A balti országokban a műkincspiac fejlődése nem tudott lépést tartani az utóbbi évek szédítő ütemű gazdasági növekedésével. Egyedül Észtországban beszélhetünk hosszabb múltra visszatekintő aukciós kereskedelemről. A tallinni Haus Galerii már 1997 óta működik; évente kétszer – április és október végén – rendez művészeti árveréseket, és néha egy-egy művésznek vagy korszaknak szentelt különleges árverések vagy éppen jótékonysági rendezvények is színesítik a palettát. A Haus aukciói azonban a nyugatiakhoz vagy akár a magyarországiakhoz képest is nagyon kicsinek számítanak: egy alkalommal körülbelül negyven festményre lehet licitálni, és a néhány millió forintnak megfelelő árak már ritkaságnak számítanak. A kis méretnek köszönhetően ugyanakkor a cég katalógusaiban nemcsak a csúcsminőségű tételeket, hanem minden egyes alkotást részletes esszében mutatnak be. Az árveréseken javarészt a 19. század második felétől az 1970-es évekig terjedő időszak észt művészete szerepel. Aki klasszikus és modern képek helyett inkább a kortárs észt művészet iránt érdeklődik, az a Haus által működtetett Artdepoo galériában vagy az aukciósház és a SEB Eesti Ühispank nevű bank közös vállalkozásában, az SEB galériában tájékozódhat.
Ezzel szemben Litvániában csak szórványos kísérletek történtek művészeti árverések szervezésére; ezek a kezdeményezések egy-két aukció után elhaltak, mivel hiányzott a fizetőképes kereslet. Talán több szerencséje lesz az eddig két árverést rendezett vilniusi Meno rinkos agentura nevű cégnek, amelynek vezetője, Simona Makreliene április 16-ra tűzte ki harmadik árverését. Célja az, hogy a tallinni Haus galériához hasonlóan évente kétszeri árveréseket honosítson meg, és mielőbb állandó galériát is kialakítson. A „műkereskedelmi ügynökség” (ezt jelenti a cég neve) ugyanis jelenleg nem tudja bemutatni az aukcióra kerülő tételeket, és az eddigi árveréseket a vilniusi zsidó múzeum egyik termében rendezte. A piac törpe méretét jelzi, hogy a második árverésen húsz gyűjtő volt jelen, közülük tízen vásároltak, a 45 tétel kevesebb mint felét. A leütési árak csupán öt esetben haladták meg a kikiáltási értéket. Az árak néhány százezer forintos nagyságrendben mozogtak.
Lettországban és Litvániában nemcsak az aukciós kereskedelem hiányzik, de mindeddig a kortárs művészeti galériák sem tudtak erőre kapni. A Baltic Times összeállítása szerint a kiállítóhelyek egy-két évnyi működés után eladások hiányában kénytelenek lehúzni a rolót, így a művészek javarészt vásárokon vagy személyes kapcsolataik révén, a műteremből adják el képeiket. Galka Coolio, a rigai Biezpiens galéria alapítója csak hosszabb távon lát reményt arra, hogy a lett elit a drága autók és más luxus fogyasztási cikkek mellett a képzőművészet iránt is érdeklődni kezd. A régebbi alkotások számára talán jobbak a kilátások: Viktor Astanin, az Antiqua galéria igazgatója szerint az utóbbi években egyre több gyűjtő jelent meg a piacon, akik klasszikus és modern lett festményeket akarnak vásárolni.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.