jegybanki kommunikáció és laza monetáris politika következtében a piacok is újragondolják a maguk számította inflációs pályát, s az öt évre előretekintő ütem emelkedik, közelít a két százalékhoz, ami megkönnyíti a központi banki döntéshozók dolgát is a deflációs veszély elhárításában. E jelenségnek három okát nevezi meg a Financial Times-nak írt cikkében Laurence Mutkin, a BNP Paribas stratégája. Az első a sorban az, hogy az EKB és a japán jegybank hatalmas pénzmennyiséget zúdít a gazdaságokra, s ennek nyomán további húsz központi bank kényszerült kamatcsökkentésre. S ha az amerikai és a brit foglalkoztatási helyzet a jelenlegi ütemben javul, akkor egyre kevesebb kihasználatlan kapacitás marad a rendszerben, és a bérek megindulnak felfelé. A második, hogy az olajárak stabilizálódnak, már nem csökkentik tovább az árszintet. S ehhez kapcsolódik a harmadik ok: az olaj ára olyan szédítő ütemben zuhant nyár óta, hogy a befektetők túlárazták a deflációs veszély hatását.

Az inflációs várakozások ésszerűbb szintre emelkedhetnek, de a válság utáni évek átlagánál így is 0,5 százalékponttal alacsonyabbak. Az előrejelzésben kétségkívül kockázat, hogy a dollár erősödése fékezheti az amerikai inflációt. De az euró gyengülése serkentheti az európait.