Több magyar mehet Bécsbe

Nem méltatják kellő figyelemre a magyarországi kortárs galériák a kifejezetten térségünk művészetének „felfuttatására” létrehozott bécsi ViennAfair vásárt, amely az idén április 24–27. között kerül sorra. Tavaly mindössze két hazai galéria szerepelt a rendezvényen: az acb és az eleve bécsi központú, Budapesten csak „leányvállalatot” működtető Knoll Galerie Wien & Budapest. A vásár első két évében, 2005-ben és 2006-ban még négyszereplős volt a magyar mezőny, az acb és a Knoll mellett a Deák Erika és a Vintage galéria is kiutazott az osztrák fővárosba. Az idén valamelyest ismét javulhat a helyzet, hiszen értesüléseink szerint az acb és a Knoll mellett más magyar galériák is pályáztak a részvételre. Hogy sikeresen-e, azt egyelőre csak remélni lehet, hiszen a vásár szervezőbizottsága még nem hozta nyilvánosságra döntését.

A tavalyi gyér érdeklődés azt mutatta, hogy a földrajzi közelség és a különböző kedvezmények dacára a hazai galériák számára nem vonzóbb a ViennAfair, mint például a bolognai Arte Fiera vagy a többi nagy művészeti vásár. Ezeken általában szintén egy-két magyar kiállítóval találkozunk. A többi közép- és kelet-európai ország több kiállítóval képviseltette magát a bécsi vásáron 2007-ben. Négy pozsonyi galéria mellett 3-3 varsói, ljubljanai, moszkvai és bukaresti kiállító is jelen volt. Külön figyelemre méltó Lengyelország szereplése, ahonnan nem csupán fővárosi galériák érkeztek a vásárra, hanem Varsón kívül két krakkói és egy poznani cég is részt vett a ViennAfairen.

Hans Knoll, a Knoll Galerie Wien & Budapest tulajdonosa lapunknak elmondta: a ViennAfair az egyik legnagyobb bemutatkozási lehetőség a volt szocialista országok képzőművészeti élete számára, hiszen ezen régió galériái – főleg anyagi okok miatt – nehezen tudnak eljutni a nagy nyugat-európai vásárokra, ellenben a bécsi eseményen ők vannak a középpontban. A magyar kortárs képzőművészeti élet fejlődéséhez is nagyban hozzájárulhatna a bécsi vásár, azonban a ViennAfair egyelőre nem kap elegendő figyelmet a hazai gyűjtők és galériák körében. Knoll a gyengéjének a vásárral egy időben megrendezendő nemzetközi csoportos-tematikus kiállítások hiányát és a kevés nyugat-európai gyűjtő jelenlétét nevezte. Galériája az idén a magyarok közül Birkás Ákos és Nemes Csaba műveivel szerepel, mellettük helyet kap két osztrák művész, Mara Mattuschka és Wilhelm Scherübl, illetve Tony Cragg, valamint az 52. Velencei Biennálé nagy sikert aratott résztvevője, az orosz AES+F csoport egy-egy munkája is.

A ViennAfair szervezői tisztában vannak a vásár ezen hiányosságaival, és igyekeznek egyre szorosabb együttműködést kialakítani nyugat-európai gyűjtőkkel, kurátorokkal, múzeumokkal, művészeti intézményekkel. A vásár koncepciójának középpontjában kezdettől fogva Közép- és Kelet-Európa kortárs képzőművészetének bemutatása áll, sőt, az idén még nagyobb teret engednek a régió friss, újonnan induló galériáinak és egészen fiatal művészgenerációjának. A dél- és kelet-közép-európai részvétel mellett számos nyugat-európai (osztrák, német, angol, francia) és amerikai galéria is képviselteti magát. Edek Bartz, a vásár igazgatója ezzel szeretné közös kontextusba helyezni és párbeszédre ösztönözni a két régió kortárs művészetét. Kérdésünkre elmondta: leginkább a fiatal, saját generációját gyűjtő korcsoportot tekintik célközönségnek.

A dél- és kelet-közép-európai galériák számára a vásáron való részvételt számos támogatással, díjjal és kiállítási lehetőséggel kívánják segíteni a szervezők. Többek között ilyen a legjobb standnak járó ötezer eurós díj, vagy a Zone 1 program, amelynek keretében a kiállítók közül a legjobbnak ítélt művész a következő évben lehetőséget kap egy önálló kiállításra a bécsi Mumokban (Museum Moderner Kunst). Tavaly 22 országból 107 galéria vett részt a ViennAfairen, s közel 15 ezer látogatója volt a vásárnak. Ez 18 százalékos emelkedést jelentett 2006-hoz képest.