Problémákat vet fel a skót függetlenség

Több mint kétszáz brit híresség aláírása gyűlt össze augusztus elején Mick Jagger kezdeményezésére. A Rolling Stones énekese nyílt levelében azt írta: reméli, a skótok tiszteletben tartják azt a köteléket, amely Nagy-Britannia lakóit összefűzi, és nemmel szavaznak majd a Skócia függetlenségéről szóló népszavazáson. Így gondolja ezt Sting, Stephen Hawking vagy David Attenborough is, a Skóciában élő írónő, JK Rowling pedig nemrég azzal okozott felhördülést, hogy egymillió fontot adományozott az elszakadást elutasító kampány számára.

A felhördülés persze nem jelenti azt, hogy a szeptember 18-ára tervezett népszavazáson biztosra lehet venni a függetlenségpártiak sikerét. A közvélemény-kutatások ennek az oldalnak az erősödését mutatják ugyan, ám ez még mindig távol van a többségtől: a Scottish Social Attitudes legfrissebb felmérése szerint jelenleg a megkérdezettek 39 százaléka pártolja az elszakadást, ami 3 százalékkal több az egy évvel ezelőttinél, miközben az elutasítók tábora 64-ről 61 százalékra esett vissza a biztos szavazók körében.

Az elutasítás oka egyszerű: miközben a referendum mellett kardoskodó nacionalista kormányzó, Alex Salmond a nemzeti öntudatra, a függetlenség nyújtotta büszkeségre apellál, az uniópártiakat nem annyira a brit „gyarmatosítók” iránt érzett szimpátia vezérli, sokkal inkább a gazdasági racionalitás.

A látszólag megtervezett szétválás ügyében ugyanis még mindig rengeteg gyakorlati kérdésre nem sikerült választ adni. Ilyen például az, hogy ha arányosan osztják el a javakat, az arány alapja a terület nagysága, az egy főre jutó GDP vagy a lakosság létszáma lesz? Fennáll ez a kérdés az államadósság kiszámításakor is. Az edinburgh-i vezetés szerint az adósság rájuk eső részéből le kell vonni azt, hogy a skót partoknál nyolcvanas évek óta működő fúrótornyokból aránytalanul magas adóbevétele származott Londonnak, a fővárosban viszont azzal érvelnek, Skócia jóval több fejlesztési támogatásban részesült, mint a királyság többi része.

Erre pedig várhatóan a jövőben is szükség lenne, a skót demográfiai változások ugyanis épp az ellenkező irányba terelik a tartományt, mint Angliát. Amíg ott – részben a magas bevándorlás miatt – nincs gond a munkaerő újratermelődésével, Skócia lakossága folyamatosan öregedik el – figyelmeztet elemzésében az Economist. A lap egy OECD-tanulmányra hivatkozva azt is kiemeli: a felföldiek születéskor várható élettartama jóval alacsonyabb az ország többi részén élőkénél, vagyis nem csak nyugdíjra, de egészségügyi kiadásokra is többet kell majd áldoznia az önálló vezetésnek.
Mindezt úgy, hogy a skót deficit nem csak a brit átlagot haladja meg, de 2012-ben elért 11 százalékos szintje még a görögök legrosszabb időszakainál is aggasztóbb. Salmond abban bízik, az olajkitermelésből származó adóbevétellel közelebb kerülhet az egyensúly, ám ennek mértékét nem csak a jövőbeni árak és kereslet befolyásolják, de az is, a következő időszakban mennyit kell majd költeni az egyre több hibával működő kutakra és vezetékekre. Amíg 2008–2009-ben még 12,4 milliárd font áramlott az olajiparból az államkasszába, egy költségvetést felügyelő brit független kutatóintézet szerint ez az összeg 2017–2018-ra mindössze 3,4 milliárdra apadhat. Az olajon túl pedig nem nagyon mutat fel más bevételi forrásokat a skót ipar: amíg az egy főre jutó brit export a GDP 32 százalékát teszi ki, a tartomány esetében ez az arány mindössze 21 százalékos.

Ennél is több kérdést vet fel Skócia és az Európai Unió viszonya. Az EU tagjai szuverén országok, ennélfogva régiók, tartományok legfeljebb lobbiszervezetekkel képviseltetik magukat Brüsszelben. Ilyen Katalónia, amelynek a függetlenségéhez hűvös távolságtartással viszonyul az unió. Arra azonban nincsen precedens, hogy egy ilyen tartomány önállóvá válik. José Manuel Barroso korábban jelezte: Skócia nem válik automatikusan a közösség tagjává. Lehetővé válhat Edingburgh számára ugyanakkor az, hogy egyszerűsített úton lépjen be az EU-ba, ami azért is érdeke, mivel a kimaradás a vámunióból komoly költségeket róna rá.

A valutaunió is kérdéses, legyen szó akár a font megtartásáról, amelyért a londoni vezetés nem lelkesedik – George Osborne pénzügyminiszter elhíresült mondatával: „a font nem CD-gyűjtemény, amelyen szakítás után osztozni lehet” –, vagy az euróövezeti csatlakozásról, amellyel kapcsolatban Brüsszelnek vannak fenntartásai. Néhány napja Alex Salmond is a font megtartása mellett állt ki, hozzátéve, ezt a szándékát Londonnak is tiszteletben kell tartania. Sőt, közölte, nincs, ami megakadályozza, hogy Skócia megtartsa a több mint 300 éve használt devizát.

Egy ilyen partizánakció azonban alááshatja a brit pénzügyi szolgáltatások piacát, ezzel pedig a világ egyik fő központjának számító Cityt is, nem lesz ugyanis a devizát felügyelő központi bank. Erre az uniópárti kampányt összefogó Better Together (Együtt Jobb) mozgalom élén álló – a Munkáspárt, a Konzervatívok és a Liberális Demokraták támogatását is élvező volt pénzügyminiszter – Alistair Darling hívta fel a figyelmet. Sir Alex viszont azzal fenyegetőzik, addig egy fillért sem ad az államadósságba, amíg London nem veszi be a valutaunióba a független országot.

Elemzők szerint aggodalomra ad okot az is, hogy a szigetország legnagyobb bankjai közül kettő – a Royal Bank of Scotland és a Lloyds – is Skóciában működik, betétállományuk pedig tizenkétszerese a tartomány GDP-jének. Összehasonlításul: amikor Írország kis híján csődbe ment a bedőlt bankhitelek miatt, ez a banki állomány a hétszerese volt a nemzeti összterméknek.

A népszavazásról szóló, a királynő által tavaly decemberben aláírt törvény szerint a függetlenségről azok a britek, a nemzetközösség országaiból származó vagy európai uniós állampolgárok voksolhatnak, akik Skóciában élnek, beleértve a londoni parlament felsőházának, illetve a brit hadseregnek a tartományban élő tagjait. A szavazás alsó korhatára 18 helyett 16 év.

A referendumon a következő kérdésre kell választ adni: Egyetért-e azzal, hogy Skócia független állam legyen?

A népszavazásról szóló, a királynő által tavaly decemberben aláírt törvény szerint a függetlenségről azok a britek, a nemzetközösség országaiból származó vagy európai uniós állampolgárok voksolhatnak, akik Skóciában élnek, beleértve a londoni parlament felsőházának, illetve a brit hadseregnek a tartományban élő tagjait. A szavazás alsó korhatára 18 helyett 16 év.

A referendumon a következő kérdésre kell választ adni: Egyetért-e azzal, hogy Skócia független állam legyen? -->