Feleződhet a görög adósságállomány

„Ha nem jutunk egyezségre, halottak vagyunk” – ezekkel a szavakkal érzékeltette a tegnapi EU-csúcs súlyát nemrég Nicolas Sarkozy francia elnök. Bár a kétlépcsős tárgyalás, amelynek első részében a 27 EU-tagország, a másodikban pedig a 17 eurózóna-tagállam vezetői dugták össze a fejüket, lapzártánk idején még tartott, a kiszivárgott információk alapján már valószínűsíteni lehetett, milyen végleges vagy részdöntések várhatók a három fő kérdésben.

Görög adósságrendezés Az adósság legalább ötven százalékát engedhetik el az országot hitelező befektetők önkéntes alapon, az euórövezeti vezetők nyomására – ez jóval nagyobb a júliusi EU-csúcson kialkudott 21 százaléknál. Ez azt jelenti, hogy 100 eurónyi befektetésből csak 50 eurót kapnak vissza – 15 eurót készpénzben, 35 eurót 30 éves lejáratú kötvények formájában. A készpénz és a kötvények aránya még változhat – a részleteket a következő napokban dolgozhatják ki. A kötvényekre nem vállalna garanciát az ideiglenes euróövezeti mentőalap (EFSF). A visszavágás révén a görög adósság 102,5 milliárd euróval csökkenne – az adósságpálya hosszú távú fenntarthatóságához azonban emellett a strukturális gazdasági reformok végrehajtására és a növekedés beindulását segítő lépésekre is szükség lesz.

Bankok feltőkésítése A néhány hónapja tervezettnél lényegesen nagyobb haircut miatt elkerülhetetlennek tűnik a Görögországban és más veszélyeztetett euróövezeti tagországokban érdekelt bankok feltőkésítése: az EU tervei szerint 2012. június végéig kilenc százalékra kell növelniük tőkemegfelelési mutatójukat. A pénzt a bankoknak saját forrásból kell előteremteniük. Az EU szerint arra is figyelni kell, hogy túlságosan ne sanyargassák meg őket, azt ugyanis a hitel- és az állampapírpiac is megszenvedné. Azok a pénzintézetek, amelyek nem tudják magánforrásból fedezni a feltőkésítést, kérhetik a kormányok, majd az EFSF segítségét. Az akcióhoz 108 milliárd euróra lehet szükség.

Az EFSF tűzerejének növelése A válság szétterjedését megakadályozni hivatott ideiglenes mentőalap megerősítésére két mód kínálkozik – ez a két lehetőség szerepelt a Bundestag által tegnap nagy többséggel elfogadott határozatban is. Az első változat szerint az EFSF ahelyett, hogy egyedül avatkozna be a bajba jutott tagországok államkötvénypiacain, magánbefektetőket ösztönözne erre, cserébe átvállalná utóbbiak kockázatának egy részét – így kis önrésszel tudna nagy erőket mozgósítani. A második verzió szerint az EFSF egy speciális befektetési eszközt hozna létre, amelybe a Nemzetközi Valutaalap ésEurópán kívüli országok (például Kína) fizetnének be – utóbbiak különböző kockázatok és hozamok között választhatnának –, azaz ismét külső befektetők segítségével növelnék a kapacitást. Az EFSF-t mindkét esetben úgy lehetne ezermilliárd eurós nagyságrendűre bővíteni, hogy közben nem növekedne radikálisan az euróövezeti tagállamokra eső teher. Elemzők szerint a végső változatról csak a következő napokban születik majd döntés.

Ezzel párhuzamosan a piacok is nyomás alá helyezték Itáliát: a tízéves államkötvények hozama napok óta ismét a kritikus hat százalékos szint közvetlen közelében van, és az elsődleges kötvénypiacokon is egyre aggasztóbb a helyzet. Ezt jelzi, hogy bár a tegnapi kincstárjegy-aukción sikerült tíz és félmilliárd eurót felvennie az olasz államnak, cserébe hároméves csúcsot jelentő hozamot kellett bevállalnia a féléves lejáratú papírokra.

Ezzel párhuzamosan a piacok is nyomás alá helyezték Itáliát: a tízéves államkötvények hozama napok óta ismét a kritikus hat százalékos szint közvetlen közelében van, és az elsődleges kötvénypiacokon is egyre aggasztóbb a helyzet. Ezt jelzi, hogy bár a tegnapi kincstárjegy-aukción sikerült tíz és félmilliárd eurót felvennie az olasz államnak, cserébe hároméves csúcsot jelentő hozamot kellett bevállalnia a féléves lejáratú papírokra. -->