A pénzpiacokon tapasztalható feszültség és a világgazdaság lassulása ellenére egyelőre semmi jel sem mutat arra, hogy meginogna a nemzetközi műkincspiac. A világ két vezető aukciósháza, a Christie’s és a Sotheby’s egyenként körülbelül hatmilliárd dolláros összforgalmat ért el 2007-ben, tehát mindkettő bőségesen felülmúlta az egy évvel korábbi teljesítményét. A Sotheby’s közel másfélszeresre tudta növelni forgalmát, így fej fej mellett végzett a 2006-ban még előtte járó Christie’szel. (A nagyarányú növekedésben persze a dollár gyengülése is szerepet játszott, de fontban vagy euróban számítva is számottevő volt a bővülés.)
Az első fél év különösen biztatóan alakult. A Christie’s 3,25, a Sotheby’s 3,24 milliárd dolláros összforgalomról adott számot, ez abszolút rekordot jelentett a műkincspiac történetében. Különösen látványos boomot élt át az 1945 utáni és kortárs művek piaca, amely elhódította az elsőséget a korábban vezető területnek számító impresszionista és modern művészettől. A legdrágább művek listáján ma már gyakrabban találkozunk Andy Warhol, Francis Bacon, Mark Rothko vagy Willem de Kooning nevével, mint Picassóéval, Monet-éval és Matisse-éval – nem beszélve a régi mesterekről, akik évente legfeljebb egy-két kiemelkedő művel tudnak felkerülni a toplistákra. Tavaly éppen az első fél év zárásaként, július 5-én került kalapács alá Londonban Raffaello egy reprezentatív arcképe. Az ezért kifizetett 16,5 millió fontos, azaz valamivel több mint 33 millió dolláros ár a Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint a régi képeknél az abszolút tűréshatárnak tekinthető: nagyjából ugyanennyiért kelt el 2006-ban J. M. W. Turner romantikus velencei látképe.
Összességében az őszi–téli szezon is majdnem olyan jól sikerült, mint az első, de a piac – a világgazdaság egészéhez hasonlóan – hektikusabb mozgásokon ment át, mint január és augusztus között. November 6-án és 7-én a két nagy cég New York-i impresszionista és modern árverései a vártnál rosszabb eredménnyel zárultak, ráadásul – amire korábban alig volt példa – a legmagasabbra tartott képek közül több gazdátlan maradt (VG, november 12., 19. oldal). A Sotheby’s részvényeinek árfolyama az aukció utáni napokban 38 százalékkal esett (a Christie’s papírjai nem forognak a tőzsdén), jelezve: a befektetők trendfordulót olvastak ki a rossz eredményből. Egy héttel később azonban mindkét vállalat korrigálni tudott, hiszen az 1945 utáni és kortárs művészeti árverések már bőven igazolták az előzetes várakozásokat. A többi terület – például az egyre fontosabbá váló ázsiai művészet vagy a szoborpiac, ahol egy rendkívül ritka mezopotá-miai faragvány felbukkanása a vártnál is nagyobb licitharcot és abszolút rekordot eredményezett december elején – szintén erős keresletről tanúskodott.
Michael Moses, a befektetők eligazodását segítő adatbázisok egyikének, a Mei Moses Art Indexnek az alapítója azzal magyarázza a tavalyi sikereket, hogy a világ szinte minden részén nő és koncentrálódik a vagyon. David Nash, a New York-i Mitchell-Innes & Nash galéria és művészeti tanácsadó cég egyik vezetője az AP hírügynökségnek úgy fogalmazott: a jelek szerint New York tele van milliomosokkal, akiket nem igazán érintett a jelzálogpiaci válság. A műtárgyvásárlási célú hitelkérelmek megszaporodásáról számolt be Ian Peck, a műgyűjtés finanszírozásával foglalkozó Art Capital Group vezérigazgatója. Szerinte a műkincspiac különösebb problémák nélkül fogja átvészelni a pénzpiaci viharokat, bár azt is hozzáteszi, hogy bizonyos turbulenciákra még fel kell készülni. A tapasztalatok alapján ugyanis a festménypiac hat-nyolc hónapos késéssel követi az értékpapírok mozgásait, így az azoknál 2007 augusztusában kezdődött hullámzás kifutása csak ezután várható. A Bloomberg arra figyelmeztet, hogy ha tartósan gyengülnének a nemzetközi értékpapírpiacok, vagy egy hirtelen válság rázná meg a világgazdaságot, akkor műalkotások vásárlására is kevesebb pénz jutna.
Eközben több szakember is hangoztatja, hogy a leginkább felkapott művészek árai már-már irreális szintre emelkedtek. Alfred Taubman, a Sotheby’s legnagyobb egyéni részvényese már tavaly júniusban így nyilatkozott (VG, 2007. június 25., 15. oldal), és nem sokkal később az ismert német múzeumalapító-műgyűjtő, Frieder Burda is túlzottnak minősítette Picasso, de Kooning, Jackson Pollock és más 20. századi sztárok árszínvonalát.
Ennek dacára úgy tűnik, nem bizalomvesztés, hanem alapvetően a gyűjtői érdeklődésnek a klasszikus modernektől a mai művészet felé való eltolódása vezetett a november eleji malőrhöz. Ettől függetlenül tény, hogy egyes műveket túl magasra taksáltak a szakemberek: Vincent van Gogh Búzamező című képéért például hiába vártak 28–35 millió dollárt, a posztimpresszionista remekművet végül csak az aukció után, a pletykák szerint 20 millióért sikerült eladnia a Sotheby’snek.
A közvetlen eladásokra egyébként egyre nagyobb súlyt fektetnek az aukciósházak. Az amerikai Craig-Hallum Capital Group számítása szerint a Sotheby’s az év során 668 millió dollár értékben ütött nyélbe privát üzleteket, miközben aukcióinak összforgalma 5,33 milliárdra rúgott. Az ilyen tranzakciók nem mindig maradnak titokban: Aliser Uszmanov orosz milliárdos például szeptemberben bejelentette, hogy 36 millió fontért megvette a Sotheby’stől a nemrég elhunyt csellóvirtuóz, Msztyiszlav Rosztropovics orosz műalkotásokból álló gyűjteményét. Ezt eredetileg árverésre akarta bocsátani a cég, de végül egyszerűbbnek látta, ha megállapodik Uszmanovval.
A nagy házak óriási összforgalma persze nem jelenti azt, hogy bevételeik is hasonló arányban bővültek volna. A beadók megnyerése érdekében ugyanis óriási összegben vállalnak árgaranciákat a csúcsművekre, hogy elszippantsák azokat a konkurenciától, és ha egy-egy ilyen alkotás végül nem talál gazdára, akkor az komoly veszteséget okoz az aukciósháznak. A katalógusok kiadásával, PR-események rendezésével, az aukciós anyag minél több nagyvárosban való bemutatásával és más marketingakciókkal is egyre nagyobb költségekbe verik magukat a cégek.
A piac tavalyi száguldásából nem csak a két óriáscég húzott hasznot. A Közép-Európa legnagyobb aukciósházának számító Dorotheum például a 2006-osnál 30 millióval magasabb, 123 millió eurós összforgalmat ért el az év során tartott árverésein. A fennállása 300. évfordulóját ünneplő cég néhány világrekordot is összehozott a jubileum alkalmából, például egy 17. századi olasz mester, Guido Cagnacci Lukrécia című alkotásával (1,4 millió euró). A véletlen sokszor egészen kis aukciósházakat is óriási sikerhez segít: a nyugat-angliai Gloucesterben működő Moore, Allen & Innocentnél például a várt 1000-1500 helyett 2,2 millió (!) fontért kelt el az év végén egy a Rembrandt-körben készült kisméretű arckép. Ugyanakkor a hagyományos galériák egyre nehezebben tudnak fennmaradni, és sokszor nagy múltú, patinás cégek is kénytelenek lehúzni a rolót, vagy beolvadni valamelyik aukciósházba. A Christie’s egyebek mellett a Londonban, Zürichben és Berlinben is jelen lévő Haunch of Venison kortárs galériát vásárolta fel 2007 folyamán.
Nemcsak a leginkább keresett korszakokat tekintve, hanem földrajzi értelemben is látványosan átrendeződik a nemzetközi műkereskedelem. Az orosz és arab milliárdosok egyre fontosabb vásárlóknak számítanak a New York-i és londoni presztízsaukciókon, és szerepük az olajárak tartósan magas szintjének köszönhetően várhatóan az idén is erősödni fog.
A közel- és távol-keleti piacok fejlődése szempontjából kulcsfontosságú év volt 2007: a Christie’s és a Sotheby’s megtartotta első árveréseit a szédítő ütemben fejlődő Perzsa (Arab)-öböl menti metropolisban, Du-baiban, amelynek szakemberek műkincspiaci téren is óriási jövőt jósolnak. A világ harmadik legnagyobb aukciósháza, a Christie’snél és a Sotheby’snél egy nagyságrenddel kisebb forgalmú Bonhams is irodát nyitott az Egyesült Arab Emírségek legnagyobb városában, és ez év március elejére tervezi első ottani aukcióját.
Abu-Dzabiban november végén – az artparis „leányvállalataként” – kortárs művészeti vásárt rendeztek, amelyen Keith Haring, Victor Vasarely és más nyugati művészek mellett a közel-keleti művészet iránt is nagy volt az érdeklődés. Az arabok mellett az indiai és a kínai gyűjtők is egyre inkább felfedezik és értékelik saját országaik művészetét, így aztán nem csoda, hogy a nagy aukciósházak gőzerővel fejlesztik ezeket a részlegeiket, amelyek létrehozása néhány évvel ezelőtt még fel sem merült.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.