Mit jelent a know-how, és hogyan védjük a vállalati környezetben? (X)

A know-how (gyakran hibásan, know how vagy knowhow formában írva) fogalma és tartalma kétféle módon jelenik meg a hazai üzleti gyakorlatban:

1. A jogi szabályozás szerinti megközelítésben

A jogi szabályozás alapja a 2018. évi LIV. törvény, amely a védett ismeretre alapozva vezeti be a know-how fogalmát. A jogi szabályozás szerint a know-how az üzleti titok azonosítható módon rögzített formája. Az üzleti titok pedig minden olyan a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó, vagyoni értékkel bíró titkos ismeret, amely nem könnyen hozzáférhető, nem közismert, és amelynek a titokban tartásához a jogosultjának (tulajdonosának) érdeke fűződik. Az üzleti titok tárgya lehet műszaki, gazdasági, szervezési ismeret, vagy ezek kombinációja. A jogszabály alapú megközelítés alapján a know-how 4 lényeges jellemzőjét érdemes kiemelni: (i) Azonosíthatóság. A know-hownak azonosíthatónak kell lennie, mert ennek hiányban nem, vagy nehezen bizonyítható, hogy a know-how egyáltalán hogyan és milyen tartalommal létezett. (ii) Gazdasági tevékenységhez kapcsolódás. A gazdasági környezetben az üzleti tevékenységhez való kapcsolódás hangsúlyos, és nincs jelentősége, hogy a know-how tárgyát képező ismeretnek milyen érdemi (természet- vagy társadalomtudományi) tartalma van. (iii) A titkos jelleg. A know-how értékét kifejezetten a bizalmas, titkos jellege adja. A tulajdonos gazdasági előnye az érintett ismeretek titokban tartott, titokvédelem mellett kezelt jellege. (iv) Jogszabályi kikényszeríthetőség. Az egyéb szellemi alkotásokhoz hasonló feltételek állnak a gazdasági szereplők rendelkezésére, amennyiben a know-how tárgyát képező, tehát alapvetően a titkosságukban értékes szellemi alkotássokkal kapcsolatban kell a jogérvényesítés területén fellépni. Az önálló jogszabály megteremtése jelentős mértékben hozzájárult a vállalatok tulajdonát képező szellemi alkotásokkal kapcsolatos jogbiztonság növeléséhez, a vállalati szellemivagyon-gazdálkodás kiterjesztéséhez.

2. A technológiatranszfer irányú megközelítésben

E megközelítés szerint a know-how azokat az előnyös megvalósítási formákat (kiviteli alakokat), és egyedi fogásokat (legjobb gyakorlat) tartalmazza, amelyet a használatba adó biztosít a használatba vevőnek, hogy az ügylet tárgyát képező szellemi alkotás felhasználása minél hatékonyabban kerüljön megvalósításra. A know-how lehet írásban rögzített, illetve betanítás, oktatás formában átadásra kerülő ismeret. Ezek többnyire nem részei az ügylet tárgyát képező szellemi alkotásról (például a szabadalmi leírásban) nyilvánosságra jutott információknak, de jelentős szerepük lehet a technológiatranszfer ügyletek eredményes és hatékony megvalósításában. Így többnyire külön díjazás mellett képezik részét a szellemi alkotások használatba adására (licenc) vagy értékesítésére (átruházás) irányuló technológiatranszfer ügyleteknek. A know-how ebben a megközelítésben sem csak műszaki-technikai ismeret, hanem minden olyan információ, amely a szellemi alkotás eredményes használatát vagy hasznosítását támogatja. A technológiatranszfer elnevezés csalóka lehet, mivel minden olyan ügylet általános elnevezése, amelyben szellemi alkotások (nemcsak technológiák/eljárások) vagyoni jogai értékesítésére vagy használatba adásra kerülnek.

Miért érdemes ezzel tisztában lenni?

A tapasztalatok szerint a know-howként kezelt szellemi alkotások területén bővül leggyorsabban a hazai vállalatok szellemi vagyona. Az üzleti szereplőknek ezért érdemes ismernie a jogi szabályozás által meghatározott feltételeket is, mivel ezek alapján lehet biztosítani a know-how védelmét a vállalati környezetben.

Milyen tennivalók vezethetők le ebből a védelem megteremtéséhez:

Először szükséges azoknak a gazdálkodási szempontból érdeminek tekinthető ismereteknek a feltárása, amelyeket a vállalat a nyilvánosság kizárásával, know-howként kíván vagy tud használni és hasznosítani. Ezt követi az érintett know-howk jogi és tartalmi azonosításhoz szükséges jellemzőinek meghatározása, majd a know-howk jogi és tartalmi jellemzőknek megfelelő rögzítése. Amennyiben van rá mód, célszerű a rögzített know-howt közhiteles nyilvántartásban is regisztrálni. A folyamattal párhuzamosan célszerű a know-howk titokvédelem keretei közötti kezeléshez szükséges titoktartási szabályok felállítása, és az érintettekkel célirányos titoktartási megállapodások létrehozása.

Ha segítségre lenne szüksége, forduljon szabadalmi ügyvivőhöz!

Bővebb információ » www.kjj.hu