Az amerikai cégek kevesebb mint 37 százalékának van kész stratégiája a leselejtezett elektronikai eszközökből keletkező hulladékok hasznosítására – derül ki az IDC jelentéséből. Ugyanakkor az amerikai piackutató cég szakértői szerint a következő években jelentős felfutásra lehet számítani az elektronikai hulladékok feldolgozásában a tengerentúlon.
A lehetőségek szinte beláthatatlanok, hiszen 2004-re a világszerte működésbe állított személyi számítógépek száma elérte a 749 milliót, s az eszközök közel egyharmadát az Egyesült Államokban használják.
Ehhez képest az e-hulladékok kezelése terén az Egyesült Államok nem áll jól, s nincs is szövetségi szintű szabályozás a leselejtezett elektronikai eszközök viszszagyűjtésére és hasznosítására. Ez az egyes államok saját hatáskörébe tartozik, s eddig Kalifornia, Maine és Maryland törvényhozói vezettek be előírásokat az e-hulladékok hasznosításának ösztönzése érdekében, miközben az államok többségében egyelőre nincs erre vonatkozó speciális szabályozás.
A gyártásnál használt veszélyes anyagok korlátozására születtek szövetségi rendelkezések, ám sokatmondó a Silicium Valley Toxics Coaltion nevű szervezet becslése, amely szerint az Egyesült Államokban leselejtezett elektronikai eszközök 80 százalékát az olyan fejlődő országokba – például Kínába és Indiába – exportálják, ahol a környezetvédelmi és egészségügyi szempontokra fittyet hányva folyik a hulladékok bontása. Az e-hulladékok kezelése terén jobban áll az Európai Unió. A tagállamok 2003-ban fogadták el az erre vonatkozó direktívát, amely a gyártók feladatává teszi a hulladékká váló termékeik hasznosításának megoldását. A direktíva értelmében az idén augusztusban mindenütt el kellett volna indítani az e-hulladékok hasznosítását szolgáló rendszereket, igaz, a végrehajtás korántsem sem sikerült jól minden tagállamban.
Németországban és az északi tagországok többségében elindult az e-hulladékok gyűjtése és hasznosítása, ezzel szemben a déli és keleti tagországokban sok helyen még nem történt meg a direktíva átvétele.
Olaszországban nemrég egy évvel elhalasztották az elektronikai hulladékokra vonatkozó szabályozás bevezetését, s egyelőre nem dolgozták ki a részletes szabályokat Lengyel- és Görögországban sem. A környezetvédelmi előírások teljesítésében Magyarország többnyire a fejlettebb tagállamok mögött kullog, ám az e-hulladékok kezelése szakértők szerint üdítő kivétel. A kormány tavaly szeptemberben elfogadta a leselejtezett elektronikai eszközök kezelésére vonatkozó szabályozást, amelyekből évente 130-140 ezer tonna keletkezik az országban.
Az idén augusztusra fel is állt öt koordináló szervezet azzal a céllal, hogy az új eszközök gyártóitól és importőreitől átvállalja hasznosítási kötelezettségük teljesítését, s a közhasznú társaságokhoz eddig mintegy 400 gyártó és importőr csatlakozott. Ez szám szerint csak kisebb része a kötelezett forgalmazóknak, ám ezek a cégek fedik le a teljes hazai új értékesítés 75-80 százalékát – közölte kérdésünkre Kelemen József. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium vezető főtanácsosa elmondta: biztató eredményeket mutat az augusztusban elstartolt visszavételi rendszer is, amelynek értelmében kereskedőknek - új termék vásárlása esetén – kötelező visszavenni vevőik régi elektronikai eszközeit. Bár érkezett néhány visszajelzés arról, hogy egyes kisebb boltokban nincsenek tisztában az új feladattal, a nagyobb kereskedelmi láncoknál gyakorlatilag kivétel nélkül elindult a visszavétel.
Az összes visszavett és hasznosított e-hulladék mennyisége az idén a korábban várt 10 ezer tonna helyett eléri majd a 13-14 ezer tonnát, jövőre pedig 18-20 ezer tonnára számítanak a szakemberek. Az elektronikai eszközökben lévő értékes fém alkotórészek hasznosítása megoldott, problémát elsősorban az értéktelen műanyag elemek feldolgozása okoz, amelynek megoldása a következő évek egyik legnagyobb kihívása – tette hozzá Kelemen József. (NIG)
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.