Újra csúcsközelben a kőolaj ára

Kis túlzással pillanatokon belül történelmi csúcsot dönthet a kőolaj világpiaci jegyzése, miközben a nyugat eredménytelenül győzködi a világ feketearany-kitermelésének 40 százalékát lefedő OPEC-et, hogy árcsökkentő céllal növelje a felhozatalt. Természetesen árnövelő hatású, hogy a kőolaj-felhasználás globálisan emelkedik, de a kínálat képtelen követni. Csak első pillantásra tűnik paradoxonnak az, hogy nyáron megnő az energiafelhasználás, hiszen a szélsőségesen meleg napokban a hűtés többe kerül, mint a téli fűtés – és ez hangsúlyosabban igaz az Egyesült Államokban, ahol a légkondicionálás a legelterjedtebb, így nyáron az erőművekben használt szénhidrogének – mint például a pakura, a gáz vagy a gázolaj – ára is csúcsra emelkedik. Aggodalomra nemcsak a drágulás ad okot, hanem a nem kőolaj-kitermelők növekvő függősége a fekete aranyat exportáló államoktól, amelyek az „energianacionalista” jelzőt kapták, és az energiafegyver birtokában felülmúlhatatlan „érdekérvényesítő” képességük van.

Az Egyesült Államok olajminisztériuma a „nagyon alacsony” nemzetközi készletek miatt arra kérte tegnap az OPEC tagjait, hogy növeljék a kitermelésüket. Guy Caruso, a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) vezetője szerint a második fél évben mindenképpen több olaj kell a világnak, mint az elsőben. Az olajkartell tavaly a kitermelés 1,7 millió hordós csökkentéséről döntött, és azóta azt hangsúlyozza, hogy van elég olaj a piacon, a magas árakért pedig geopolitikai tényezők és a szűkös finomítói kapacitások a felelősek. Néhány napja a IEA is az amerikaiakéhoz hasonló felszólítást tett közzé. Legutóbbi jelentésük szerint is a világ szénhidrogénigénye a korábban feltételezettnél jobban bővül, de valóságos olajkínálati sokkal szembesülhet a világ 2010 után, mivel a kitermelés várhatóan nem lesz képes lépést tartani a dinamikusan bővülő kereslettel.

Az emelkedésre számító várakozásokkal ellentétben az Egyesült Államokban a szénhidrogénkészletek meglepően nagy mértékben, 2,3 millió hordóval csökkentek az elmúlt héten, és erről éppen akkor – szerdán – adtak hírt, amikorra az import is visszaesett és a finomítói kapacitás sem volt a maximumán, viszont a fogyasztás folyamatosan csúcson van.

Így nem csoda, hogy az Amerikában irányadó WTI New York-i jegyzése túllépte a hordónkénti 75 dollárt, ez egy hét alatt 7 dolláros drágulás. A világon most már irányadó brent olajtípus londoni ellenértéke pedig ismét centekkel megközelítette a tavaly augusztus 8-án elért 78,65-os történelmi árcsúcsot. Ennek egyik fő oka, hogy a francia Total angolai telepének a felhozatala műszaki hiba miatt felére, napi 220 ezer hordóra esett, ráadásul a kockázati alapok folyamatosan vásárolják a tőzsdéken a határidős olajkontraktusokat az áremelkedésen elérhető profit maximalizálásában reménykedve. És persze ez is erősíti az olajjegyzéseket.

Így az elemzők alappal számítanak arra, hogy a jegyzések hamarosan elérik a hordónkénti 80 dollárt, sőt a merészebbek még ennél magasabb árat is prognosztizálnak. A Goldman Sachs befektetési ház a hét elején közölte, hogy ősszel a kőolaj ára 90, év végére pedig akár 95 dollárral is felszökhet, ha az OPEC nem növeli a kitermelést. A Goldman Sachs szerint a mostani drágulásnak sokkal erősebb fundamentumai vannak, mint tavaly, mert az idén a globális kőolaj-felhasználás napi egymillió hordóval több, a kitermelés viszont egymillióval alacsonyabb. A brit Barclays pedig a brent 2008-ra vonatkozó átlagárát a korábbi prognózisához képest 11 százalékkal, 73,60 dollárra emelte, az amerikai WTI-ét 73,90-ra teszi.

A Deutsche Bank (DB) szakértője, Michael Lewis szerint „az elemzői közösség lassan igazodik az új világrendhez”, ezért 1991 óta folyamatosan és átlagban 31 százalékkal alábecsülte a kőolajárakat, és „ez nagy valószínűséggel az idén is így történhet”. A DB 33 százalékkal, 60 dollárra emelte a hosszú távú, 2007–10 közötti időszak átlagos olajárát, és 205 dollárról 240-re növelte az európai földgázárakra vonatkozó várakozását. Az elemző a belföldi orosz gázárakkal kapcsolatos, 2007–10 közötti várakozását nem módosította, azonban a 2011-től előreláthatóan megkezdődő gázár-liberalizáció hatása miatt 105-ről 130 dollárra emelte az arra az évre vonatkozó előrejelzését. A szélsőségeket vizsgálva a Deutsche Bank elképzelhetőnek tart ugyan egy lassabb globális gazdasági növekedési ütemet az egyre inkább protekcionalistává váló országok miatt, illetve a kereslet-kínálat alakulására ható technológiai innovációknak köszönhetően, amely tényezők akár egy hordónkénti 40 dolláros olajárhoz is vezethetnek. Ezzel szemben akár 80 dolláros olajár sem elképzelhetetlen, ha Kínában, illetve Indiában továbbra sem csökken a gazdasági növekedés lendülete, illetve ha az OPEC-nek, valamint a más olajkitermelő országok állami vállalatainak nem sikerül elég beruházást véghezvinniük. A DB szerint az OPEC-tagországok együttműködésének köszönhetően az olajárak nem csökkennek majd az 50 dolláros szint alá, viszont a kereslet-kínálat folyamatos kiegyensúlyozódása sem fogja tartósan a 70 dolláros szint fölé engedni azokat.

A legfrissebb, tegnap publikált amerikai elemzés szerint 2030-ra a kitermelés napi 105-110 millió hordó lehet, ez legalább 13 millió hordóval maradhat el az akkorra prognosztizált globális kereslettől. A Lee Raymond, az ExxonMobil volt vezérigazgatójának a vezetése alatt álló amerikai kutatócsoport 12 nagy olajtársaság bevonásával készítette el a tanulmányt, amely szerint elengedhetetlen az energiafelhasználás hatékonyságának a növelése, a kereslet visszafogása és új, nem konvencionális kőolajforrások – mint az olajpala és -homok –, illetve a nem kőolajalapú üzemanyagok, mint például az etanol felhasználásának a növelése. A tanulmány szerint egyre nehezebbé válik a hozzáférés a könnyen kiaknázható kőolaj-lelőhelyekhez, például Oroszországban vagy Venezuelában, ahol a kormányok a növekvő energianacionalizmus miatt igyekeznek kiszorítani a külföldi olajtársaságokat. VG