A doktorok a legelismertebbek

A tudományos fokozat nélkül is már doktori címmel járó jogi és orvosi pálya számít a hallgatók körében társadalmilag a legelismertebbnek – derül ki egy nemrégiben készült felmérésből. A válaszadók közül ugyanis minden harmadiknak elsőre a jogászszakma jut eszébe mint a legnagyobb anyagi megbecsülésnek örvendő foglalkozás. Ez utóbbi szempontból nem sokkal maradnak el mögöttük az informatikusok, a közgazdászok és a műszaki mérnökök, akiket lényegében ugyanennyiszer említettek.

A felmérésben felsorolt többi foglalkozás nagyon kevés esetben került szóba, ez azt mutatja: a jelenlegi diákok közül szinte senki sem gondolja azt, hogy a tanítók, a középiskolai tanárok, a társadalomkutatók, a természettudósok és az agrármérnökök anyagi megbecsültsége említésre méltó lenne. Figyelemre méltó azonban, hogy azok a diákok, akik ezeken a szakokon tanulnak, az általános vélekedéshez képest valamelyest kedvezőbben ítélik meg saját szakmájuk anyagi elismertségét.

Az előbbieknél változatosabb kép rajzolódik ki a felmérésből az egyes foglalkozások társadalmi megbecsültsége, illetve presztízse alapján. A válaszadók csaknem háromnegyede ugyanis az orvosi pályát a két legelismertebb, legmegbecsültebb foglalkozás egyikeként említette, ez messze a legmagasabb értéket jelenti.

A műszaki mérnöki és a közgazdasági pálya megítélése a jövedelmekhez hasonlóan ebben az összevetésben is szinte teljesen megegyezik, de az előbbinél mindkettőt kevesebben sorolták már a legmegbecsültebb szakmák közé. Az informatikusok megítélése kapcsán érdekes jelenség figyelhető meg: míg sokak szerint a legjobban fizetett diplomások közé tartoznak, addig társadalmi presztízsük már jóval alacsonyabb.

Pozitívum, hogy többen vélekedtek úgy: a kis anyagi juttatások ellenére van még társadalmi presztízsük az általános iskolai tanítóknak és a társadalomkutatóknak is. VG

- Hogyan lehetne az amúgy is telített orvosi és jogi pályákról inkább a szakmunkásképzések felé terelni a hallgatók figyelmét?

- Történelmi-kulturális hagyománya van annak, hogy a doktori cím mellé egyből a társadalmi elismertséget csatolják. Holott a mérnökök, kutatók, természettudósok ugyanúgy társadalmi értékeket teremtenek és közvetítenek. Ugyanez érvényes a jó szakmunkásokra is, akik más nyugati országokban erkölcsi és anyagi értelemben is elismertek. Ahhoz, hogy ez Magyarországon is így legyen, szemléletváltásra lenne szükség, és persze arra, hogy ez ügyben ne csak az iparkamarák hallassák a hangjukat.

- Mennyire lesznek képesek megfelelni a munkaerőpiac igényeinek a bolognai rendszerben végzett hallgatók?

- Igaz ugyan, hogy az idén végeztek az új képzési rendszer első diplomásai, az ő munkaerő-piaci helytállásuk – amennyiben nem mennek tovább mesterképzésre – azonban csak egy-két év múlva derül ki. Az azonban már most is látszik: hiába vezették be a minimum fél év szakmai gyakorlatot, a diákok tudása egyáltalán nem felel meg a piaci igényeknek. Ez a probléma a középszintű szakképesítés esetében is érvényes, ott ugyanis a gyakorlati órákat egyre több elmélet váltja fel. Fából azonban nem lesz vaskarika.

- Mennyire jogos a Magyar Rektori Konferencia igénye, hogy 2012-től legalább egy emelt szintű érettségi tárgygyal lehessen csak felvételt nyerni a felsőoktatási intézményekbe?

- Egyetértek minden olyan intézkedéssel, amely a minőségi szűrés irányába megy. Meglátásom szerint ugyanis nincs szükség ilyen mértékű felsőoktatásra Magyarországon, hiszen nem kell mindenkinek diplomásnak lennie ahhoz, hogy tisztességesen megéljen. Ez is egy olyanfajta társadalmi felfogás, amelyet jó lenne minél előbb elfelejteni.

- Hogyan lehetne az amúgy is telített orvosi és jogi pályákról inkább a szakmunkásképzések felé terelni a hallgatók figyelmét?

- Történelmi-kulturális hagyománya van annak, hogy a doktori cím mellé egyből a társadalmi elismertséget csatolják. Holott a mérnökök, kutatók, természettudósok ugyanúgy társadalmi értékeket teremtenek és közvetítenek. Ugyanez érvényes a jó szakmunkásokra is, akik más nyugati országokban erkölcsi és anyagi értelemben is elismertek. Ahhoz, hogy ez Magyarországon is így legyen, szemléletváltásra lenne szükség, és persze arra, hogy ez ügyben ne csak az iparkamarák hallassák a hangjukat.

- Mennyire lesznek képesek megfelelni a munkaerőpiac igényeinek a bolognai rendszerben végzett hallgatók?

- Igaz ugyan, hogy az idén végeztek az új képzési rendszer első diplomásai, az ő munkaerő-piaci helytállásuk – amennyiben nem mennek tovább mesterképzésre – azonban csak egy-két év múlva derül ki. Az azonban már most is látszik: hiába vezették be a minimum fél év szakmai gyakorlatot, a diákok tudása egyáltalán nem felel meg a piaci igényeknek. Ez a probléma a középszintű szakképesítés esetében is érvényes, ott ugyanis a gyakorlati órákat egyre több elmélet váltja fel. Fából azonban nem lesz vaskarika.

- Mennyire jogos a Magyar Rektori Konferencia igénye, hogy 2012-től legalább egy emelt szintű érettségi tárgygyal lehessen csak felvételt nyerni a felsőoktatási intézményekbe?

- Egyetértek minden olyan intézkedéssel, amely a minőségi szűrés irányába megy. Meglátásom szerint ugyanis nincs szükség ilyen mértékű felsőoktatásra Magyarországon, hiszen nem kell mindenkinek diplomásnak lennie ahhoz, hogy tisztességesen megéljen. Ez is egy olyanfajta társadalmi felfogás, amelyet jó lenne minél előbb elfelejteni.-->