Olcsó energia fűti a haltermelést

A döntően turisztikai jelleget öltő halmarketing egyik kiemelt eseménye a héten induló II. Budapesti Halfesztivál, amelynek hétfői megnyitó eseményén a halfogyasztást is igyekeztek népszerűsíteni. Tény, hogy a hal az egyetlen magyar élelmiszer, amelynek a kereslete bővül, igaz, a növekedés lassú folyamat, és az évi négy kilogrammos hazai halfogyasztás így is jelentősen alulmúlja a 22 kilogrammos uniós átlagot.

A magyar vevők győzködése helyett döntően ez utóbbira, vagyis az EU – a halászati lehetőségek fokozatos kimerülése miatt – egyre növekvő keresletére épít az egyre intenzívebé váló hazai akvakultúra.
Kulcsfontosságú volt a hazai intenzív haltermelés elmúlt évekbeli felfutásában az is, amikor két évvel ezelőtt lehetővé vált a termálvíz visszasajtolás nélküli mezőgazdasági felhasználása. A régi szabályozás szerint új intenzív telep nem létesülhetett a vízvisszasajtolás vállalása nélkül. Azáltal, hogy ezt az előírást eltörölték, az intenzív haltermelés is új lökést kapott – véli Lévai Ferenc, az Aranyponty Halászati Zrt. elnök-vezérigazgatója.

„Azok a fajok, amelyekre nagy kereslet van, nemritkán csak a hazai vizeknél melegebb környezetben, 20-24 fokos vízben nevelhetők eredményesen. A geotermikus energia hasznosításának köszönhető, hogy ma olyan intenzív halgazdaságok vannak, amelyek tilápiát, barramundit, afrikai harcsát, és több más, exportképes halfajtát termelnek” – tette hozzá. Lévai ugyanakkor hozzátette: a geotermikus energia hasznosítása persze beruházást igényel, tehát nem ingyenhőről van szó, ez azonban sokkal könnyebben elérhető, mint más energiaforrás. „A beruházásokra ráadásul a korábbi HALOP-programon belül támogatást is lehetett igénybe venni, ez az új uniós költségvetési ciklusban várhatóan 2016-tól érhető majd el” – tette hozzá Lévai.
Nagy bátorság beruházni egy haltermelő vállalkozásba, de lehet eredményt elérni – nyilatkozta a Világazdaságnak Kotrik László.

Az intenzív toktenyésztéssel, és -feldolgozással foglalkozó Halház Kft. ügyvezető helyettese lapunknak elmondta: cégük nem vett igénybe uniós támogatást sem. Kotrik szerint a halfajt illetően komoly versenytársakkal kell számolni, ám míg a toktenyésztés a letöbb esetben döntően a kaviár kinyerésére irányul, a Halház a húsáért tartja a halakat. A mintegy hatmillió eurós beruházással megépült intenzív haltelep és kisebb feldolgozó döntően exportra termel. A főbb exportcélok között van Németország, Ausztria, és Svájc, 2015-től fogva pedig Oroszország is a vevők között lehet. Kotrik szerint is a piacon való megmaradás feltétele az, hogy a megszokott sémáktól eltérjenek. „Az intenzív haltermelést is a jobban keresett, drágább fajokkal érdemes folytatni, az olcsóbb halak, például a ponty esetében kétséges a jövedelmezőség” – tette hozzá.

Míg korábban a magas takarmányár, és az aszály miatti jelentős víz-visszapótlás növelte a halgazdaságok költségeit, újabban a használatarányos útdíj jelent komoly kiadást az ágazatnak. Azzal, hogy az élőállat-szállítás nem lett ingyenes, a halágazat különösen sokat veszített. Az élőhalszállítás esetén a rakományból a hal mennyisége csak 30-50 százalékot tesz ki, a többi víz. Mindez az elektronikus útdíjrendszer bevezetése óta nagyon gazdaságtalanná tette az élőhalak szállítását.