Meddig nőhetnek a festményárak?

Tavaly nagyjából hetven százalékkal emelkedett a világpiacon a kortárs művészeti alkotások árszintje, így az elmúlt öt évben közel négyszeresére drágult ez a szegmens – számítja az Artprice adatai alapján a német Manager Magazin. Ekkora emelkedést az arany vagy a kőolaj esetében sem tapasztalhattunk. A magazin által számított műkincspiaci árindex – amely a legfontosabbnak tartott 1945 utáni művészek közül 15 árainak alakulását összegzi – ma 80 százalékkal áll magasabb szinten, mint 1990-ben; a kilencvenes évek közepén azonban előfordult, hogy a mostani érték negyedét sem érte el a mutató.

A pénzpiaci válsággal és a világgazdaság lassulásával dacoló boom azonban sokak szerint veszélyeket is rejt. A kortárs művészet ugyanolyan spekulatív piac, mint mondjuk egy feltörekvő ország semmiből megszülető műtárgypiaca: az árak szédületes emelkedése ugyanúgy benne van a pakliban, mint egyes alkotók hirtelen zuhanása. A tőzsdéhez hasonlóan itt is irreális árszintet eredményezhet, ha hirtelen túlságosan sok pénz jelenik meg. Márpedig az elmúlt évek látványos áremelkedése (igaz, nem csak a kortárs szegmensben) alapvetően az orosz, arab és távol-keleti milliárdosok vásárlásaival magyarázható, nem pedig azzal, hogy az alacsonytól a csúcskategóriáig mindenütt erősödött volna az érdeklődés.

A korábbi tapasztalatok is óvatosságra intenek. A nyolcvanas évek végén tapasztalt kortárs művészeti boomban felkapott nevek több mint felét ma már nem jegyzik a piacon, és nehéz eldönteni, hogy a ma divatos sztárok mennyire bizonyulnak időtálló befektetésnek. Ebben a helyzetben a szakemberek sem tudnak mást tanácsolni, mint hogy gondosan tájékozódjunk, minél több véleményt és adatot böngésszünk át a döntések meghozatala előtt – és persze hagyjuk érvényesülni az ösztöneinket, tehát olyan alkotásokat vásároljunk, amelyekkel akkor is szívesen együtt élünk, ha történetesen lemegy az áruk. Aki kifejezetten befektetőként nézi a kortárs művészetet, annak egy régi aranyszabályból tanácsos kiindulnia: inkább a „nagyok” kisebb értékű műveit, semmint a kevésbé ismert alkotók fő műveit kell venni. VG