Új kihívások a technológiai szektornak

Kína és India csak hosszabb távon lehet ígéretes piac

A következÕ öt esztendÕben az eddigiektÕl eltérÕ kihívásokkal szembesülnek a távközlésben, a médiában és a a technológiai ágazatban érdekelt cégek. Hosszú távú szemlélet, stratégiai szövetségek és újfajta üzleti modellek nélkül aligha lehet egy cég tartósan sikeres.

Komoly tévedésben van, aki a következÕ évek növekedését a távközlésben, a médiában vagy a technológiai ágazatokban a kínai és az indiai piactól várja – áll a Deloitte nemzetközi tanácsadó cég friss tanulmányában. Ezek az országok ugyanis csak hosszabb távon lehetnek a növekedés forrásai, addig pedig sok újfajta kihívással kell megküzdenie a szektor vállalatainak.

Az elemzés szerint 2005 és 2010 között tovább gyorsul a technológia fejlÕdése, s ez nemcsak az innovatív megoldásokkal jelentkezÕ cégek számára jelent növekedési esélyt, hanem a hagyományos megoldásokat kínálók számára komoly veszély forrása is. Nem az a fÕ kockázat, hogy egy új termék elcsábítaná a mai fogyasztókat, hanem az, hogy a felgyorsult innovációs versenyben egy-egy fejlesztési hiba sokkal súlyosabb következményeket eredményezhet. Az innovációs költségek ugyanis óriásira duzzadtak, s ha egy cég fejlesztése mások újításai nyomán még a beruházások megtérülése elÕtt elavul, az könnyen padlóra küldheti a társaságot.

Emiatt a szakértÕk azt javasolják, hogy a vállalatok legyenek óvatosabbak az innovációban: csak olyan, nagyon „sikergyanús” termékek fejlesztésére szabad költeni, amelyek közvetlenül valamilyen már meglévÕ, új típusú fogyasztói igény kielégítését szolgálják. Azonosítani kell az igazi versenytársakat, s nem szabad versenyre kelni a kérészéletÛ innovátorokkal.

Ha sikerült a megfelelÕ egyensúlyt meglelni, a komoly fejlesztési költségek miatt érdemesebb stratégiai szövetségeseket keresni. Egy jó termék piacra dobása ugyanis önmagában többé már nem garancia az üzleti sikerre.

Mivel a technológia folyamatosan fejlÕdik, a korábbi megoldások árai meredeken esnek, a vásárlók pedig az új típusú, jobb szolgáltatásokért sem hajlandók a korábbinál többet fizetni. Ez viszont azt jelenti, hogy a termékportfólió folyamatos fejlesztése, megújítása ma már ezekben az ágazatokban nem generál növekedést, sokkal inkább a szinten maradás elengedhetetlen feltétele. Emiatt pusztán gyorsabb, komplexebb termék gyártásával senki sem érhet el fejlÕdést: ahhoz az kell, hogy a hardver és szoftver mellett a tartalom elÕállítása is a fejlesztÕnél legyen.

A differenciálás a fejlesztések bizonytalan sikere miatt az ágazatban értékteremtÕ lehet, ezért minél több területen, minél több különbözÕ megoldással kell jelen lenni a hosszú távú siker érdekében. Eközben rendszeresen felül kell vizsgálni korábbi üzleti modellünket is, de az átalakítást csak világos célok alapján, fokozatosan szabad megvalósítani.

Nem szabad elfeledkezni a már befutott megoldásokról sem. Az elemzés készítÕi szerint például komoly hiba, hogy miközben a mobiltelefon-társaságok bevéte-lének mintegy 80 százalékát ma is a hangtovábbítás adja, ezen terület fejlesztését teljesen elhanyagolják, és csak az adatforgalom növelésére koncentrálnak.

Tévednek azok is, akik szerint az ágazat a kínai és indiai gazdaság dübörgÕ fejlÕdése miatt aranykor elé néz. A szakemberek ugyanis arra emlékeztetnek: ha Kína folyamatosan tartani tudná a mostani 8 százalékos éves GDP-bÕvülési ütemet, 2020-ra akkor is csak Nyugat-Európa mostani átlagos szintjét érné el a százezer leggazdagabb kínai polgár átlagos életszínvonala.

Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy e két országban az infrastruktúra igen elmaradott, az igazságszolgáltatás lassú, az ügyintézés bürokratikus. Ráadásul a fejlÕdéssel együtt drágulnak majd az olyan, ma még kifogyhatatlannak tÛnÕ erÕforrások is, mint a munkaerÕ vagy az építÕanyagok. A gazdasági növekedés óriási ütemét látva manapság sokan elfelejtik, hogy az indiaiak 35, a kínaiak 17 százaléka még ma is napi egy dollárnál kevesebbÕl kénytelen megélni, s a földön minden negyedik alultáplált ember Indiában él. E hatalmas, ledolgozandó hátrány miatt a két ország csak hosszú távon jelent komoly felvevÕpiacot, a következÕ 5-10 esztendÕben inkább csak gyártási helyszínként lesznek jelentÕsek.

Ezért a Deloitte azt javasolja, hogy bár minden cégnek – elsÕsorban az óriási ütemben gyarapodó középosztályra koncentrálva – azonnal ki kell építenie hídfÕállásait a Távol-Keleten, az üzleti tervek növekedési terveit a már meglévÕ érett piacokra kell építeni. Nem szabad elfelejteni, hogy ez a régió egyáltalán nem kezelhetÕ egységesen még csak országok szintjén sem: Indiában több száz nyelvet beszélnek, s miközben Kína keleti részén a csúcstechnika van jelen, az ország nyugati végében még az elektromos hálózat sem épült ki. Így hiú ábránd, hogy valaha is egyetlen univerzális termék elég volna a piacok lefedéséhez. (VG)