Dánia: Kínai tőkebefektetésekre várva...

De maradjunk inkább a jelenben és Európában. A RIA Novosztyi jelentette még ez év március 6-án, hogy Yang Jiechi kinai külügyminiszer Peking segítségét ígérte Európának az euróválság megoldásában. Az orosz hírügynökség a China Daily című befolyásos lapot idézte, amely szerint a China Investment Corp. (CIC) 30 milliárd dollárt tervez befektetni azokban az európai országokban, amelyek jelenleg adósságválságot élnek át. A pénzt azon európai vállalatok pénzaktíváinak megvásárlására fordítják, amelyek jelenleg válságba kerültek – tette hozzá a pekingi lap. Most már csak a konkrétumokat, részleteket várjuk, remélhetőleg mihamarabb. 

De hadd folytassuk: A CCTV kínai állami tévé éppen a napokban jelentette, hogy a pekingi gazdaságtervezők erőteljesen külföldi befektetésekre biztatják a hazai vállalatokat a pekingi kormány stratégiája alapján. E jelentés szerint ez év első két hónapjában Kína nem pénzügyi szektorban megvalósított külföldi befektetései több mint 41 százalékkal nőttek a tavalyi azonos időszakhoz képest. He Zhenwei, a China Industrial Overseas Development and Planning Association főtitkár-helyettese hangsúlyozta, most van a kínai vállalatok számára a legjobb idő arra, hogy megjelenjenek külföldön. Utalt arra, hogy az utóbbi években felgyorsultak Kína külföldi befektetései. Ezt jelzi, hogy 2010-ben Kína külföldön megvalósított közvetlen befektetéseinek (FDI) az értéke már 68,8 milliárd dollárt ért el a 2002-ben feljegyzett mindössze 2,7 milliárd dollárral szemben. (Az EconoMonitor szerint 2020-ra pedig a jelenlegi több mint 300 milliárd dollárról már több mint egytrillió dollárra nő a Kínából a globális gazdaságba irányuló FDI értéke). A kínai befektetések eddig az energia- és a bányászati szektorba irányultak. Mostantól azonban már a (külföldi) feldolgozó iparban is létrejönnek kínai cégfelvásárlások és fúziók.

Nézzük meg ezek után a kis Dániát, amely ez év első felében az EU elnökséget adja. Hogyan alakult annak a tárgyalássorozatnak az eddigi utóélete, amelyet egy jelentős kínai befektetői küldöttség folytatott immár közel négy hónappal ezelőtt, tavaly decemberben, Koppenhágában. Ami bizonyára tanulsággal szolgálhat más, kínai tőkebefektetések után vágyakozó kisebb (európai) országok számára. Amely látogatás után a befolyásos China Daily első menetben lelkendezve, egyenesen azt írta, "A kínai befektetők Dániát választják az európai terjeszkedés központjául”. A Feng Jung vezette delegáció, az ötszáz kínai magánbefektető céget képviselő szakmai szövetség (AEA) képviseletében Koppenhágában ugyanis magával Helle Thorning-Schmidt miniszterelnökkel, valamint a dán külügyminisztérium és a kereskedelmi és befektetési minisztérium magas rangú vezetőivel, továbbá több legnagyobb dán vállalat és pénzintézet képviselőivel tárgyalt.  „A Kínával való kereskedelmi kapcsolatok nagyfontosságúak kormányom számára” – idézte a pekingi angol nyelvű lap Pia Olsen  Dyhr dán kereskedelmi és befektetésügyi minisztert. „Új befektetéseket kell Dániába vonzanunk munkahelyek teremtése céljából, és mivel a kínai vállalatok globálisan terjeszkednek, számos módot látok arra, ahogy a két országunk együttműködhet egymással” – tette hozzá a miniszter asszony. Kifejezte azt a reményét, hogy még több kínai befektető tekinti majd Dániát „ugródeszkának” Európa más országai felé."

Nos, ha a konkrétumokat keressük, azt láthatjuk, hogy azóta Dánia kínai dicsérete tovább folytatódott. Kínai sajtóorgánumok ez év április elején például arról számoltak be, hogy imponáló hatással voltak egy tanulmányi versenyen győztes hat kínai mérnökhallgatóra a skandináv országban látottak. Idézték a 22 éves Bao Weininget, a Fudan Egyetem hallgatóját, aki áradozva mondta el, „Sohasem tapasztaltam, hogy Kínában olyan szoros kapcsolat lenne az egyetemek és a vállalatok között, mint éppen Dániában.” E szoros együttműködés teszi hatékonyabbá a tanulásba történt befektetést – figyelmeztetett.. Egy másik diák: Hu Minfei, a sangháji Jiao Tong Egyetem mérnökhallgatója pedig a Berlingske Tidende című dán lapnak azt a megfigyelését közölte: Dániában az nem elég, ha valaki keményen dolgozik. Kreatívnak, innovatívnak is kell lennie, készen arra, hogy csapatban dolgozzék. 

Még a kínai befektetési delegáció látogatása előtt, a múlt év december elején, a The Copenhagen Post angol nyelvű hetilap ismertette azt az exkluzív interjút, amelyet az Új Kína hírügynökségnek adott a dán kereskedelmi és befektetési miniszter. Ebben Pia Olsen Dyhr asszony.- aki idén februárban Pekingben tárgyalt - kiemelte, hogy Kína befektetői számára vélhetően érdekesek lehetnek többek között Dánia olyan zászlóshajói, mint a szélenergia, a húsipar, vagy akár az idősebbek kezelésére szánt megoldások, „hiszen Kína lakossága egyre öregszik”. Azt is jelezte, Dánia kész felülvizsgálni a külföldi munkaerőre és befektetőkre vonatkozó munkavállalási és vízumszabályokat is. „Megvizsgálunk minden olyan jogszabályt, amely nehezíti, hogy külföldi befektetők jöjjenek Dániába” – hangoztatta. „Ha például kínai befektetők érkeznek Dániába, és itt gyártósort akarnak létesíteni, nyilvánvalóan azt akarják, hogy kínai dolgozók is kövessék. Miért ne könnyítsük meg azt, hogy például három vagy négy kínai is lehessen egy olyan dán gyárban, ahol egyébként ezer dán dolgozót foglalkoztatnak?” – tette fel a kérdést a dán miniszter asszony.

Az előbb említett két példa nyomán érdemes figyelmesen megvizsgálni azt az elemzést, amelyet ugyancsak a kínai hírügynökség tett közzé ez év március végén koppenhágai tudósítóinak összeállításában. Mert nagyon érdekes ez az elemzés. Egyrészt ez is tartalmaz bőven – a potenciális kínai befektetőknek üzenve – Dániára vonatkozó elismerő megnyilatkozásokat, ám ezek ismertetésétől most tekintsünk el. Másrészt ugyanis az elemzés e dicséreteket megspékeli olyan kitételekkel, amelyek szinte magyarázatul szolgálhatnak a kínai befektetésekre vonatkozó döntések lassússágára.

Az Új Kína elemzésében szereplő kitételek ugyanis a potenciális kínai befektetőknek szánt egyfajta üzenetnek is felfoghatóak. A kínai hírügynökség idézte az Az Invest in Denmark befektetés-ösztönző hatóság adatait, amelyek szerint Dániában a 2010. december végi állapotnak megfelelően 45 kínai vállalat működött. Az 500 kínai nagyvállalatot tömörítő AIGO vállalkozói szövetség 2011. decemberében pedig úgy döntött, hogy - ahogy a kínai hirügynökség fogalmazott - az egyik európai központját Koppenhágában, Dánia fővárosában hozza létre, tehát - a korábbi kínai híradással ellentétben - nem a koppenhágai lenne a fő európai központ. A Dániában megvalósított kínai befektetések volumene a 2011-es év vége szerinti állapot alapján 48 millió dollár körül van – ezt pedig a koppenhágai kínai nagykövetség közölte.

Összehasonlításul: Svédország 140 kínai tulajdonú vállalatnak ad otthont, míg Hollandiában már 300 körül van az ott megtelepedett kínai vállalatok száma, a Copenhagen Capacity üzleti hálózat legutóbbi felmérése szerint. Az előbb mondottak a magyarázata annak – olvasható az Új Kína elemzésében -, hogy a kínai befektetők a feldolgozó és a nehéziparba történő befektetéseket preferálják, amely ágazatok viszont hiányoznak Dániában. Ugyanakkor az ország Északi-tengeri gáz- és olajtartalékai csökkenőben vannak, és a szélturbinákon kívül nincs az országban olyan ágazat, mint acélipar, autógyártás vagy hajóépítés. ”Kíváncsian várjuk a kínai befektetést, de nem az érdekel bennünket, hogy dán vagy kínai befektetésekről van-e szó, mindaddig, amíg ezen invesztíciók dániai munkahelyek létesítését biztosítják ” – idézte a kínai hírügynökség Dyhr miniszter asszonyt. Az Új Kína még azt is megjegyezte, hogy a külföldi befektetők, beleértve a kínaiakat, - úgymond – azért riadnak vissza valamilyen jelenlét létesítésétől Dániában, mert szívesebben veszik az olyan nagyobb piacokat, mint Németország, Franciaország és Nagy-Britannia, vagy Svédország és Hollandia, amelyek pedig ismertek feldolgozó iparuk erejéről. Ugyanakkor elismerte, hogy Dánia földrajzi és kereskedelmi hidat képez Skandinávia és az európai szárazföld között, s a befektetőknek hozzáférést biztosít az Északi-tengerrel szomszédos országokhoz s a balti régióhoz.

Az Új Kína még arra is felhívja az előfizetői  figyelmét, hogy szakértők egyetértő véleménye szerint Dánia eddig nem folytatott agresszív marketing tevékenységet Kínában, mint ahogy ezt megtette Svédország, Németország és Hollandia. Ráadásul az is elriasztja a kínai befektetőket a dániai letelepedéstől, hogy a magas jóléti kiadások és adók megnövelték a dán béreket, továbbá nehéz munkavállalási és lakhatási engedélyt kapni. Idézte Kjeld Erik Broedsgaardot , a koppenhágai Business School professzorát, aki szerint a kínai befektetőket az is aggasztja, hogy „vegyes jelzéseket” kapnak Európából, ahol az EU országok ugyan érdeklődést tanúsítanak kínai befektetések vonzása iránt, de aztán (ha a döntés már megszületett), diktálni akarnak azoknak az ágazatoknak, ahol a konkrét (kinai) befektetés megvalósul. A professzor elismerte azonban, hogy eddig sikerült elkerülni ilyen helyzet kialakulását Dániában, de részben csak azért, mert eddig kevés kínai befektető telepedett ott le.  

Mindenesetre érdemes az ilyen vizsgálódást Dánián kívül más, kínai befektetések után vágyakozó európai országokra is kiterjeszteni, például a súlyos anyagi gondokkal küszködő Olaszországra. Amelynek kormányfője – a CCTV jelentése szerint – a napokban tett pekingi látogatása során figyelmeztetett: „Senkisem mondhatja, hogy teljesen véget ért az euróövezet válsága. Úgy vélem, veszélyes magatartás az olasz politika számára, ha önelégültek lennénk.” Monti tárgyalt Lou Jiweivel is, a China Investment Corporation (CIC) elnökével, amely szervezet a világ legnagyobb szuverén vagyonalapja, eszközeinek az értéke legalább 400 milliárd dollár. Lou egyébként 2011-ben már járt Olaszországban, ahol a befektetési lehetőségeket igyekezett feltárni. „A CIC habozott (akkor) tovább menni, mert látták az olasz gazdaság egyes problémáit”- hangoztatta az olasz kormányfő, mintegy utalva az eddig elmaradt kínai befektetésekre, ám részletek közlésétől elzárkózott.

Mindenesetre az is lehetséges, hogy valamiképpen hasonlít a kínai állami/vállalati illetékeseknek megfontoltságon alapuló döntési gyorsasága – különösen válság sújtotta célországokat illetően - ahhoz, amiről Henry Kissinger, az amerikai-kínai kapcsolatok helyreállításában annak idején olyan kiemelkedő szerepet vállalt volt külügyminiszter így írt: „Egy nagyhatalom kormánya olyan, mint egy óriási, több százezer tonnás tankhajó, amelynek több tucat mérföldre van szüksége ahhoz, hogy megforduljon. A vezetőknek ellensúlyban kell tartaniuk döntéseiknek a külvilágra, továbbá saját bürokráciájukra gyakorolt hatását. ….A politikai változások még a szovjet rendszernél kevésbé merev kormányzatokban is gyakran csigalassúsággal mennek végbe. (Lásd: Diplomácia, 790 oldal. A kötet magyarországi kiadását a budapesti amerikai nagykövetségen belül működő United States Information Service támogatása tette lehetővé.)

Rövidre fogva tehát: Minden bizonnyal megérdemelten részesül előbb-utóbb további kínai befektetésekben Dánia, az Európai Unió ezen egyik mintaállama, ám érdemes lesz a továbbiakban is figyelemmel követni e kínai befektetési delegáció koppenhágai látogatásának és más kínai ígéreteknek az utóéletét, Dániát illetően pedig konkrétan azt, hogy a várakozásokból mikor, mennyi befektetés valósul meg és – ahogy a a dán kereskedelmi miniszter fogalmazott – ezek mennyire járulnak hozzá a dániai munkanélküliség csökkenéséhez, vagy például a dán adóbevételek növekedéséhez...

a szerző a MÚOSZ gazdasági tagozatának elnöke