Emberöltőkre előre tervez a kormány

2050-ig szóló nemzeti élelmiszer-gazdasági stratégiát bocsátott társadalmi vitára tegnap a kormány. Enne a fő célja a hazai élelmiszer-gazdaság súlyának a nemzetgazdaságon belüli erősítése lenne. A program bemutatóján Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter ismertette: a cél az, hogy a jelenlegi 8 milliárd euró körüli agrárexport 2050-re 20 milliárdra növekedjen, és a mezőgazdaságban, valamint a köré épülő gazdaságban dolgozók száma 550 ezerről 750 ezerre emelkedjen.

Államtitkára, Czerván György egy hete, a Bábolnai Gazdanapokon tartott ünnepi beszédében már kitért a stratégia egyes elemeire, így arra, hogy a mezőgazdaság és a teljes élelmiszer-gazdaság hozzáadott értéke 25 százalékot tegyen ki a GDP-n belül 2050-re. Ezenfelül a feldolgozás hangsúlyosabbá válása is a célok között szerepel, vagyis hogy az évszázad közepére az élelmiszeripar hozzáadott értéke két és félszerese legyen a mezőgazdaságénak. Mindehhez az élelmiszer-feldolgozásnak dinamikusan, más ágazatoknál gyorsabban kellene fejlődnie. Szakértők szerint azonban már az is nagy eredmény lenne, ha a többi ágazat fejlődési ütemét elérné, és megtartaná a következő évtizedekben. A gyorsítás szükségességét viszont senki nem vitatja.

„Az élelmiszeriparnak drasztikus technológiai fejlődésen kellene átesnie” – mondta el a Világgazdaságnak Éder Tamás. Az Élelmiszerfeldolgozók Országos Szövetségének (ÉFOSZ) elnöke hozzátette: mindez amiatt szükséges, hogy az ágazat képes legyen versenyképes árú tömegtermékek előállítására is. „A hazai élelmiszer-termelés a legnagyobb vereséget a belpiacokon szenvedte el, éppen azért, mert az alapvetően tömegtermék-orientált. Ezen, vagyis a hatékony tömegtermelésen kellene mindinkább javítani, nem feladva azt, hogy bizonyos termékkörökben a minőségi élelmiszerekkel lehet betörni egy-egy piaci résbe” – fogalmazott a szakember.

Némileg máshova helyezi a hangsúlyokat Raskó György. Az agrárközgazdász szerint az lenne a fő cél, hogy a magyar élelmiszer-gazdaság professzionális módon, nagy mennyiségben tudjon előállítani biominőségű vagy ahhoz közeli szintű élelmiszereket. „Hosszabb távon véget kell vetni a tartósítószereket és különféle adalékanyagokat nagy mennyiségben tartalmazó élelmiszerek egyeduralmának, ugyanis a fizetőképes vevők egyre inkább elkerülik ezeket idehaza is” – vélekedett Raskó.

Az agrárközgazdász szerint ezenfelül a hazai élelmiszer-gazdaság érdeke lenne az is, hogy az alapanyag-termelés, a feldolgozás és a kereskedelem egyensúlyban legyen. „A köztük lévő kapcsolatoknak integrációk révén vagy más módon, de kölcsönös előnyöket kell szolgálniuk. Ezek az együttműködések már láthatók például Olaszországban, és különösen Hollandiában, ám Magyarországon ilyenek még nincsenek” – tette hozzá Raskó.

A külpiac a minőségre vevő

Míg idehaza a vásárlók árérzékenyek, addig a bio- vagy hasonló minőségű termékeket a fizetőképes országokban, így például Németországban, Franciaországban, a Benelux-államokban és az Egyesült Királyságban is jó áron és nagy mennyiségben lehet értékesíteni. Az ilyen minőségű élelmiszereket egyébként a harmadik országok fizetőképes csoportja is szívesen vásárolja. Érdemes ilyenekkel megjelenni az USA-ban vagy a Közel-Keleten.