Alapítvány a Munkácsy-életműért

Munkácsy Mihály életművének kutatását és népszerűsítését szolgálja a ma élő legjelentősebb Munkácsy-gyűjtő, Pákh Imre által létrehozott alapítvány. A New Yorkban élő üzletember az alapítvány tervének múlt heti ismertetésekor elmondta: jelenleg kevesebb mint a felét ismerjük az idehaza és külföldön egyaránt az egyik legjelentősebb magyar festőként számon tartott 19. századi mester életművének. Az alapítvány ezen szeretne változtatni a Munkácsy életével és munkásságával kapcsolatos kutatások támogatásával, és a legszélesebb közönség érdeklődését is szeretnék fenntartani, sőt erősíteni a művek iránt. A célok eléréséhez adományokból kívánnak anyagi forrást teremteni.

Az elmúlt két évben tizenhat magyarországi városban összesen több mint egymillióan látták a Munkácsy-vándorkiállítást – emlékeztetett Pákh. A közhasznú szervezetként működő alapítvány bejegyzése folyamatban van, a tizenöt fősre tervezett kuratóriumba múzeumi, akadémiai és egyházi vezetők mellett Simonyi András volt washingtoni nagykövetet is szeretnék megnyerni. A szervezet elnöke a Független Hírügynökségnek utalt arra, elsődleges célnak tekintik Munkácsy eddig ismeretlen vagy elveszettnek hitt festményeinek, vázlatainak, grafikáinak, illetve leveleinek és emléktárgyainak felkutatását és a képek eredetiségvizsgálatát. A hosszú távú célok között szerepel egy új, naprakész Munkácsy-monográfia elkészítése is.

Új oeuvre-katalógusra valóban nagy szükség lenne, hiszen legutóbb 1958-ban jelent meg – Végvári Lajos tollából – részletes tudományos monográfia Munkácsyról. Ennek katalógusa 630 festményt és 278 rajzot, vázlatkönyvet, grafikát sorol fel, de fotót csupán az alkotások körülbelül 60 százalékáról közöl, és ezek között ismeretlen helyen lévő művek archív felvételei is nagy számban szerepelnek. Az életmű rekonstruálását megnehezíti, hogy – mint a Magyar Nemzeti Galéria Munkácsy a nagyvilágban című 2005-ös kiállításának katalógusában Bakó Zsuzsanna fogalmazott – a sikeres életpálya következményeként a művek jelentős része külföldre került. Amerikai és nyugat-európai gyűjteményekből az utóbbi időben több olyan alkotást is előcsalogattak a magyarországi műkereskedelemben kialakult magas árak, amelyeket hosszú ideje nem láthattunk idehaza. A művek újbóli rendszerezésének szükségességét bizonyítja az is, hogy a 2005-ös kiállítás tételei közül néhány egyáltalán nem szerepelt az 1958-as monográfiában, másokról pedig – szemrevételezés híján – téves adatokat közölt a szerző. VG