Eurómilliárdokat is veszíthet Magyarország

Az Európai Unió nemzeti jövedelmének mintegy egy százaléka a közös költségvetés, amiből évi 130 milliárd euró körüli összes kifizetést lőttek be a 2014–2020 közötti ciklusban. Ami a bevételi oldalt illeti, a tagállamok hozzájárulását több mint kétharmad részben a bruttó nemzeti jövedelem határozza meg, így az Egyesült Királyság az egyik legnagyobb befizető. Évi 6,5-7 milliárd euróval többet tesz be a közös kasszába, mint amennyit visszakap. Bár ez nem sokkal több, mint 5 százaléka a közös büdzsének, mégis hiányozni fog, leginkább a kisebb nemzeti jövedelmű kelet-európai országoknak, amelyek a felzárkózáshoz az átlagnál több forrást kapnak. Magyarország lesz az egyik legnagyobb vesztes – jósolják uniós ügyekkel foglalkozó közgazdászok –, évi 1,2 milliárd euróra teszik Nagy-Britannia befizetéseinek elmaradása után a kiesést. Ez elég megrázó lenne, hiszen jelenleg az évente lehívható uniós támogatási forrás 3-4 milliárd euró között van.

Számszerű becslésre nem vállalkozott Balázs Péter volt külügyminiszter, egykori uniós biztos, annyi biztos, hogy a nettó befizető Egyesült Királyság kiesésével szűkebb lesz a szétosztható forráskeret, ugyanakkor a hatást tompíthatja, hogy a Juncker-adminisztráció éppen a támogatások hatékonyabb felhasználásán munkálkodik. Azon, hogy kevesebb szubvencióból hozzanak ki többet, például a visszatérítendő támogatási formákat preferálják, ami a megtérülést ösztönzi, s újabb tagállami befizetések nélkül biztosít forrást.

A szavazás egyik következménye kétségtelenül az, hogy az Egyesült Királyság a közös költségvetésből kiválik, de ez nagyon bonyolult folyamat lesz, aminek során rengeteg kötést kell visszabontani – fogalmazott Balázs. Átvezető programot kell készíteni, amíg a költségvetési pozíció a nullát eléri – utalt a folyamatban lévő ügyek befejezésére.

A szavazás csupán arról szólt, hogy Nagy-Britannia mit nem akar: EU-tag nem akar lenni. Arról viszont még nem tudni semmit, milyen szoros kapcsolatot akar Brüsszellel. Számos példa van a különböző fokozatokra, például a svájciak EFTA-tagsága, a norvégok az EGT-be léptek be, Kanada pedig mindenre kiterjedő szabadkereskedelmi megállapodást kötött az EU-val. A brit verzióról a felsőházból származó értesülés szerint nincs kész forgatókönyv, nem készültek a szavazás utáni helyzetre.

Ugyanakkor éppen ez az, amit eldönti, hogy mi lesz a végső mérleg. Somai Miklós, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa két évvel ezelőtt, a brit kilépés költségvetési hatásait taglaló tanulmányában kifejtette: a kilépés nem jelentené az EU-költségvetés finanszírozásában való brit teherviselés megszűnését – hiszen Norvégia és Svájc is fizet. A kutató számítása szerint a hozzájárulások egy főre jutó értékét tekintve egy norvég mintájú tagság mindössze 17, egy svájci típusú pedig 59 százalékkal csökkentené az Egyesült Királyság szerepvállalását. Az utóbbi azonban kevésbé valószínű: Svájcnak nincs ugyanis a szolgáltatások szabad áramlására vonatkozó egyezménye az EU-val, ám ha ezt London nem kéri, akkor a City kiürülhet.

Ennél sokkal lényegesebb hatás, hogy a britek a közösségi agrárpolitikát tekintve a reformpárti oldalhoz tartoztak, kiesésükkel a hollandok, dánok, belgák fontos támogatót veszítenek. A britek azt képviselik, hogy az unió mezőgazdasága nem szakadhat el hosszú távon a világpiaci realitásoktól, fenntarthatatlan, hogy a farmok háromnegyede életképtelen támogatások nélkül. Többek között ellenzik a teljesítményhez nem kötött, hektáronként automatikusan átutalt földalapú támogatást, ugyanakkor támogatják a birtokkoncentrációt.

Ennél sokkal lényegesebb hatás, hogy a britek a közösségi agrárpolitikát tekintve a reformpárti oldalhoz tartoztak, kiesésükkel a hollandok, dánok, belgák fontos támogatót veszítenek. A britek azt képviselik, hogy az unió mezőgazdasága nem szakadhat el hosszú távon a világpiaci realitásoktól, fenntarthatatlan, hogy a farmok háromnegyede életképtelen támogatások nélkül. Többek között ellenzik a teljesítményhez nem kötött, hektáronként automatikusan átutalt földalapú támogatást, ugyanakkor támogatják a birtokkoncentrációt. -->