Tető alá kerül a szabvány

A számítástechnikai, illetve a szórakoztató elektronikai cikkeket gyártó szakma 145 vállalatából álló nemzetközi társulás már az idén nyáron közzétette az otthoni hálózati szabvány alapjául szánt műszaki irányelvek első változatát (Digital Home Interoperability Guidelines 1.0). A tagvállalatok mintegy 60 mérnökének közreműködésével létrehozott, 200 oldalas specifikáció részletesen tárgyalja a digitális eszközök felhasználásának lehetséges módozatait, a különféle kódolási technikákat és a szóba jövő médiaformátumokat. A közreműködő vállalatok 53 százaléka származik az Egyesült Államokból, 33 százalékuk Ázsiából, a fennmaradó rész pedig - az amerikai kategorizálásban egy csoportba sorolt - Európa-Közel-Kelet-Afrika térségből. A legtöbb céget az alkatrészgyártó szakma delegálta, így az élen állnak a félvezetőgyártók, őket követik a tartalomtulajdonosok, a távközlési szolgáltatók, illetve a készülék- (PC-) gyártók.

A csoport munkáját az teszi szükségessé, hogy az USA-ban nyilvántartott 100 millió otthon 68 százalékában van már legalább egy számítógép, a ma elérhető "szélessávú" kapcsolatok (DSL, kábelmodem) pedig már a lakások 20 százalékában megtalálhatók. Ezt megközelítő mutatók a világ egyéb fejlett térségeire (Nyugat-Európa, Japán, Korea, Szingapúr) is jellemzők. Amint pedig a fogyasztók egyre több - esetenként nagy teljesítményű - digitális eszközt visznek haza, egyre égetőbbé válik ezek hézagmentes - és főleg könnyű - egymáshoz kapcsolásának követelménye.

A régóta ígért, valójában azonban csak a következő hónapok során kibontakozó digitális konvergenciát két irányból közelítik meg az ebből üzletet csinálni kívánó vállalkozások. Máris léteznek a kábeltévé-hálózatokra kapcsolt otthoni átalakítók (set-top-boxok), amelyek viszonylag szerény ráfordítással is beszerezhetőek, közülük a korszerűbben megtalálható digitális rögzítési lehetőség, illetve az ilyen tartalomelosztás kezdeti megoldásai. A másik oldalról a személyi számítógépeket gyártó cégek nyomulnak, amelyek "média-center-PC"-ket ajánlanak. Ezek az eszközök ugyan nagyobb kezdeti beruházást jelentenek, ennek fejében azonban jóval változatosabb funkcióválasztékot kínálnak.

A munkacsoport máris meghatározta azokat a minimális médiaformátumokat, amelyeket a leendő otthoni digitális platformnak mindenképpen teljesítenie kell. Ennek megfelelően az állóképek megjelenítésére előírás lesz a JPEG, az audio számára a kétcsatornás sztereó LPCM-szabványa, mozgóképekre pedig a MPEG-2 videotömörítési eljárás teljesítése. A közreműködő vállalatok számára a mostani szakaszban szabadon választható, kiegészítő szabványként alkalmazható lesz az állóképi GIF-, TIFF- és a PNG-szabvány, a fejlettebb audio-video formátumok közül pedig az AAC, az AC-3, az ATRAC3plus, illetve a meglehetősen szerény hangminőséget nyújtó MP3. Az állóképes megjelenítésre 2005-ben belép a JPEG2K, a mozgóképes rögzítésre és lejátszásra pedig az MPEG4 tömörítési formátum. Az átviteli szabványok közül a felek alapmegoldásként kikötötték a HTTP használatát, emellett alkalmazni fogják a UPnP (Universal Plug and Play) eljárást. Ez utóbbi abban hoz lényeges újítást, hogy az otthoni hálózatba - akár vezetékes, akár anélküli kapcsolatban - beállított valamennyi eszköz az üzembe helyezése után a rendszer által azonnal felismertethető és használható lesz. A csoport emellett erőteljesen szorgalmazza a mostani internet alapját képező IPv4 átviteli protokollnak a jövőbeni Ipv6-tal való felcserélését, jóllehet ez utóbbival szemben egyre nagyobb ellenállás nyilvánul meg a világháló szabadságát féltő polgárjogi csoportok részéről.

Eldőlt a szerzői jogok védelmével kapcsolatos korábbi huzavona, is, mégpedig a jogok tulajdonosai javára. Ez azt jelenti, hogy eredményes volt a filmek, a zenei anyagok és az írott-nyomtatott tartalom tulajdonosainak az amerikai törvényhozásban folytatott kampánya, mert a DLNA-munkacsoport a szerzői jogok legszigorúbb alkalmazására és a felhasználás korábban ismeretlen mértékű korlátozására is alkalmassá teszi a kidolgozás alatt álló platformot. Ezzel valóra válik a tartalom szabadságáért küzdő csoportok legpeszszimistább forgatókönyve: a digitális tartalom tulajdonosa, illetve forgalmazója kikötheti, hogy a "megvett" filmet vagy zenét valaki például csak egyszer, esetleg minden évben a születésnapján játszhatja le. Az eljárás afelé is megnyitja az utat, hogy a korábban a legszabadabb javak között számon tartott tudás is visszatartható legyen, illetve terjesztésében korlátozhatóvá váljék. A korlátozásokat annál is nehezebb lesz kijátszani, mivel a korábban gyakorta feltört szoftveres védelmet a jövőbeni eszközök hardveres védelemmel is alá fogják támasztani. A szoftveres védelmet immár a hálózati tartalom előállítására használatos nyelvi eszközök is támogatni fogják. Internetes publikációk máris utalnak az Extensible Rights Markup Language (XRML) és a Digital Property Rights Language (DPRL) ilyen célú, általános szerzői eszközként való elterjesztésére.