Szőnyegcsodák a Nagyházinál

A festmények mellett főként a szőnyegek között találunk kiemelkedő darabokat a Nagyházi Galéria holnap kezdődő négynapos aukcióján.

Az első este kalapács alá kerülő képzőművészeti anyagban négy védett tétellel is találkozunk; közülük a Rembrandt-tanítvány Nicolaes Maes leányképmása indul a legmagasabb árról (30. tétel, 8,5 millió forint). Nem védett, de ennél drágább alkotás Zichy Mihály Boszorkánykonyha című, nagyméretű színezett szénrajza (295. tétel, 20 millió), amelyet Bellák Gábor a festő látomásos művészetének első jelentős darabjaként jellemez. Spanyol és itáliai barokk képek mellett számos flamand és holland csendéletet, zsánerjelenetet, tájképet találunk a kínálatban, míg a 19. századi anyagban Telepy, Mészöly, Lotz és más magyar művészek munkái mellett nívós osztrák művek is szerepelnek.

A szerdán sorra kerülő modern mezőny legnagyobb érdekessége a 465. tétel, amely a fauve-ok csoportjához tartozó Jean Puy Lány az ablak előtt című olajképét rejti. A Kohner-gyűjteményt megjárt, védett alkotás 5,5 millió forintról várja a liciteket. Rippl-Rónai József Szalonban (480.) és Mednyánszky László Folyópart kora tavasszal (431.) című festménye 18, illetve 12 millióról indul.

A csütörtöki műtárgyaukciót a Nagyházinál megszokott módon nagyon széles árskálán mozgó őskori és ókori tárgyak nyitják, közöttük Ptolemaiosz-korabeli egyiptomi tárgyak és dél-itáliai vörösalakos vázák. Kínai cserépfigurák, Buddhák, afrikai faragványok, késő középkori nyugat-európai körmeneti keresztek, habán kerámiák és 18–19. századi fegyverek vezetnek át a bútoranyaghoz. Ennek ékessége egyebek mellett egy 1700 körülre datált, ám késő reneszánsz ornamentális elemeket is őrző, festett fenyőfa kelengyeláda a Felvidékről (214., 520 ezer), valamint a 271. számú, Adolf Loos által tervezett mahagóni-sárgaréz borítású kerek asztal (1,5 millió). A bútorok között kerül kalapács alá a londoni John Ellicott által 1765-ben készített ébenfa tokú, tűzaranyozott bronzveret díszű, zenélő szerkezetes asztali óra. A ritka, védetté nyilvánított darabért 13 millió forint a minimális licit, ez a hazai piacon órák esetében az eddigi legmagasabb ár.

A bútorok után közel hetven szőnyeget és falikárpitot kínál a Nagyházi. Olyan – túlzás nélkül – muzeális értékű ritkaságokra is szert tehetünk, mint a 316. számú anatóliai szőnyeg, amelynek típusát a hasonló darabokat több ízben ábrázolt velencei reneszánsz festő után „Lorenzo Lotto” szőnyegként tartja számon a szaktudomány. A 17–18. századi, bő másfélszer egy méteres darab kopásai, sérülései és javításai ellenére is sokkal többet érhet 850 ezer forintos kikiáltási áránál – igaz, az új tulajdonosnak nagyon körültekintően, szinte múzeumi körülmények között kell őriznie ahhoz, hogy szépsége tartós maradjon. Hasonló korú a 318. számú, jelentősen restaurált „Ladik” imaszőnyeg (550 ezer forint), míg a 355. számú kaukázusi „Chela-berd-Karabagh” szőnyeg több mint százéves kora ellenére szinte kifogástalan állapotban, dús pászmával kerül kalapács alá, 1,5 millió forintért. A legdrágább tétel ebben a kategóriában a 311. számú, 1700 körül készült flamand falikárpit, amelyért 3,4 milliótól lehet versenybe szállni csütörtök este.

Az aukciósorozat zárásaként pénteken ezüst- és üvegtárgyakat, porcelánokat, karórákat és néhány ékszert vonultat fel az aukciósház. Erre a napra is jut muzeális, védett alkotás: a 445. számú, 1902-ben készült gyertyatartópár a bécsi modernizmus letisztult, kísérletező formavilágát és a kor egyik legfontosabb európai tervezőjeként számon tartott Josef Hoffmann mesterjegyét viseli. Az összesen közel öt kilogrammos gyertyatartópár 2,8 millió forintról várja az ajánlatokat.

Vaszary János Rapallói látképének ára 14-ről 22 millió forintra emelkedett, a Zsolnay kerámiák közül kettőnek a leütési ára túllépte a kétmillió forintot, az 1560 körül készült reneszánsz órára (285. tétel) és a 17. századi német cserépkályhára (330.) viszont nem volt jelentkező.

Vaszary János Rapallói látképének ára 14-ről 22 millió forintra emelkedett, a Zsolnay kerámiák közül kettőnek a leütési ára túllépte a kétmillió forintot, az 1560 körül készült reneszánsz órára (285. tétel) és a 17. századi német cserépkályhára (330.) viszont nem volt jelentkező.-->