Tartósan emelkednek a kínai termelői árak

Kína maga mögött hagyta az évek óta tartó deflációs veszélyt – értékelték elemzők a termelői, illetve a fogyasztói árak novemberi alakulását. A termelői árindex öt éve nem látott mértékben, év/év alapon 3,3 százalékkal emelkedett az októberi 1,2 százalék után, s ezzel már harmadik hónapja megy felfelé azt követően, hogy előtte négy évig egyfolytában csökkentek az árak.

A folyamat mögött elemzők a kormányzati ösztönző intézkedések sikerét látják, mindenekelőtt a fölösleges kapacitások szűkítése terén. A kínai statisztikai hivatal adatai szerint az ipari termékek széles körében érvényesült a drágulás, de különösen azoknál, amelyek a szénbányászathoz és a fémfeldolgozáshoz kötődnek. Ha a kormányzati erőfeszítések nyomán tovább csökkennek a túlkapacitások, akkor a mostani piaci körülmények között tovább is erősödhetnek az árak – értenek egyet a Bloomberg által megkérdezett elemzők.

Tovább emelkedett a fogyasztói árindex is: novemberben év/év alapon 2,3 százalékkal ment magasabbra az októberi 2,1 százalékos plusz után. A növekedésből közel 1 százalék jutott az élelmiszerekre, de a közlekedésben és a távközlésben is erősödött az árnyomás.

Optimista elemzői kommentárok szerint a kínai termelői, illetve fogyasztói árak emelkedése globálisan is segíthet az aggasztóan alacsony infláció növelésében, emellett enyhíthet a kínai vállalatok vészesen magas adósságterhein is – utóbbit ugyancsak az egész világgazdaságot fenyegető kockázatok között szokták emlegetni. Olyan vélemény is akad már, amely szerint a kínai jegybanknak (PBOC) a következő lépésben már emelnie kell az alapkamatot, nem pedig csökkenteni – a PBOC az elmúlt években sokáig a kormányzati élénkítést segítette elő, egyebek közt kamatvágásokkal, illetve a kötelező banki tartalékráta mérséklésével. (Az alapkamathoz több mint két éve nem nyúltak hozzá, 2015 októbere óta 4,35 százalék.)

Az óvatosabbak, például a Standard Chartered vagy a Morgan Stanley vezető hongkongi szakértői azonban arra figyelmeztettek ügyfeleiknek szóló feljegyzéseikben, hogy bár a globális kereslet elég erős, a kínai ipari termelésben mutatkozó szűkebb kínálat csak átmeneti tényezőkre vezethető vissza, és még mindig nagyon sok a fölösleges kapacitás.