Éves átlagban 17 százalékkal bővül a robotok piaca 2019-ig, mire eléri a 135 milliárd dolláros szintet – derül ki az IDC piackutató prognózisából. A legnagyobb ütemű fejlődés Japánt és különösen Kínát jellemzi majd, ahol a feldolgozóiparban váltják ki gépekkel a munkáskezeket. A folyamat egyelőre kezdeti szakaszában jár, az viszont a foglalkoztatás szempontjából hamarosan bekövetkező hatalmas és feszítő gondokra utal, hogy a robotok fejlesztése 69 százalékban a gyártási technológiákat érinti.
A világ legnagyobb elektronikai gyártója, a tajvani Foxconn a napokban jelezte, hogy kínai Kunsan városában lévő óriásgyárában robotok veszik át az uralmat: a 110 ezer dolgozóból 60 ezernek a munkáját – a South China Morning Post tudósítása szerint – robotok látják el. Hogy a kisvárosnyi, 60 ezer fős „fölösleg” majd hol és mennyiért talál munkát, arról nem írnak, azt viszont aláhúzzák, hogy a megtakarítás tetemes az Apple és a Samsung okoskészülékeinek legnagyobb bérgyártójánál. Tekintve, hogy a Foxconn gyáraiban 1,3 millióan dolgoznak, borítékolható, hogy a robotizáció előrehaladásával újabb százezrek kényszerülnek pályamódosításra.
Akár a gyáron belül, mivel a Foxconn a BBC érdeklődésére kifejtette, hogy a robotok előretörése nem jár munkaerő-csökkenéssel, csak a futószalag mellől értékesebb munkakörbe, így minőségellenőrzéshez és a kutatás-fejlesztéshez irányítják át az embereket. Igaz, aligha életszerű, hogy a futószalagnál olyan magasan kvalifikált emberek dolgoznának, akik a kutatólaborban is megállják a helyüket. Az viszont kétségtelen, hogy a robot nem kér műszakpótlékot, bármikor túlórára fogható, szakszervezetbe sem tömörül, és emellett kiszűri az emberi hibatényezőt, alkalmazása a selejt csökkenését, ezzel a versenyképesség növelését eredményezi. Utóbbi pedig kulcskérdés, a munkaerő-igényes kínai feldolgozóiparban. Kormányzati felmérések szerint a Foxconn példája ragadós, csak Kunsanban 600 cégnél tervezik a robotok bevetését, ami a 2,5 millió gyárváros elnéptelenedéséhez is vezethet, hiszen az ott dolgozók kétharmada vendégmunkás.
Emlékezetes, hogy 2012-ben a Foxconnál az embertelen körülmények és a monoton munka következtében öngyilkossági hullám volt a dolgozók körében. A nemzetközi felháborodás hatására és az Apple nyomására a Foxconn lazított a már-már rabszolgatartást idéző körülményeken. A Foxconn 35 tajvani céggel együtt csak tavaly 609 millió dollárt költött a robotvezérléshez is szükséges mesterséges intelligencia kutatásokra.
Bár a hardverek, az eszközök kifejlesztésénél és gyártásánál Kína jelentős előnyre tett szert, a „mozgatórugó”, a szoftverek terén még mindig az USA diktál a piacon – idézi a Financial Times Dimitrij Grisin orosz technológiai befektetőt, aki nemrég százmillió dollárt adott a robottechnika fejlesztésére. Érdekesség, hogy a kockázati tőke még mindig mostohán kezeli az új iparágat, s bár – a CB Insights összesítése szerint – a 2015-ben ide befektetett 587 millió dollár az előző évinek több mint a duplája, eltörpül az Uber utazásmegosztóba és társaiba fektetett milliárdok mellett. A robottechnika fejlődését jelzi, hogy az utóbbi évtizedben háromszorosára nőtt a beadott szabadalmi kérelmek száma az IFI Claims piackutató adatai szerint.
A robotok már kijöttek a gyárkapun, és köztünk járnak – jellemezte a helyzetet Steve Jurvetson, a Tesla elektromosautó-gyártó és a SpaceX űrhajózási társaság igazgatója, aki szerint a következő 2-5 évben hatalmas fejlődést figyelhetünk meg, s egyre több ember mindennapi életében jutnak szerephez a robotok. A futószalag mellé lecsavarozott precíziós ipari robotok fejlesztése mellett egyre nagyobb igény mutatkozik az olcsóbb, könnyen betanítható, alkalmazkodóképes robotok iránt, amelyek a szolgáltatásokban lehetnek az emberek segítségére. A szabadon mozgó, emberi parancsra dolgozó, de önálló feladatokat is ellátni képes együttműködő robotok, azaz a cobotok, előtt nagy jövő áll. Említhetjük a fáradhatatlan kórházi mindenest, a Tugot, amely az épületen belül szállítja az eszközöket, gyógyszereket, ételt és a szennyest is, a szállodákban hasonló feladatokat ellátó és borravalót sem kérő Saviokét, a szobaszervizest, vagy a Locus Robotics gépesített raktárosát. A Rethink Roboticsnál kifejlesztett intelligens kar mindent megold – egydolláros órabérben.
Azaz legalább 10-15 ember munkáját helyettesíti, illetve még többét, hiszen társadalombiztosítást sem kell utána fizetni. A nagyfokú robotizációnak a gyártás helyszínét illetően is komoly átrendező hatása is lesz. Az olcsó munkaerőt adó országokból többen is hazatelepítik a kihelyezett termelést az anyaországba, a robotok felügyeletét ellátó személyzet költsége ugyanis alacsonyabb, mint maga a távol-keleti gyártás. Nem véletlen, hogy az Adidas sportszergyártó húsz év után visszatér Németországba, s Ansbachban felépíti teljesen automatizált cipőgyárát, ahol jövőre már tonnaszám készülnek a jelenleg Ázsiában kézzel varrott lábbelik. Az Ázsiában ma még egymillió munkást foglalkoztató sportszergyártó cég a következő Speed Factoryját az USA-ban húzza fel, a lényeg: a helyi piaci ellátása a mainál is gyorsabb és olcsóbb tömegtermeléssel. A tavaly 301 millió pár cipőt gyártó Adidas vezérigazgatója, Herbert Hainer jelezte, hogy hiába olcsóbb, a robotcipőt is „ázsiai” áron adják. Kérdés meddig, hiszen a piacvezető Nike is automatizálni fogja a gyártást. Az igazi csapást azonban a textilipar hazavitele jelenti majd a Távol-Keletnek. És annak az ideje sincs nagyon messze.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.