Alaposan felrázta a hazai vállalati műgyűjtés stabilan fejlődő, de radikális váltásoktól mindeddig mentes világát a K&H Bank múlt heti bejelentése, amely szerint a pénzintézet megválik körülbelül 180 festményt és grafikát tartalmazó műtárgyállományától, és a befolyó pénzt egy új, határozott koncepció mentén épülő gyűjtemény létrehozására fordítja.
A több évtized alatt összegyűjtött kollekcióban szereplő 19–20. századi magyar képek zöme mindeddig nem szerepelt nyilvános kiállításon vagy publikációban, hanem kizárólag a bank irodáit díszítette. Az anyagban – amelynek jelentős részét értesüléseink szerint az 1990-es évek folyamán működött Váci utcai Sziget Galérián keresztül, kisebb részét árveréseken szerezte meg a bank – jelentős alkotásokat is találunk. Ilyenek például Mednyánszky László nagyméretű, védett Alkonyi tája, Aba Novák Vilmos Pihenők című, a debreceni Modem kiállításán is bemutatott képe vagy Szőnyi István, Brodszky Sándor, Jankó János védett művei. Összességében azonban eléggé egyenetlen a színvonal, ráadásul semmilyen gyűjtési koncepciót nem fedezhetünk fel – így egyszerű műtárgyegyüttesnek, nem pedig gyűjteménynek tekinthető a 180 kép.
Marko Voljc, a K&H csoport vezérigazgatója pontosan ezzel magyarázza a képek piacra dobását. A legjobb darabokat a Kieselbach Galéria idei őszi és téli aukcióján bocsátják árverésre, a maradéktól pedig más csatornákon, hosszabb idő alatt válnak meg (egyes képeket például várhatóan azok a K&H-alkalmazottak fognak megvásárolni, akiknek hosszú éveken át a szívükhöz nőtt az irodájuk falán lógó alkotás). Az anyag összértékét a bank több mint 100 millió forintra becsüli, ez – ha az élvonalbeli Aba Novák- vagy Szőnyi-képek tízmilliós nagyságrendű árait tekintjük – korántsem tűnik irreálisnak.
A befolyó pénzből létrehozandó új kollekció felépítése során a bank szakértők tanácsait veszi igénybe. A gyűjtési koncepcióról egyelőre nem árultak el részleteket a K&H vezetői, mindössze annyit érzékeltettek, hogy a magyar kortárs művészetre szeretnének összpontosítani, és ezen belül a fiatal generációhoz tartozó művészektől sem zárkóznak el. A K&H belga anyacége, a KBC, illetve a csoport többi kelet-közép-európai leánya egyébként szintén az adott ország kortárs művészetére összpontosítja műgyűjtő tevékenységét.
Magyarországon az elmúlt két évtizedben nem volt példa arra, hogy egy nagyvállalat megvált volna műtárgyállományától. A kollekció szakértők bevonásával való felmérése ugyan bevett szokásnak számít, ám ha ennek eredményeként kiderül (amint a K&H esetében kiderült), hogy nagyon heterogén az anyag, akkor sem dobják piacra annak egy részét vagy egészét. Szakértők szerint a vállalatvezetők tartanak attól a negatív PR-üzenettől, amit a „családi ezüst kiárusítása” hordozhat, ráadásul a néhány festmény eladásától várható összeg egy bank vagy nagyvállalat szempontjából jelentéktelen.
Márpedig szakmai szempontból nagyon is indokolt lenne a vállalati gyűjtemények megrostálása, határozott gyűjtési koncepció megfogalmazása és követése. A hazai nagyvállalatok közül egyre több rendelkezik jelentős, több száz darabos műtárgyállománnyal, amely részben a székházak, irodák díszítését, részben – a kulturális mecenatúra részeként – az imázsépítést szolgálja. Ugyanakkor a kollekciók összetétele az esetek túlnyomó részében esetleges: felépítésükben legtöbbször egy vezető kapcsolatai és ízlése a meghatározó, és az ő távozása megakasztja a műtárgyvásárlási folyamatot, amely legtöbbször nem tud a vállalati kultúra és identitás szerves részévé válni. Ezt nemzetközi mércével nem lehet igazi műgyűjtésnek nevezni, hiszen Nyugat-Európában vagy az Egyesült Államokban az egyre fontosabb szerepet játszó, tőkeerős vállalati-intézményi vásárlók a tudatos gyűjteményépítés terén is példát mutatnak a magángyűjtőknek. Ennek fényében korántsem tekinthető egyszerű udva-
riassági formulának, hogy Kieselbach Tamás galériatulajdonos a gyűjtemény eladását bejelentő múlt heti sajtótájékoztatón azt mondta: örül neki, hogy végre egy erős intézményi vásárló következetes műgyűjtési stratégiát alakít ki, és ehhez a régi műtárgyállomány eladásával nyit „tiszta lapot”.
(Magyarországon, válogatás)
Deloitte
Ericsson
KPMG
Magyar Telekom
MKB Bank
OTP Bank
Raiffeisen Bank
Strabag
UniCredit Bank
Uniqa Biztosító
(Magyarországon, válogatás)
Deloitte
Ericsson
KPMG
Magyar Telekom
MKB Bank
OTP Bank
Raiffeisen Bank
Strabag
UniCredit Bank
Uniqa Biztosító-->
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.