Átalakulások. A magyar nyugdíjrendszer drasztikus átalakításának bejelentését követően már a kontinens Argentínájaként jellemezte a nemzetközi sajtó hazánkat, mondván, hasonló lépést egyedül a dél-amerikai ország követett el. Az argentin állam 2001-ben kebelezte be a nyugdíjpénztári befizetéseket mintegy 3,2 milliárd dollár értékben, ám úgy tűnik, a számítások akkor nem jöttek be, hiszen az államcsődtől így sem tudott megmenekülni az ország. (Két évvel ezelőtt ugyanakkor teljesen államosították a pénztári rendszert, a befolyó 24 milliárd dollárból az ország 2005 óta kieső adóbevételeit pótolták.)
Úgy látszik azonban, nem Magyarország az egyetlen, amely erre a lépésre szánta el magát. Bulgáriában szintén hasonló jelenet zajlódhat le, a kormány ugyanis – a nyugdíjkassza komoly hiánya miatt – nemrégiben felvetette a magánnyugdíjpénztárak vagyonának államosítását. Mindez azt mutatja, hogy az uniós szabályok megváltoztatása helyett más eszközökhöz igyekeznek nyúlni egyes kormányok, főként, hogy a kérésüket, miszerint a magánnyugdíjpénztárakkal előtakarékoskodó tagállamok könnyítéseket kapjanak a maastrichti kritériumok alól, nem hallgatták meg. (Ez egyébként kilenc európai tagállamot érint, Lengyelországot, Romániát, Bulgáriát, Csehországot, Litvániát, Lettországot, Szlovákiát, Magyarországot és Svédországot, melyek a második pillér létrehozásával nyugdíjreformot hajtottak végre.)
Érdekesség, hogy Szlovákiában már történtek „kísérletek” a nyugdíjak államosítására: először 2008 első fél évében lehetett váltani, majd ugyanazon év november közepén újra lehetővé tette az átlépést a kormány. A háttérben ezúttal is az állami nyugdíjpillér hiányának „befoltozására” való törekvések húzódtak meg, ám a vártnál jóval kevesebben éltek a lehetőséggel, azaz kevesen hitték el a kormánynak, hogy az állami rendszer biztonságosabb a piacinál. (Szlovákiában egyébként 2005-ben vezették be a második pillért, azaz a kötelező magán-nyugdíjpénztári szisztémát, a járulékok egy része automatikusan ide érkezik.)
Mindazonáltal a magánnyugdíj-hozzájárulások Kelet-Közép-Európa más országaiban is „csábítónak” tűnhetnek – vélekedett nemrégiben a Financial Times gazdasági napilap –, ezt az is jelzi, hogy a magánbefizetések hasonló csökkentéséről születtek döntések és javaslatok Litvániában, Észtországban, illetve Lengyelországban is. Írországban egyébként szintén a nemzeti nyugdíjtakarék-alap jelentheti az egyik „mentőövet” az ország költségvetésének stabilizálódásához, miközben Franciaországban is lehetővé vált, hogy az állami nyugdíjalapból törlesszenek adóságot. A legújabb hírek szerint az ír magánnyugdíjvagyonból 10 milliárd euró összegben kanyarítanak le a pénzügyi válság kezelése érdekében, ennyivel legalább meg kell fejelniük az EU–IMF-mentőöv 65 milliárd euróját. Tény, ezen lépések mindenhol a rövid távú szemléletet tükrözik, miközben ketyeg a nyugdíjbomba – fogalmaznak egyes piaci szakértők. Az előrejelzések szerint Európában 2060-ra megkétszereződik a nyugdíjasok száma az ellátásukat finanszírozó munkavállalókhoz viszonyítva, azaz a jelenlegi helyzet egyszerűen tarthatatlanná válik. Magyarországon a helyzet ennél sokkal drámaibb, mivel a kiugróan rossz foglalkoztatási adatok miatt itthon már ma is alig két aktív dolgozó jut egy nyugdíjasra. S bár az elmúlt időszakban több tagállam is elmozdult a nagyrészt egypilléres nyugdíjrendszerektől a többpilléresek irányába, elhangzottak olyan elemzői vélemények is, miszerint a nyugdíjrendszerben meg kell erősíteni az alapvető társadalmi kötelezettséget kielégítő első pillért, azaz az állami járulékrendszert, amely az alapvető szükségleteket biztosítaná.
A magyar kormány által tervezetthez hasonló modell egyébként korántsem egyedülálló Európában, hiszen – mint egyes piaci szakértők rámutattak – a volt szocialista országok közül Csehországban és Szlovéniában, a régi piacgazdaságokban pedig Ausztriában, Spanyolországban, Franciaországban, Olaszországban található ilyen. Igaz, különbségek fellelhetők közöttük, hiszen például az alacsony jövedelműek Ausztriában élhetnek a nyugdíj-kiegészítés lehetőségével, míg Franciaországban kétrétegű az állami séma: jövedelemminimumot nyújt a szegényeknek, illetve a jövedelemarányos felosztó-kirovó rendszer pontrendszeren alapul és szolgáltatással meghatározott. Olaszországban pedig fellelhető a Svédországra jellemző névleges egyéni számlás rendszer. VG
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.