Változások előtt az európai rendszerek

Átalakulások. A magyar nyugdíjrendszer drasztikus átalakításának bejelentését követően már a kontinens Argentínájaként jellemezte a nemzetközi sajtó hazánkat, mondván, hasonló lépést egyedül a dél-amerikai ország követett el. Az argentin állam 2001-ben kebelezte be a nyugdíjpénztári befizetéseket mintegy 3,2 milliárd dollár értékben, ám úgy tűnik, a számítások akkor nem jöttek be, hiszen az államcsődtől így sem tudott megmenekülni az ország. (Két évvel ezelőtt ugyanakkor teljesen államosították a pénztári rendszert, a befolyó 24 milliárd dollárból az ország 2005 óta kieső adóbevételeit pótolták.)

Úgy látszik azonban, nem Magyarország az egyetlen, amely erre a lépésre szánta el magát. Bulgáriában szintén hasonló jelenet zajlódhat le, a kormány ugyanis – a nyugdíjkassza komoly hiánya miatt – nemrégiben felvetette a magánnyugdíjpénztárak vagyonának államosítását. Mindez azt mutatja, hogy az uniós szabályok megváltoztatása helyett más eszközökhöz igyekeznek nyúlni egyes kormányok, főként, hogy a kérésüket, miszerint a magánnyugdíjpénztárakkal előtakarékoskodó tagállamok könnyítéseket kapjanak a maastrichti kritériumok alól, nem hallgatták meg. (Ez egyébként kilenc európai tagállamot érint, Lengyelországot, Romániát, Bulgáriát, Csehországot, Litvániát, Lettországot, Szlovákiát, Magyarországot és Svédországot, melyek a második pillér létrehozásával nyugdíjreformot hajtottak végre.)

Érdekesség, hogy Szlovákiában már történtek „kísérletek” a nyugdíjak államosítására: először 2008 első fél évében lehetett váltani, majd ugyanazon év november közepén újra lehetővé tette az átlépést a kormány. A háttérben ezúttal is az állami nyugdíjpillér hiányának „befoltozására” való törekvések húzódtak meg, ám a vártnál jóval kevesebben éltek a lehetőséggel, azaz kevesen hitték el a kormánynak, hogy az állami rendszer biztonságosabb a piacinál. (Szlovákiában egyébként 2005-ben vezették be a második pillért, azaz a kötelező magán-nyugdíjpénztári szisztémát, a járulékok egy része automatikusan ide érkezik.)

Mindazonáltal a magánnyugdíj-hozzájárulások Kelet-Közép-Európa más országaiban is „csábítónak” tűnhetnek – vélekedett nemrégiben a Financial Times gazdasági napilap –, ezt az is jelzi, hogy a magánbefizetések hasonló csökkentéséről születtek döntések és javaslatok Litvániában, Észtországban, illetve Lengyelországban is. Írországban egyébként szintén a nemzeti nyugdíjtakarék-alap jelentheti az egyik „mentőövet” az ország költségvetésének stabilizálódásához, miközben Franciaországban is lehetővé vált, hogy az állami nyugdíjalapból törlesszenek adóságot. A legújabb hírek szerint az ír magánnyugdíjvagyonból 10 milliárd euró összegben kanyarítanak le a pénzügyi válság kezelése érdekében, ennyivel legalább meg kell fejelniük az EU–IMF-mentőöv 65 milliárd euróját. Tény, ezen lépések mindenhol a rövid távú szemléletet tükrözik, miközben ketyeg a nyugdíjbomba – fogalmaznak egyes piaci szakértők. Az előrejelzések szerint Európában 2060-ra megkétszereződik a nyugdíjasok száma az ellátásukat finanszírozó munkavállalókhoz viszonyítva, azaz a jelenlegi helyzet egyszerűen tarthatatlanná válik. Magyarországon a helyzet ennél sokkal drámaibb, mivel a kiugróan rossz foglalkoztatási adatok miatt itthon már ma is alig két aktív dolgozó jut egy nyugdíjasra. S bár az elmúlt időszakban több tagállam is elmozdult a nagyrészt egypilléres nyugdíjrendszerektől a többpilléresek irányába, elhangzottak olyan elemzői vélemények is, miszerint a nyugdíjrendszerben meg kell erősíteni az alapvető társadalmi kötelezettséget kielégítő első pillért, azaz az állami járulékrendszert, amely az alapvető szükségleteket biztosítaná.

A magyar kormány által tervezetthez hasonló modell egyébként korántsem egyedülálló Európában, hiszen – mint egyes piaci szakértők rámutattak – a volt szocialista országok közül Csehországban és Szlovéniában, a régi piacgazdaságokban pedig Ausztriában, Spanyolországban, Franciaországban, Olaszországban található ilyen. Igaz, különbségek fellelhetők közöttük, hiszen például az alacsony jövedelműek Ausztriában élhetnek a nyugdíj-kiegészítés lehetőségével, míg Franciaországban kétrétegű az állami séma: jövedelemminimumot nyújt a szegényeknek, illetve a jövedelemarányos felosztó-kirovó rendszer pontrendszeren alapul és szolgáltatással meghatározott. Olaszországban pedig fellelhető a Svédországra jellemző névleges egyéni számlás rendszer. VG