Digitálisan szórt műsorok

Az analógról a digitális műsorszórásra – és -vételre – való átállás egyaránt végbemegy a műholdas, a kábeles és a földfelszíni adásokban. A következő években ez utóbbi (DTT – Digital Terrestrial Television) hozza a legnagyobb változást, és egyúttal versenyt támaszt a kábelhálózatoknak, illetve a műholdas szolgáltatóknak. A felszíni sugárzás gyors terjedésében több szereplő is érdekelt. A kormányok számára a felszabaduló analóg csatornák frekvenciakapacitásának értékesítése hatalmas pénzekkel kecsegtet. A tévéállomások a kínálatuk és a hirdetési bevételeik növelésére számítanak, a fogyasztók pedig az adótornyokból – várhatóan nagyrészt ingyen – a sugárzott adások többszöröződését várják. Jól jön az átállás a készülékgyártóknak is, ezek milliós sorozatokban tudják értékesíteni azokat a vevőkészülékeket és az adaptereket, amelyek lehetővé teszik, hogy a digitális adást az eddigi berendezésekkel is venni lehessen. Az érdekek egybeesése folytán az évtized fordulójára várhatóan négyszeresére nő a DTT-sugárzással ellátott európai háztartások száma, és megközelíti a 45 milliót.

Az európai felszíni digitális műsorszórás úttörője kétségkívül Nagy-Britannia volt, ahol az adás már 1998-ban startolt. A DigiTAG internetes hírlevél szerint itt már hatmillió háztartás számára ez az elsődleges vételi lehetőség, mégpedig harminc körüli, szabadon vehető csatornával. Az analóg adást itt 2012-ben végleg leállítják. A szigetország abban is úttörő volt, hogy egy fizetős digitális szolgáltatás bukása után bizonyította a reklámokkal finanszírozott, ingyenes sugárzás életképességét. További, egyedi jellemzőként az ottani országos vezetékes szolgáltató, a British Telecom internetalapú, vezetékes digitális műsorközvetítéssel próbálkozik, s végképp kuszává teszi az egyes műszaki platformok (kábel, műhold, DTT) versenyét, mert gyakorlatilag korlátlan és szabadon időzíthető műsorkínálatot nyújt.

Németországban a labdarúgó-világbajnokság adott nagy lendületet az – egyebek mellett tisztább képet nyújtó – digitális felszíni sugárzás gyors terjedésének. Az átállítást itt körzetről körzetre haladva, módszeresen hajtják végre, és elvileg már a lakosság több mint 60 százalékát el lehetne érni, ha az adapterek értékesítése lépést tartana a szolgáltatással. A csatornaszám-növekedést itt főleg a közszolgálati szektor használta ki, amely 11 műsor sugárzásának lehetőségét kötötte le, a kereskedelmi televíziók azonban itt fölöttébb óvatosak, és az új technikai platformon – egyelőre – nem növelik a kínálatukat.

Franciaországban tavaly márciusban indították a szabadon vehető műsorok digitális sugárzását, a kezdetben a lakosság 35 százalékára rúgó elérhetőség mostanra 65 százalék körülire emelkedett. A besugárzott körzetek nézői 18 ingyenes és néhány fizetős csatornát tudnak elérni. A franciák a közvetített anyagok tömörítésében is egyedi utat járnak, a nyilvános csatornák az MPEG-2 sűrítési technikát használják, a fizetősek pedig az MPEG-4-es szabványt.

Spanyolországban már 2000 májusában próbálkoztak a fizetős DTT-szolgáltatás elindításával – sikertelenül. A bukás után tavaly novemberben indították újra a közvetítést, 20 ingyenes központi és néhány regionális adással. Ezekkel elvileg el lehetne érni a lakosság 80 százalékát. Olaszországban 2003 decembere óta sugároznak 23 ingyenes digitális csatornán, ez a lakosság 70 százalékát tudná kiszolgálni. Az embereket itt arra ösztönzik, hogy korszerűbb, interaktív műveletekre alkalmas adaptereket vásároljanak.

Finnországban a lakosság egészére kiterjedő felszíni digitális műsorszórást vezettek be, eddig azonban csak mintegy 30 százalékuk veszi igénybe a szolgáltatást. Svédországban gyorsan növekszik és mára elérte a 600 ezret a digitális – részben ingyenes, részben fizetős – adást élvező előfizetői szám. Itt már tavaly megkezdték az analóg adások leállítását, és ezt 2008-ra be akarják fejezni.

Viszonylag lassan startolt a DTT-szolgáltatás Belgiumban, Hollandiában és Svájcban, ahol nagyfokú a kábeltévé-hálózatok bekötöttsége. A volt keleti blokk országai közül Csehországban tavaly októberben indult az új technológiai bázisra épített adás, Szlovákiában, Észtországban és Litvániában pedig bejelentették az elindítását. Kísérleti adás folyik Horvát-, Lengyelországban, Szerbia és Montenegróban, Szlovéniában és Macedóniában.

Az új eljárás céljára igénybe lehet venni az eddigi UHF és VHF csatornák kapacitásait, az új technika azonban lehetővé teszi azt is, hogy egy-egy korábbi csatorna frekvenciatartományába 4-6 adás tartalmát zsúfolják bele. Egy-egy ilyen, több adásból álló köteget neveznek egy multiplexnek – Nyugat-Európában helyenként elterjedt a bouquet (csokor) megjelölés. Ha az analóg PAL-szabványnak megfelelő képminőséget akarnak elérni, akkor a csokron belül egy-egy digitális adás részére mintegy 3-5 megabit/másodperces sebességet kell fenntartani. Németországban az alacsonyabb értéket vették, és ez azzal a kockázattal jár, hogy bizonyos töredezettség jelentkezik a képben és a mozgásban, ha az egyes kockák tartalma között jelentős eltérés van (például akció- vagy sportjeleneteknél). Ennek kezelésére elvileg alkalmas megoldás lehet az, ha a csokorban lévő másik adás rovására növelik a jelsűrűséget, a dolog azonban csak akkor működik, ha emezekben éppen mozgásszegény képkockák követik egymást az adott, kritikus időpontban. A digitális műsorszórás előnyei között az élen említik a sugározható adások számának jelentős növelését. Fontos további jellemző még, hogy tisztább a kép, és a szomszédos adótornyok nem zavarják egymás adását, így szellemkép sincs. Bizonyos körülmények között lehetőség van kisebb átviteli zavarok technikai úton való korrigálására. Mindezeket az eredményeket ráadásul kisebb adásteljesítménnyel is el lehet érni.

a műsorkínálat. Az átállás ott hozza a legnagyobb változást, ahol eddig gyér volt a televíziós kábelhálózat

és a műholdas vétel. VG-összeállítás Az új eljárás céljára igénybe lehet venni az eddigi UHF és VHF csatornák kapacitásait, az új technika azonban lehetővé teszi azt is, hogy egy-egy korábbi csatorna frekvenciatartományába 4-6 adás tartalmát zsúfolják bele. Egy-egy ilyen, több adásból álló köteget neveznek egy multiplexnek – Nyugat-Európában helyenként elterjedt a bouquet (csokor) megjelölés. Ha az analóg PAL-szabványnak megfelelő képminőséget akarnak elérni, akkor a csokron belül egy-egy digitális adás részére mintegy 3-5 megabit/másodperces sebességet kell fenntartani. Németországban az alacsonyabb értéket vették, és ez azzal a kockázattal jár, hogy bizonyos töredezettség jelentkezik a képben és a mozgásban, ha az egyes kockák tartalma között jelentős eltérés van (például akció- vagy sportjeleneteknél). Ennek kezelésére elvileg alkalmas megoldás lehet az, ha a csokorban lévő másik adás rovására növelik a jelsűrűséget, a dolog azonban csak akkor működik, ha emezekben éppen mozgásszegény képkockák követik egymást az adott, kritikus időpontban. A digitális műsorszórás előnyei között az élen említik a sugározható adások számának jelentős növelését. Fontos további jellemző még, hogy tisztább a kép, és a szomszédos adótornyok nem zavarják egymás adását, így szellemkép sincs. Bizonyos körülmények között lehetőség van kisebb átviteli zavarok technikai úton való korrigálására. Mindezeket az eredményeket ráadásul kisebb adásteljesítménnyel is el lehet érni. Az Antenna Hungária már 1999 nyarán elkezdte a felszíni digitális kísérleti adást, 2004 októberétől pedig szabadon vehető formában sugározza az MTV, az M 2 és a Duna Tv műsorát. Budapestről a 43-as és az 51-es UHF csatornán alakítottak ki egy-egy multiplexet („csokrot”) ezekben külön-külön 4-6 műsort tudnak továbbítani. A Bakony szívében lévő Kabhegyről a 64-es UHF csatornán sugároznak egy multiplexet, benne a Budapestről átvett tartalmat. Az országos lefedettség 2012-re várható, utána az analóg adásokat lekapcsolják. Eddig az időpontig minden hagyományos készüléket el kell látni megfelelő adapterrel (set top boxszal).-->