Bizalmat szavazott a piac Erdogannak

Látványos ugrással reagált a török líra árfolyama és az isztambuli tőzsde vezető indexe a vasárnapi parlamenti választás eredményére: az idén eddig 21 százalékot veszítő líra 3,87 százalékot erősödött a dollárral szemben, a BIST pedig több mint 5 százalékkal emelkedett nyitásban.

Az elemzők az utolsó percig attól tartottak, hogy megismétlődik a júniusi eredmény, és megint nem szerez kormányképes többséget egyik párt sem, ami újabb hónapokra meghosszabbította volna a zűrzavart. A nyáron beindult belső erőszakhullám, a térség háborús helyzetének romlása – azon belül a menekültkérdés kiéleződése – azonban megtette a hatását. A választáson 87 százalékos arányban részt vevő szavazók a stabilitásra voksoltak, ezzel pedig ismét többséghez juttatták az országot 2002 óta irányító Igazság és Fejlődés Pártját (AKP).

Törökország megosztottságát mutatja, hogy a korábbi háromszoros kormányfő, Recep Tayyip Erdogan államfő iszlamista AKP-jára főleg az ország belső vidékein szavaztak, a világi-liberális Köztársasági Néppárt (CHP) a nyugati partvidéken, illetve az európai részen volt erős, a keleti határ mentén pedig a kurd gyökerű Népi Demokratikus Párt (HDP) tudott annyi szavazatot szerezni, hogy megugrotta a 10 százalékos parlamenti küszöböt. Utóbbi azért volt döntő fontosságú, mert így az AKP a szavazatok 49,4 százalékával csak 317 helyet tudott szerezni az 550 fős parlamentben, s ez kevés ahhoz, hogy népszavazást írasson ki az alkotmány módosításáról, vagyis az elnöki rendszer létrehozásáról (Erdogan már júniusban azt remélte, hogy meglesz az ehhez szükséges többség).

A piacok, illetve az Európai Unió szempontjából jó hír, hogy az AKP nem nyerte túl magát, hiszen ha Erdogan nekivághatna álmai megvalósításának, az biztosan fokozná a feszültségeket, különösen a kurdokkal. Most a külső szemlélők arra várnak, hogy ki alakít kormányt, illetve kié lesz a gazdasági tárca. Ha például ismét főszerephez jut a kétezres évek reformjait levezénylő Ali Babacan, azt nyilván pozitívan fogadják majd.

A török gazdaság sokáig a sikertörténetek közé tartozott: 2010-ben, amikor az európai országok még a recessziót igyekeztek elkerülni, 9,2 százalékkal bővült a GDP – az idei előrejelzés már csak 3,5 százalékról szól. A reformok megrekedtek vagy korrupciós botrányokba fordultak, a gazdaságpolitika a monetáris enyhítést sürgető Erdogan és a líra, illetve az infláció miatt aggódó jegybanki kormányzó, Erdem Basçi csatájává fajult. A jegybank a februári 25 bázispontos vágás óta 7,5 százalékon tartja az irányadó kamatot a vártnál magasabb infláció miatt (szeptemberben 7,95 százalék volt az év/éves ráta), az elmúlt hónapokban pedig a folyó fizetési mérleg alakulása is újra nyugtalanítani kezdte. A krónikus strukturális hiány még az alacsony olajárak nyomán csökkenő import mellett is a vártnál kevésbé apad, holott a prognózis szerint idén már csak a GDP 4,9 százaléka lehetne, a tavalyi 5,8 százalék után. Az AKP győzelmének nyomán várhatóan ismét erősödni fog a kamatvágási nyomás a jegybankon, és az erősödő líra mellett ennek nehezebb lehet majd ellenállni.