A kortárs tervezők munkái is megérdemlik a vásárlók figyelmét

A tavaszi szezonban tovább erősítette vezető pozícióját az ékszerek területén a BÁV, és az árverések után most két kiállítással is igyekszik ráirányítani a figyelmet erre a területre, amely befektetési szempontból talán a legbiztonságosabb a műkincspiacon. A cég előretörését segítette, hogy versenytársai ezúttal nem vagy csak csekély energiával szálltak versenybe a vevőkért: a Polgár nem szervezett árverést az első fél évben, a Nagyházi májusi aukcióján pedig viszonylag kisszámú ékszeranyag szerepelt, mérsékelt sikerrel.

Ezzel szemben a BÁV története legsikeresebb ékszerárverését bonyolította le májusban, mind a bő hetvenmillió forintos összforgalmat, mind a kilencven százalék feletti eladási arányt, mind az egymillió forint feletti tételek szereplését tekintve. Utóbbiak közül csupán egyetlenegyre nem akadt vevő, ugyanakkor a kilenc elkelt gyűrű, nyakék, fülbevaló és karóra zöméért többen is versengtek. Ez azért tekinthető nagy eredménynek, mert az elmúlt években rendre annak lehettünk tanúi, hogy – az alacsony és közepes árfekvésű tételek stabil szereplése mellett – több nagy értékű darab is viszszamaradt. Most a gazdasági helyzetre való tekintettel kifejezetten „befektetési típusú” aukciós anyagot igyekezett összeállítani a cég, és ezt a piac el is fogadta – összegezte kérdésünkre Kovácsné Racskó Szilvia, a BÁV nemesfém- áruforgalmi mene-dzsere. 

A tavaszi árverés után nem sokkal, május végén tucatnyi magyar kortárs tervező ékszereiből nyitott kiállítást a BÁV – nem azzal a céllal, hogy minél több darabot eladjon, hanem hogy felhívja a gyűjtők és a tágabb közönség figyelmét tárgykultúránknak erre a meglehetősen háttérben lévő szeletére. Az e hét végéig látható anyagban a  nemzetközi szinten is elismert technikai tudású magyar ötvösök, dizájnerek nemes anyagokból készült, ám egyúttal kényelmes, viselhető kreációi szerepelnek. Az árveréseken egyelőre legfeljebb egy-két kortárs ékszert mer indítani a cég, mivel más kezdeményezések azt mutatták, hogy kortárs ékszerek aukciós forgalmazására egyelőre nincs igény Magyarországon. Holott meg kellene becsülni a tervezőinket, hiszen például a tavaszi aukción szerepelt Varga Miklós az angol királynőnek is készített ékszereket. A világversenygyőztes Bartha Lajos által készített ékszerek is gyakori aukciós darabok – mondja Racskó Szilvia. Az efféle sikerekről azonban jobbára csak a nemzetközi sajtóban lehet olvasni, és a hazai gazdasági, politikai, társasági elit sem igyekszik az ékszerkultúra terén – a divatos márkájú, ám technikai szempontból nem túl magas színvonalú darabok viselésén túl – példát mutatni. Az ékszerkultúra fejlesztését szolgálja a BÁV következő, július 7-én nyíló kiállítása is. A Bécsi utcai Apszis teremben egészen szeptember 12-ig megtekinthető (nem eladási célú) tárlaton nemcsak ékszerritkaságokat mutat be a cég, hanem olyan csiszolatlan  drágaköveket, illetve ásványokat is, amelyekből ékszerek készülnek. Meg szeretnének ismertetni a közönséggel egy sor olyan drágakőtípust, amelyet egyelőre alig ismernek a vevők, holott nagy szerepet játszanak mind a régi, mind a mai  ékszerkultúrában. Ilyen például a májusi aukció néhány kisebb értékű darabjában is szerepelt turmalin, vagy a  hazai közvélemény által „bizsu” kategóriába sorolt, ám a nemzetközi piacon nagyon sokra tartott korall. A kiállítandó ritkaságok hazai magán- vagy közgyűjtemények, a Magyar Nemzeti Múzeum, illetve az ELTE ásványgyűjteménye tulajdonában vannak. A Nemzeti Múzeum például kölcsönad egy 17. századi, drágakövekkel és zománccal díszített, színarany koronát, amely feltehetően Erdélyben készült, és egy Mária-szobrot vagy más kegytárgyat ékíthetett. A tárgy néhány évvel ezelőtt a BÁV egyik aukcióján szerepelt, onnan került a Nemzeti Múzeumba.

Racskó Szilvia szerint a hazai ékszeraukciókon az árszint még nem éri el a nyugat-európait vagy tengerentúlit, ugyanakkor a régi ezüsttárgyak esetében már abszolút világpiaci árak érvényesülnek idehaza is. Egy barokk kupánál nem a nemesfémtartalom a meghatározó, hanem a műtárgyérték, az, hogy melyik mester milyen technikával, kinek készítette. Ezek a tárgyak a világon bárhol pénzzé tehetők, így keresletük – legalábbis a kivételes daraboké – a válság közepette sem csökkent.