A döntően turisztikai jelleget öltő halmarketing egyik kiemelt eseménye a héten induló II. Budapesti Halfesztivál, amelynek hétfői megnyitó eseményén a halfogyasztást is igyekeztek népszerűsíteni. Tény, hogy a hal az egyetlen magyar élelmiszer, amelynek a kereslete bővül, igaz, a növekedés lassú folyamat, és az évi négy kilogrammos hazai halfogyasztás így is jelentősen alulmúlja a 22 kilogrammos uniós átlagot.
A magyar vevők győzködése helyett döntően ez utóbbira, vagyis az EU – a halászati lehetőségek fokozatos kimerülése miatt – egyre növekvő keresletére épít az egyre intenzívebé váló hazai akvakultúra.
Kulcsfontosságú volt a hazai intenzív haltermelés elmúlt évekbeli felfutásában az is, amikor két évvel ezelőtt lehetővé vált a termálvíz visszasajtolás nélküli mezőgazdasági felhasználása. A régi szabályozás szerint új intenzív telep nem létesülhetett a vízvisszasajtolás vállalása nélkül. Azáltal, hogy ezt az előírást eltörölték, az intenzív haltermelés is új lökést kapott – véli Lévai Ferenc, az Aranyponty Halászati Zrt. elnök-vezérigazgatója.
„Azok a fajok, amelyekre nagy kereslet van, nemritkán csak a hazai vizeknél melegebb környezetben, 20-24 fokos vízben nevelhetők eredményesen. A geotermikus energia hasznosításának köszönhető, hogy ma olyan intenzív halgazdaságok vannak, amelyek tilápiát, barramundit, afrikai harcsát, és több más, exportképes halfajtát termelnek” – tette hozzá. Lévai ugyanakkor hozzátette: a geotermikus energia hasznosítása persze beruházást igényel, tehát nem ingyenhőről van szó, ez azonban sokkal könnyebben elérhető, mint más energiaforrás. „A beruházásokra ráadásul a korábbi HALOP-programon belül támogatást is lehetett igénybe venni, ez az új uniós költségvetési ciklusban várhatóan 2016-tól érhető majd el” – tette hozzá Lévai.
Nagy bátorság beruházni egy haltermelő vállalkozásba, de lehet eredményt elérni – nyilatkozta a Világazdaságnak Kotrik László.
Az intenzív toktenyésztéssel, és -feldolgozással foglalkozó Halház Kft. ügyvezető helyettese lapunknak elmondta: cégük nem vett igénybe uniós támogatást sem. Kotrik szerint a halfajt illetően komoly versenytársakkal kell számolni, ám míg a toktenyésztés a letöbb esetben döntően a kaviár kinyerésére irányul, a Halház a húsáért tartja a halakat. A mintegy hatmillió eurós beruházással megépült intenzív haltelep és kisebb feldolgozó döntően exportra termel. A főbb exportcélok között van Németország, Ausztria, és Svájc, 2015-től fogva pedig Oroszország is a vevők között lehet. Kotrik szerint is a piacon való megmaradás feltétele az, hogy a megszokott sémáktól eltérjenek. „Az intenzív haltermelést is a jobban keresett, drágább fajokkal érdemes folytatni, az olcsóbb halak, például a ponty esetében kétséges a jövedelmezőség” – tette hozzá.
Míg korábban a magas takarmányár, és az aszály miatti jelentős víz-visszapótlás növelte a halgazdaságok költségeit, újabban a használatarányos útdíj jelent komoly kiadást az ágazatnak. Azzal, hogy az élőállat-szállítás nem lett ingyenes, a halágazat különösen sokat veszített. Az élőhalszállítás esetén a rakományból a hal mennyisége csak 30-50 százalékot tesz ki, a többi víz. Mindez az elektronikus útdíjrendszer bevezetése óta nagyon gazdaságtalanná tette az élőhalak szállítását.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.