Tanuljon meg pihenni!

Vulkánra mászni, cápák között búvárkodni, vadsíelni vagy ejtőernyővel a Grand Canyonba vetődni – így képzel el az ember egy extrém vakációt. S mindezt egy hét alatt, a nevezetességeket sem kihagyva. De vajon mi marad a fejekben az élményáradatból? Vélhetőleg csak az adrenalinbombák s néhány múzeumlépcső, ahol sikerül kicsit pihenni az attrakciók között. A felmérések mégis arról számolnak be: az aktív pihenést tervezők rövid, programokkal telezsúfolt utakban gondolkodnak. De van igény a lassabb, a kulturális élmények és a helyi értékek befogadására időt adó utakra. Újfajta „extrém turizmus” bontogatja szárnyait, amelynek egyik képviselője az Agra Kulturális Utazási Iroda.

A cég 1998-ban emlékezetes úttal kezdett: busszal vágtak neki Iránnak, ahova ma sem indulnak chartergépek, nemhogy akkoriban. „Oda szervezünk utakat, ahova a »normális« irodáknak eszébe sem jut – mondja Nagy Elek, az Agra ügyvezetője. – Az ars poeticánk is más, mi úgy gondoljuk, hogy nem elég elvinni valakit egy idegen helyre. Lehetőséget kell teremteni, hogy a vendégeink értelmezzék is, amit látnak. Ezért dolgozunk olyanokkal, akik otthon vannak az adott kultúrában.”

Iránnal berobbantak a piacra, pedig nem számítottak ekkora figyelemre. A következő évek mégsem a babérok learatásáról, inkább a cég piaci pozicionálásáról szóltak. „Korábban figyeltem, hogyan szerveznek utakat az irodák, de valami hiányzott – mondja az ügyvezető. – Irán megadta a választ: 31 ember elindult, fejükben busz elé húzott hullák, utcai rablások és kannibálok, s visszajöttünk előítéletek nélkül. Feltettük a kérdést: mi van akkor, ha ez a világ más részein is így működik? Útjaink egyik célja tehát, hogy hidat verjünk a kultúrák között.”

A célközönség végül irányt mutatott, mert a szándék, hogy kultúrát közvetítsenek, önmagában kevés volt. Mindezt üzletileg is életképessé kellett tenni. Csakhogy a fiatalos, kalandvágyó közönség a low-budget utakat keresi, s ez más irányba terelte volna az Agrát. „Ebben a korcsoportban a kulturális érdeklődés is gyengébb, ezért a 40–70 év közöttieket céloztuk meg, s ha nem is tetszelgünk az »előítélet-leépítő nagyvállalat« szerepében, erre továbbra is nagy hangsúlyt fektetünk.”

A célállomások is bővülnek. Ázsia, Latin-Amerika és Afrika után Ausztrália és az Egyesült Államok is terítékre került, bár ha tehetik, maradnak a harmadik világban. Ecuador, Chile, a Galápagos-szigetek, Tibet, Üzbegisztán, Nepál, Etiópia, Mali vagy a kurrensnek számító Észak-Korea – néhány az elérhető országok közül. Az 500-600 ezer forinttól induló utak a magasan képzett értelmiségieket vonzzák, de a „lassú kultúrafogyasztás” néha fizikai teljesítményt is kíván. „A tibeti fennsíkon nincs meleg víz, néhol sátorban kell aludni, és az 5000 méteres magasság leküzdése is embert próbáló feladat. Noha leginkább négycsillagos hotelekkel szerződünk, és a bőrönd a megfelelő utazótáska, néhány túrán válogatnunk kell a jelentkezők között. Az emberek nem mindig látják saját fizikai korlátaikat, mi viszont nem vállalhatjuk a kockázatot, hogy valaki megsérül, rosszabb esetben meghal. Hetvenéves kor felett ezért minden utasunktól orvosi igazolást kérünk.”

Az idegenvezetőt „fel kell építeni”, de a befektetés megtérül, az elégedett utasból lesz a törzsutas, persze a vendégeken is sok múlik. Az Agránál ezért az „elviselhetetlen” ügyfeleket „kiszűrik”.

„Volt alkoholproblémával küszködő ügyfelünk. Remek ember volt, de néhány pohár után minősíthetetlenül viselkedett. Kétszer megtette, a harmadik utazás előtt megbeszéltük vele, ha nem bírja, tiltólistára kerül. Az illető azóta absztinens lett, legalábbis erre a két-három hétre.”

Az idegenvezetőt „fel kell építeni”, de a befektetés megtérül, az elégedett utasból lesz a törzsutas, persze a vendégeken is sok múlik. Az Agránál ezért az „elviselhetetlen” ügyfeleket „kiszűrik”.

„Volt alkoholproblémával küszködő ügyfelünk. Remek ember volt, de néhány pohár után minősíthetetlenül viselkedett. Kétszer megtette, a harmadik utazás előtt megbeszéltük vele, ha nem bírja, tiltólistára kerül. Az illető azóta absztinens lett, legalábbis erre a két-három hétre.” Diktatúra, te drága! Bejárni Koreát határok nélkül. Ezt kínálta az Agra Észak- és Dél-Koreát célzó útja, amelyen persze szó sem volt közvetlen határátlépésről: a két országrész közé beszúrtak egy pekingi kitérőt.

Az észak-koreai túra meglepetéssel is szolgált. A „legvidámabb barakkban” felnőtt magyarokon ugyanis láthatólag kitört a nosztalgia a „rend” láttán. A résztvevők hihetetlen fegyelmezettséggel vették tudomásul a regulákat: a Bölcs Vezér szobra előtt szinte automatikusan hajtottak fejet, s azon sem akadtak fenn, hogy a kijelölt városnéző utakról még egy párhuzamos utcácska megtekintéséig sem lehet letérni. A siker kötelez: az Agrával az idén is lehet borzongani és múltat idézni Észak-Koreában. a „melléktermék” Az utazás élmény, az élményt érdemes átadni, kiegészíteni. Az Agra ezért kulturális „melléktermékeket” is gyárt: kiadványokat, könyveket támogat, bemutatóknak ad otthont, hogy a kultúrák közötti hidakat erősítsék. Legutóbb a Kaukázust „járták be”, nemcsak a térség jellegzetességeinek a bemutatásával, hanem például Grúzia gasztronómiai kultúrájának szakértői tálalásával, illetve az ottani kereszténység történetének ismertetésével. A tudományos igényességgel összeállított programokon azok is „utazhatnak”, akik érdeklődnek az idegen kultúrák iránt, de forrás – vagy idő – híján nem indulnak a távoli országokba.-->