Equilor: 280 feletti euró jöhet az év végére

I. Nemzetközi és magyar gazdasági folyamatok

Egy évvel a pénzpiaci válság elindulását követően, látva a különböző országokból érkező gazdasági adatokat, nagyobb magabiztossággal lehet már állítani, hogy a világgazdaság feltehetően a 2009-es első negyedévben érte el a recesszió mélypontját, majd a második negyedév már inkább a stagnálásról, a harmadik pedig a kilábalás óvatos kezdetéről szólhatott. A reálgazdasági válság végét legmarkánsabban jelző tény, hogy az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed elnöke szeptember végén úgy nyilatkozott, hogy – legalábbis – az Egyesült Államokban minden bizonnyal vége van a recessziónak. Az amerikai gazdaság expanziója pedig előbb-utóbb az amerikai háztartások importigénye révén majd magával húzza a többi fejlett és fejlődő ország gazdaságát az export felfutásának köszönhetően.

A fentiek alapján ki is jelenthető, hogy a nehezén már túl vagyunk, azonban az Equilor véleménye szerint két tényező akár rövid időn belül a fenti álláspont felülvizsgálatára késztethet sokakat. Az egyik ilyen faktor, hogy a globális gazdaság talpra állása nagyrészt mesterséges alapokon nyugszik, hiszen egyszerre fűtötték azt a kormányok gazdaságélénkítő csomagjai, illetve a jegybankok monetáris enyhítése szokványos (kamatcsökkentés) és nem szokványos eszközökkel (problémás eszközök felvásárlása, vállalati és államkötvények vásárlása). Véleményünk szerint, amennyiben a gazdaságélénkítés mind fiskális, mind monetáris síkon leáll, azaz a kormányok és jegybankok visszafordítják az eddigi intézkedéseiket, az akár jelentős visszaesést is eredményezhet a fogyasztói kiadásokban, ami pedig a vállalati szektor termelésére hat majd ki kedvezőtlenül. A másik tényező, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül, a folyamatosan növekvő munkanélküliség, ami a már említett vásárlóerőre szintén negatívan hat. A bizonytalan munkaerőpiaci helyzet érthető módon inkább a megtakarítások növekedését és nem a fogyasztás emelkedését generálja.

Magyarországon a világ nagy részével eddig ellentétes pályát jártunk be, hiszen a klasszikus válságkezelési lépések (kormányzati kiadások megnövelése akár a költségvetés rovására) helyett Magyarország prociklikus gazdaságpolitikát folytat. Ez azt jelenti, hogy a kormány nemhogy nem növeli, de vissza is fogja a kiadásokat az egyensúly megőrzése érdekében, ami viszont nagyobb recesszióhoz vezet. A KSH adataiból kiindulva úgy tűnik, hogy Magyarországon 2009. második negyedéve hozta el a válság mélypontját és a harmadik negyedévben már ismét csökkenni fog a gazdaság visszaesése. Ezen feltevésünket az is alátámasztja, hogy főbb exportpiacaink – mint például a német és a francia gazdaság – GDP-je a második negyedben már nőtt az első negyedévhez képest. Bizakodásra ad okot az is, hogy a jegybank várhatóan jelentősen csökkenteni tudja az alapkamatot a következő negyedévben, ami segítheti a vállalati és lakossági hitelezés feléledését. Ez a jövőre nézve szintén támogathatja a gazdaság talpra állását. Mindazonáltal a munkanélküliség jelentős emelkedése (2009. augusztusban már 9.9%) nálunk is reális veszélyforrás, ami megakaszthatja az ”egyenes ívű” GDP bővülést akár már a következő negyedév során is.

II. Magyar tőke- és pénzpiac
Alapkamat

Az MNB által, a harmadik negyedévben többször is hangoztatott álláspont szerint a kamatcsökkentést a Monetáris Tanács tagjai két tényező pozitív alakulásától teszik függővé. Ezek az áfa emelés ellenére is reális (a jegybank által elvárható) kereteken belül maradó inflációs pálya, illetve Magyarország kockázati megítélésének stabilitása. A 2009. szeptemberben megjelent inflációs statisztika, valamint a továbbra is 2008. októberi szinteken tartózkodó CDS, azaz kockázati felár és a stabil forint árfolyam ugyancsak a még mindig magas alapkamat csökkentését indokolják.

A három említett tényező vizsgálatában tehát arra kell majd figyelni, hogy az inflációs pálya fölfelé mozdul-e el annak köszönhetően, hogy a kereskedők mégis megpróbálják áthárítani az áfa emelés hatásait. A másik fő kérdés, hogy csökken-e a befektetők kockázatvállalási hajlandósága, amit a forint árfolyammozgása szinte azonnal kimutat. Amennyiben a válasz mindkét kérdés esetében nem, akkor konzervatív esetben is 50 bázispontos kamatcsökkentéssel számolunk a negyedik negyedév három kamatdöntő ülésén, melyekre sorrendben október 19-én, november 23-án és december 21-én kerül majd sor. A forint tartós stabilitása, esetleges erősödése esetén akár egy 100 bázispontos kamatvágást sem tartunk elképzelhetetlennek. A legvalószínűbb forgatókönyv azonban véleményünk szerint, hogy az MNB a júliusi 1 %-os kamatvágást követően inkább a kiszámítható kamatpolitika megalapozására fog törekedni. Ez lényegében azt jelenti, hogy a Monetáris Tanács tartózkodni fog az 50 bázispontosnál nagyobb lazításoktól.

EUR/HUF keresztárfolyam

A kiszámíthatóbb, és folyamatosan lefelé mutató kamatpálya alapvetően jót tehet a forint árfolyamának is, de természetesen az elsődleges impulzust továbbra is a nemzetközi hangulattól kapjuk majd. Véleményünk szerint így két ellentétes erő egymásnak feszülését hozhatja az utolsó negyedév, hiszen amíg a csökkenő kamatvárakozás még mindig vonzó a befektetők számára, addig a kockázatvállalói kedv hirtelen változása azonnal megjelenik majd a forint árfolyamában. Ennek megfelelően a forint tekintetében felemás negyedévre számítunk, amelynek első részében még további forinterősödés is benne lehet, de az év végére mindenképpen magasabb, 280 feletti árfolyamokkal számolunk.

Az OTP, a Mol, a Richter és a Magyar Telekom árfolyamainak várható alakulásával kapcsolatos Equlior-elemzést itt olvashatja