Globális recessziót vizionálnak

A kedvezőtlen hatások említése mellett inkább a kedélyek csillapítására helyezték a hangsúlyt a nemzetközi intézmények a brit népszavazás után, míg a közgazdászok globális recessziót vizionáltak a piacok pénteki összeomlása nyomán.

A hetek csoportja (G7) nyilatkozatban reagált a britek kilépési szándékát jelző eredményre, s azt ígérte, hogy a vezető ipari államok mindent megtesznek a piaci káosz elkerülésére. Hangsúlyozták azt is, hogy a brit gazdaság ereje mit sem változott, és a döntéshozók urai a helyzetnek. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezére, Christine Lagarde hasonlóan érvelt, de hozzátette: ez igen kedvezőtlen fejlemény. A Bank of England, az Európai Központi Bank és az amerikai jegybank (Fed), valamint a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) azt hangsúlyozta:   támogatja, hogy a folyamat rendezett mederben haladjon a továbbiakban.

A pénteki piaci mozgásokat követően a közgazdászok azonban már globális recessziós veszélyt emlegettek. A nagy pénzügyi és elemző intézmények amúgy is olyan előrejelzéseket adtak ki az utóbbi hetekben, amelyek a világgazdaság vártnál lassúbb növekedésére számítanak. „Ilyen körülmények között a brit referendum belökheti a szakadékba a meredély szélén vánszorgó globális gazdaságot” – mondta a The Washington Postnak Carl Weinberg, a High Frequency Economics vezető közgazdásza. A Morgan Stanley elemzői úgy látják, hogy a Brexit jövőre 0,3–0,6 százalékpontot vehet le az amerikai gazdaság növekedéséből, a világgazdaságé pedig három százalék alá eshet, ami recessziós veszélyt jelez.

A feltételezett amerikai kamatpálya is módosulhat. Túl azon, hogy júliusban bizonyára nem emel a Fed, elképzelhető, hogy idén sem, de nem zárható ki, hogy csökkenteni kényszerül, ha a globális kisugárzás valóban nagyon ártalmasnak bizonyul. Kongresszusi meghallgatásán a múlt héten arról értekezett Janet Yellen, a Fed elnöke is, hogy a brit távozásnak tovagyűrűző hatásai lesznek.

Az európai instabilitás következményei világszerte érezhetők lesznek, különösen a lassú globális növekedés időszakában – mondja Eswar Prasad, a Cornell Egyetem professzora. Tíz Nobel-díjas közgazdász – George Akerlof, Kenneth Arrow, Angus Deaton, Peter Diamond, James Heckman, Eric Maskin, James Mirrlees, Christopher Pissarides, Robert Solow és Jean Tirole – a népszavazás előtt tette közzé véleményét, amely leszögezi: az Egyesült Királyságnak szükséges van az unió egységes belső piacára, a kilépés pedig bizonytalanságokat kelt a szigetország kereskedelmi kapcsolatait illetően, nemcsak az Európai Unióval, hanem az Egyesült Államokkal, Kanadával és Kínával szemben is. A nyilatkozat egyik aláírója, Christopher Pissarides, aki jelenleg a London School of Economics tanára, a Guardiannek kijelentette: a távozás nyomán visszaeshet a beruházási ütem, és kevesebb új munkahely keletkezhet.

Pissarides neves kollégája, Paul de Grauwe viszont úgy véli, a katasztrófát jósló forgatókönyvek túlzók, mert lehetséges olyan alkut kötni, amely hasonló a jelenlegi felálláshoz a brit kereskedelmi kapcsolatokat illetően, de egyelőre persze nem tudni, sikerül-e ez Londonnak és az Európai Unió maradék huszonhét tagjának. Ez a képet is árnyalja Adam Posen, a washingtoni Peterson Institute elnöke, a Bank of England monetáris bizottságának volt tagja, aki úgy gondolja, hogy a járműgyártó és a pénzügyi szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások inkább elhagyják az Egyesült Királyságot, mintsem hogy új kereskedelmi akadályok leküzdésével bajlódjanak.