A globális értékláncok átalakították a gazdaságot

A nemzetközi értékláncban nem késztermék utazik, hanem munkafázisokat szerveznek költséghatékonyan az érintett cégek, így jelentős a közbenső produktumok külkereskedelme. A költségelőnyök változhatnak, és ekkor a termelési fázisokat is máshová telepítik az érintett vállalatok. A költségelőny mindig országok közötti intézményi vagy szabályozási korlát kínálta arbitrázs lehetőség kiaknázása. Egy erőforrás mobilitásának korlátozása vagy piaci torzulása ár és költség eltéréseket tartósít, amit a globális értéklánc szereplői kiaknázhatnak. A résztvevők számára ez profit lehetőség, de nem mindenki számára egyformán. A fogyasztótól távoli (design, márka, termékfejlesztés) és a fogyasztóhoz közeli (marketing disztribúció) fázisok a legnyereségesebbek. A közbülső termelés és összeszerelés tevékenységei kevésbé jövedelmezőek, itt a kiélezett nemzetközi verseny lenyomja az árakat és a béreket.

Az árfolyam gyengülése az exportot élénkítheti, ha a külpiaci ár csökkentését teszi lehetővé. Az export magas importtartalma miatt ez korlátozott. Az árfolyamváltozás hazai hozzáadott értéket érintő része számít, ez a rész azonban alacsony. Az értékláncon belül a munkaerő minősége termel értéket. A magasan képzett munkaerő alkalmazása kevésbé költségérzékeny. Gyengébb árfolyammal az alacsony bérű tevékenységet lehet versenyképesebbé tenni, de ennek a hozzáadott értéke és növekedési hatása is kicsi.

Megváltozott a gazdaságpolitika szerepe. A túlzott protekcionizmus sok kárt okozhat, hiszen az importkorlátozás az exportot is korlátozza. Az állami beavatkozásnak a piaci kudarcokra kell koncentrálnia. Az árumozgásokhoz kapcsolódó terhek többszörösen halmozódnak, ha a különböző munkafázisok többször átlépik a határt. Bár ezek a bruttó forgalomra vetülnek, de valójában a hazai hozzáadott értéket terhelik. E terhek csökkentése minden egyes magyar vállalkozó globális értéklánchoz való csatlakozási esélyét növelik. Az értékláncon belül lévők stabilabb piacot, valamint fejlesztési és növekedési előnyt élveznek.

Megváltozott a feltörekvő piacok súlya és esélye. Korábban egy ország külkereskedelembe kapcsolódását alapvetően az erőforrásai meghatározták. Ha adottságai csak az A és B erőforrás terén voltak számottevőek, akkor olyan termékkel tudott megjelenni, ami ebből a kettőből kihozható. Ma ilyen korlát nincsen, a globális értékláncba szinte bármilyen termék előállításába bekapcsolódhatunk, melynek valamilyen fázisa felhasználja A-t vagy B-t, és a többit a világ más országaiban adják hozzá. A globális értékláncok térnyerése az 1990-es évektől kezdődően a globalizáció új szakaszát jelentette. A G7 országok GDP-je a világ GDP-jének 67 százalékát adta 1990-ben, de ez az arány 2010-ben már csak 48 százalékot tett ki.