Szigorítják a kriptodevizák kibocsátását

A világ vezető gazdaságai megkezdték a felkészülést a kriptodeviza kibocsátások keretek közé szorítására, tágabb értelemben az ICO-k (Initial Coin Offering) szabályozására. Az Amerikai Egyesült Államok szenátusának januári bizottsági ülésén Jay Clayton, az Amerikai Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet elnöke a szövetségi szintű szabályozás mellett foglalt állást.

Európában Bruno Le Maire francia gazdasági miniszter, Peter Altmaier német pénzügyminiszter és Jens Weidmann, a Deutsche Bundesbank elnöke kilátásba helyezte, hogy a G20-ak hétfőn kezdődő kétnapos pénzügyi találkozóján napirendre tűzik a kérdést, és nemzetközileg harmonizált akciótervet fogadtatnak el a kriptovaluták országhatárokon átnyúló szabályozására.

Az ICO egy olyan tőkebevonási megoldás, amelyben egy jó ötlet gazdája blockchain hálózatban nyilvántartott jogokat (tokeneket) bocsát áruba azzal az ígérettel, hogy a befolyt összegből megvalósítja elképzeléseit, és annak hasznából a tokenek tulajdonosai részesedhetnek majd. Ez nagyban hasonlít a részvénykibocsátásra, csakhogy amíg a részvénykibocsátások esetében adva van egy már működő vállalkozás, értékelhető múltbeli eredményekkel, és a tőzsdefelügyelet által jóváhagyott kibocsátási dokumentációval, addig a kriptokibocsátásoknál mindebből semmi sincs.

Elég az ötlet és a várható hasznok leírása és közzététele (ezt nevezik White Papernek), valamint a jogokat megtestesítő tokenek blockchainre vitele, és máris kezdetét veheti a kibocsátás. A nagy haszon reményében sokan fektetnek tokenekbe, de a szabályozatlanság miatt se szeri se száma a meg nem valósuló ötleteknek, és az ezek nyomán értéküket vesztő tokeneknek.

A tokenek egy része klasszikus kriptodeviza, azaz valamilyen pénzhelyettesítő funkcióval jön létre, más részükért csak egy bizonyos szolgáltatást lehet igénybe venni, megint mások későbbi vállalati tulajdonrészt testesítenek meg.

A kibocsátások egy része úttörő kezdeményezés, amely hatékonnyá teheti egy ágazat működését, vagy megoldást kínálnak egy létező problémára. A szabályozási probléma lényege, hogy ezeket hagyni kellene működni, miközben a szélhámosokat ki kellene szűrni - mondja a KPMG Legal szakértője.

Hogy mi lehet a szabályozás fő iránya, arra némi támpontot adhat a svájci álláspont, amit a G20 találkozó előtt tettek közzé a svájci hatóságok. A svájci megoldás abból indul ki, hogy a tokenek fajtáit definiálja, aztán megállapítja, melyek nem igényelnek szabályozást, melyeknek kell megfelelniük a pénzmosási törvényeknek, és melyeknek az értékpapír-kibocsátásra vonatkozó törvényeknek is.

A KPMG szakértője szerint ennek a megoldásnak nagy veszélye, hogy a szigorú tőkepiaci törvények alá von olyan kezdeményezéseket, amelyek bár előremutatók lehetnek, de csak kockázattűrő befektetők által lehetnek finanszírozhatók.