Internetes párt Olaszországban

Internetcrazia – így hívja magát Olaszország talán legfiatalabb pártja, amely igencsak ambiciózus célt tűzött ki maga elé: helyet szerezni a parlamentben a jövő évi választásokon. Ezzel aligha van egyedül az olasz politikai színtéren, ám abból a szempontból érdekes színfoltja lehet az eseményeknek, hogy kizárólag az interneten próbál tagokat toborozni, s az eszmecsere helyszínének is ezt a fórumot nevezte ki. Minden a világhálón keresztül történik – magyarázza Andrea Menozzi, aki öt, 28–30 év közötti fiatallal együtt döntött a párt létrehozása mellett.
Az Internetcraziának nincs programja, nem kívánja magát elhelyezni a politikai barométeren sem, egyedüli célkitűzése a webdemokrácia létrehozása. Menozzi szerint ez talán túlságosan is egyszerűen hangozhat a többség számára, ám úgy látja: a jelenlegi pártok oly mértékben elvesztették a kapcsolatot az emberekkel, hogy nem is csoda, ha egyre többen válnak közömbössé a politikával szemben. A demokrácia ugyanakkor aligha tekinthető új tényezőnek, sőt meglehetősen archaikus elemről van szó, ám úgy tűnik, mintha már senki nem emlékezne erre a jelenlegi politikai mezőnyben – fogalmaz az alapító.
S miért lett a párt neve Internetcrazia? Egy hangzatos, figyelemfelkeltő nevet akartak választani, amely egyúttal kissé provokatívnak is hangzik. A lényeg az volt – s ez az alapítók szerint valószínűleg sikerült is –, hogy a meglévő pártoktól teljes mértékben elkülönüljenek. A pártalapítás egyfajta kísérletként is felfogható: mekkora ereje lehet az internetnek – jegyzi meg Menozzi. Ez az első alkalom ugyanis, hogy egy párt kizárólag a világhálót nevezi meg kommunikációs eszközként, s hamarosan kiderül, mennyire vevők rá az emberek.
Amennyiben sikerülne helyet szerezniük a parlamentben, akkor a demokrácia egyik közvetlen sarokköve az lenne, hogy csak azt követően foglalnának állást egy-egy kérdésben, miután azt az interneten keresztül megvitatták a tagokkal, illetve az érdeklődőkkel. Ezzel közelebb hoznák a törvénykezési folyamatot az emberekhez, hiszen véleményük szerint óriási szakadék van az intézmények és az emberek között, nem beszélve a nyelvezetről, amely végképp megnehezíti a polgárok számára a tisztánlátást. (VG)