Újrakezdődhet a vita az uniós jegybanki lazításról

Több mint három éve, 2013 szeptembere óta nem látott mértékben, 1,1 százalékkal nőtt az infláció az eurózónában 2016 decemberében – derül ki az Eurostat tegnap közzétett előzetes adataiból. A valutaövezet fogyasztói árindexe a novemberi 0,6 százalékos emelkedés után ugrott ekkorát, majdnem utolérve a legnagyobb gazdaságának számító Németország teljesítményét (ott, mint megírtuk, a Destatis egy nappal korábban ismertetett előzetes számai szerint 0,8-ről 1,7 százalékra szökött fel az infláció). A teljes mutató jórészt az energiaárak miatt lőtt ki: az olajárak növekedése nyomán ezen a soron 2,5 százalékos drágulás mutatkozott decemberben, ez volt az első olyan hónap 2016 második fél évében, amikor nem lefelé ment az energia ára.

A decemberi inflációs adat igazolja az Európai Központi Bank (EKB) 2014 közepe óta tartó lazítási politikáját – ezen belül a lassan két éve zajló kötvényvásárlási program létjogosultságát –, de még elég messze van az EKB „valamivel 2 százalék alatti” célszámától. Sok elemző azonban arra számít, hogy ha az olajárak emelkedése folytatódik – amire van esély, ha betartják a januárban életbe lépett kitermeléskorlátozási megállapodást –, akkor már 2017 első három hónapjában közel kerülhet az infláció a 2003 óta változatlan célhoz. Ez pedig feladhatja a leckét Mario Draghinak, az EKB elnökének, miután az eurózóna jegybankjának kormányzótanácsa tavaly decemberben a kötvényvásárlási program általa szorgalmazott meghosszabbítása mellett döntött. (A program minimális határideje idén március volt, ezt tolták ki decemberig úgy, hogy a havi keretet már áprilistól 80 milliárd euróról 60 milliárdra csökkentik.)

Draghi decemberi sajtótájékoztatóján utalt rá, hogy a hosszabbítási döntés nem egyhangúlag született meg: mint számos korábbi és azóta elhangzott megnyilatkozás alátámasztja, feltehetően Jens Weidmann, a Bundesbank elnöke szállhatott leginkább síkra azért, hogy kezdjék el visszafogni a lazítást. Ezzel a véleményével nincs egyedül: a német inflációs adat megjelenése utána az Ifo gazdaságkutató intézetet vezető Clemens Fuest úgy nyilatkozott a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak, hogy ez már az EKB monetáris politikájának exitjét jelzi, és ha az eurózóna mutatója is ezt erősíti meg – amint ez megtörtént –, akkor a jegybanknak március végén le kell állnia a kötvényvásárlással.

Ilyen messzire mások nem mentek el, sőt sok elemző inkább arra hívta fel a figyelmet, hogy az infláció gyorsulása az energia, kisebb részben az élelmiszerek drágulásának következménye. Az e tételek nélkül számolt maginfláció decemberben csak 0,9 százalék volt – alig magasabb a lazítás megkezdésekor mért 0,8 százaléknál –, vagyis még nem a gazdaság élénkülése miatt mennek fel az árak. Nagy a valószínűsége annak, hogy ha eléri is a célszámot a mutató, ez rövid életűnek bizonyulhat, attól függően például, hogy miként alakulnak az olajárat befolyásoló geopolitikai és más tényezők.

a legmagasabbra, 54,4 pontra emelkedett a novemberi 53,9 pontról. Az IHS Markit számításai szerint ennek alapján a negyedik negyedévben 0,4-0,5 százalékkal bővülhetett a GDP az eurózónában, szemben a harmadik negyedévi 0,3 százalékkal.

a legmagasabbra, 54,4 pontra emelkedett a novemberi 53,9 pontról. Az IHS Markit számításai szerint ennek alapján a negyedik negyedévben 0,4-0,5 százalékkal bővülhetett a GDP az eurózónában, szemben a harmadik negyedévi 0,3 százalékkal. A cél közelébe kerülő fogyasztói árindex nehéz helyzetbe hozhatja Mario Draghit, az EKB elnökét Fotó: AFP -->