Lassanként beérnek a „próféták”

Három év alatt többszörösére drágultak az Abigail Galériánál egyes külföldön élő magyar(országi) származású művészek munkái, és a cég a jövőben további erősödésre számít. A Váci utcai galéria három évvel ezelőtt az Ők sem próféták saját hazájukban? című kiállítással indította útnak a külföldön alkotó magyar művészek bemutatását. A sorozat legutóbbi, január 16-án zárt tárlata a Párizsban és Avignonban dolgozó Kun Imre üveg- és műanyag szobrait, a Nagyenyedről Bécsbe költözött, 2003-ban elhunyt Nagy Éva, a színdinamikai kutatásait műveiben és egyetemi oktatóként egyaránt felhasználó Nemcsics Antal és a sci-fi világtól megihletett Neuhaus Ervin képeit, a temesvári születésű, három évtizede Münchenben élő Ingo Glass plasztikáit és a műgyűjtőként is ismert Nemes Judit absztrakt színhatásokkal játszó sík- és térbeli munkáit mutatta be. A galéria vezetője, Hajdú Katalin szerint a bizonytalan gazdasági helyzet és az év elején jellemző holt szezon ellenére sokan vásároltak Nemes Judit és Neuhaus Ervin munkáiból, de Kun Imre szökőkútjára is akadt vevő.

Nemes vagy Neuhaus mellett például A. Tóth Sándor, Szilárd Klára, Joseph Kadar, Stein Anna és Liptay Mátyás is a sikeres „próféták” közé tartozik, az ő műveik is évek óta szereplői az Abigail kiállításainak és árveréseinek. A galéria olyan művészeket kívánt beemelni a hazai szakmai és gyűjtői köztudatba, akiknek stílusát a magyarországi indulás és a külföldi alkotói közeg együttesen határozta meg. Az újabb és újabb művészek felkutatását megkönnyíti Cserba Júlia 2006-ban megjelent Magyar képzőművészek Franciaországban 1903–2005 című kötete, de így is sokszor ajánlásokra, személyes kapcsolatokra kell hagyatkozni – mondja Hajdú Katalin.

Egyeseknél – például az Abigail aukcióin több millió forintos leütéseket elérő A. Tóth Sándornál – gyors és látványos volt az áttörés, de lassanként a többi „próféta” árai is elkezdtek felfelé kúszni, és csak azoknál maradt el a siker, akik kezdettől a külföldön megszokott árszintjüket akarták érvényesíteni a magyar piacon. Az Abigail egyébként igyekszik szakkönyvek, tanulmányok kiadásával is népszerűsíteni a Magyarországon korábban alig ismert művészeket: tavaly például egy kiállításhoz kapcsolódva albumot jelentettek meg Liptay Mátyás szobrászatáról.

A külföldön dolgozó magyar művészek vonzerejét növelheti a gyűjtők szemében, hogy az ő piacuk nem korlátozódik Magyarországra, ezért hosszabb távon stabilabb befektetést jelenthetnek a képeik, szobraik, mint a kizárólag idehaza ismert kortárs művészekéi. A nemzetközi karrier varázserejét mutatja, hogy a tavalyi őszi–téli árveréseken mind a Virág Judit Galériánál, mind az Erdész & Maklárynál rekordáron keltek el több Párizsban sztárrá érett magyar művész alkotásai. A hazai kortárs rekordot december óta Reigl Judit Tömbírás című festménye tartja 28 millió forinttal, de a Reiglhez hasonlóan a húszas évek elején született és 1950 körül Párizsba került, az absztrakt szürrealizmustól megihletett Hantai Simon munkái is tízmillió forint körüli árakon cseréltek gazdát. Tíz–húsz millió forintos ársávban mozognak az 1964-től Párizsban élt Csernus Tibor jelentősebb képei is, amelyek a művész tavaly nyári halála után több budapesti aukciósháznál is megjelentek.